Az ipari nagyvállalatok energiaára az év elejéhez képest több mint megkétszereződött - közölte megkeresésünkre Nagy Zoltán, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának (IEF) elnöke. A hazai cégek ugyanis - az egészen kicsiket leszámítva - ma már nem vételezhetnek a kötött, úgynevezett egyetemes szolgáltatási tarifán se áramot, se gázt. Ehelyett a hazai energiakereskedők ügyfelei. Utóbbiak, az egymás közötti verseny mellett alapvetően a világ tőzsdéit követő tarifákat szabnak. Az árak ugyanakkor a nemzetközi - illetve kiváltképp az európai - piacokon az év eleje óta megtöbbszöröződtek. Ez idő alatt a földgáz ára négyszeresére, a villamos energiáé pedig több mint kétszeresére ugrott.
A helyzet leginkább a magas fogyasztású - például kohászati, acél-, üveg-, papír-, alumínium-, műtrágya- és finomvegyipari - vállalatokat fenyegeti. Körükben, ha nem csökkennek érdemben a piaci árak, a jövő év második negyedére tömeges csődhullám kezdődhet. Ekkorra futnak ugyanis ki végleg a ma még részben élő, jellemzően éves távlatú, így sokaknak a jelenlegi tőzsdeinél alacsonyabb díjakat biztosító energiavásárlási szerződések. Az IEF ugyanakkor számos elemzés alapján abban bízik, hogy a piacok épp akkorra nyugodhatnak meg, vagyis indulhat el az árak érdemi csökkenése. Igaz, szerintük a tarifák tartósan még így is körülbelül 50 százalékkal a 2019-es szint felett állhatnak be. Azokat a vállalatokat ráadásul, amelyek a Covid okozta bizonytalanságok miatt tavaly óta az évesnél rövidebb távú (úgynevezett spot-) szerződéseket kötöttek, már most teljes erővel sújtja a piaci drágulás.
Az IEF az ipari nagyfogyasztók az áram mint termék díján felüli számlatételeinek egy részét is kifogásolja. A kormány ugyanis az alacsonyan tartott lakossági díjak és a magas tőzsdei árak közötti árkülönbözet egy részét, némiképp rejtve, de szintén a nagy gyárakkal fizetteti ki. Ide tartozik például a "szerkezetátalakítási" díjelem, amiből a kormány végtére is a lakossági távhőárakat tartja szinten. Ennek korábbi, kilowattóránként (kWh) 70-80 filléres szintjét idén nyáron már kétszeresére emelték, de egy új törvénytervezet ezt még tovább, kWh-nként 3 forint 10 fillérre emelné. Míg korábban a szabályok alapján az ipari nagyfogyasztók adták össze a megújulóenergiás villamosenergia-termelők kiemelt áramátvételi díját is, a tőzsdék emelkedése nyomán a piaci villamosenergia-ár mára meghaladta eme, eredendően támogatottnak számító díjat. Az IEF elvárná, hogy eme fix áramátvételi díj és a piaci ár közötti különbözetet az ipar most visszakapja. Erre ígéretet már kaptak, pénz viszont még nem állt a házhoz. Pedig az elszámolásokat végző, állami Mavirnál "egyenlegigazítás" címszóval nyilvántartott összeg az év végére akár a tízmilliárdot is elérheti. (A szeptemberi 3,2 milliárd például kWh-nként 1 forint 43 fillér visszatérítést jelentene e körnek.) Komoly kavarodások forrása az idén bevezetett, úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségi rendszer is. Bár ez alapesetben a hazai energiakereskedőket ösztönözné fogyasztóik hatékonyságnövelésére, az IEF a gyakorlatban ebből annyit tapasztalt, hogy a kereskedők a jogszabályváltozásra hivatkozva egyszerűen növeltek a tarifájukon. Az így befizetett többletpénzekből ugyanakkor nem látják hatékonysági beruházások nyomát. Bár a rendszer elszámolhatóvá tenné a nagy iparvállalatok hatékonysági intézkedéseit, erre most - részint, mert a nagyobb takarékossági beruházásokat korábban már végrehajtották, részint pedig a gazdasági nehézségek miatt - jóval szűkebbek a lehetőségek. Így, legalábbis a válság idejére, az ipari fogyasztók hatékonysági számlatételeinek felfüggesztését kérik. Az ágazatot sújtja a szén-dioxid-kvóták áremelkedése is, amelyek bevételeiből - számos nyugat-európai példától eltérően - nem részesülnek, miközben ez is csak kormánydöntés függvénye. Bár a mostani, tonnánként 60 euró körüli szén-dioxid-kvótaárakban akár 20-25 eurót is kitehet a nem kívánatos, spekulációs felár, szerinte az ipar 35-40 eurós szintet elfogadna. Az elnök ezen túlmenően az uniós környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos vitákat nem kívánta véleményezni.
Mindazonáltal a hazai helyzet jelentősen rontja a magyar ipar versenyképességét - szögezte le Nagy Zoltán. Azt a feltevést, miszerint a piaci viharok egész Európát sújtják, annyiban árnyalta, hogy számos környező állam - így a németek, a csehek vagy a lengyelek - a szabályozókon keresztül kiemelten támogatják a magas energiafogyasztású vállalatokat, kiváltképp tőzsdei árrobbanások esetén védelmet nyújtva nekik. Nálunk ugyanakkor a kabinet inkább az ipart terheli a lakossági díjak szinten tartása érdekében - fogalmazott az IEF-elnök. Érveiket nemrég a kormánynak és a közműhatóságnak címzett petícióval is nyomatékosították.
Ama felvetésünkre, hogy az Orbán-kabinet az ilyen és hasonló problémák orvoslására több alkalommal is kilátásba helyezte az úgynevezett ipari rezsicsökkentést, Nagy Zoltán mosolyogva annyit válaszolt, hogy ez megmaradt az ígéretek szintjén.
