Lefagytam, amikor Gulyás miniszter úr bejelentette a kormány legújabb veszélyhelyzeti intézkedéseit. No nem a szájmaszk viselési kötelezettségtől, mert azt már két hónapja be kellett volna vezetni, akkor, amikor felelős kormányzati gondolkodással még meg lehetett volna előzni a járvány berobbanását. A szegedi, pécsi budapesti járványmodellezők szerint most már késő.
De a kormány egészségpolitikusai - ha egyáltalán vannak ilyenek - már rég nem kérdezik meg a járványügyi modellezőket. Már várom Kásler miniszter úr bejelentését, hogy “csapataink harcban állnak és le fogjuk győzni az ellenséget”. Utána néhány nappal Orbán összehívja a professzorokat, és azok mondhatnak bármit, ő úgy fog dönteni, ahogy a Rogán-féle propagandagépezet diktálja. Mert mára teljesen megfordult a helyzet: a kormányfő által robusztusra kiépített gépezet átvette az irányítást, és ennek önérdeke vált a kormányzati intézkedések meghatározójává. Már annak sincs jelentősége, amit az egészségügy teljes átvilágítása után átalakítási koncepcióként Pintér belügyminiszter letett a kormány asztalára - most egy olyan menekülés kezd kibontakozni, amilyet állami alkalmazotti munkám során 1991 és 2003 között többször átéltem.
Ennek a kormánynak már semmilyen téren nincsenek a feltornyosuló és a maga teremtette problémákra megoldásai. Csak egy megoldás működik: hogyan lehet a felelősséget a lehető legtávolabbra tolni és a tíz év alatt felépített oligarchikus rendszert átmenteni, a lehető legnagyobb önállóságot, érinthetetlenséget biztosítva haszonélvezői számára. Csak a jéghegy csúcsa az egyetemek érinthetetlen közalapítványi formába mentése, ami akár jól is sikerülhetett volna, ha ezt nem a lojális oligarchák hűbéresi jutalmazására használta volna fel a magyar kormány.
A járvány strukturális és szabályozási hibákat/hiányosságokat is a felszínre hozott, amiket kis lépésekkel és mégis nagy hatékonysággal lehetett volna orvosolni. Például a karantén szabályozásnál a józan ész azt diktálná, hogy az egy háztartásban élő emberek mindegyike a karantén időszakára az állam költségére, teljes fizetéssel táppénzre kerüljön. Sőt nemcsak egészségügyi, hanem szociális gondoskodást is kapniuk kellene, hogy a karantén alá került embereknek minél kevesebbet kelljen másokkal találkozniuk. Ennek jogi és pénzügyi összehangolása és a jogszabály megalkotása, kihirdetése legfeljebb egy hetet igényelt volna, de az Orbán-kormánynak a járvány eddig eltelt 80 hete erre az intézkedésre kevés volt.
De említhetek más példát is, hiszen az nyilvánvaló, hogy a SARS COV2 okozta járványban a védőoltások mellett a betegek gyógyszeres gyógyítása is elkerülhetetlen. Ennek ellenére nincsen egységes szabályozással felgyorsítva a SARS COV2 védelemre már kipróbált, kitapasztalt gyógyszerek forgalomba hozatala. Számos gyógyszer itt áll használatra készen a vírus ellen, de a hosszadalmas procedúrák miatt jelenleg valójában csak két gyógyszer van forgalomban. A veszélyhelyzetre és a már összegyűjtött orvosi tapasztalatra hivatkozva “off label” engedélyek sorozatát lehetett volna kiadni, de erre is gyáva volt ez az egészségügyi kormányzat, ha egyáltalán létezik ilyen intézménye az Orbán-kormánynak.
Úgy érzem, hogy létezik a magyar egészségügy, és ettől elkülönülve, hermetikusan elzárva létezik egy olyan kormányzati szervezet, aminek csak egy kiemelt feladata van: akadályozni és korlátozni az egészségügyi intézmények működését. Nagyjából a Habsburg abszolutisztikus monarchia kancelláriája volt olyan mértékben elzárva a magyar valóságtól, mint a mostani kormányzati szervek. Szóval nem az Orbán-kormány érdeme, hanem a XXI. század csodája a magyar egészségügy működése, és kizárólag a benne dolgozók áldozatkészségének köszönhető.
Egyszóval mi az, amitől elakadt a lélegzetem, amitől lefagytam? Gulyás miniszter úr bejelentette: a munkáltatók szabad döntése, hogy alkalmazottaik számára kötelezővé teszik-e az oltakozást, a védőoltás felvételét. Ez a kormányzati intézkedés minimum alkotmányellenes. És nemcsak azért, mert belenyúl a munkajogba és új munkaszerződésre kényszerít nagyon sok embert. Nem is csak azért, mert alapvető emberi jogot sért úgy, hogy a “rabszolgatörvényen” túli módon az alkalmazott testével, testi egészségével való rendelkezés jogát is rátestálja a munkáltatóra. A legnagyobb probléma, hogy ezzel a kormányrendelkezéssel az állam általános közegészségügyi felelősségét hárítja át a munkáltatóra, holott ezt az alkotmány és az egészségügyi törvény is az állam kizárólagos felelősségi körében tartja.
Ha az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést nem semmisíti meg, akkor néhány hónap múlva különös perek fognak megindulni a munkáltatók ellen olyan ügyekben, amelyekben eddig a bíróknak könnyű dolguk volt, hiszen az egyik oldalon állt a panaszos felperes beteg ember, a másik oldalon pedig a Magyar Állam. Az orbáni oligarcha kapitalizmus jogrendje eddig is eléggé megkeserítette a független magyar bíróság életét, de ez az intézkedés még rátett egy lapáttal.