Paul Lendvai szerint 16 éves kancellársága alatt Merkel talán legnagyobb hibája az volt, hogy következetesen türelmet tanúsított a tekintélyelvű magyar és lengyel vezetőkkel szemben, párbeszédet és kompromisszumot szorgalmazott velük. Pedig ha határozottan lép fel a jogállam leépítése ellen, akkor sok mindentől megóvta volna a két országot, de az uniót is.
A kommentár rámutat: a viszályban új csúcspontot jelent, hogy az Európai Bíróság napi egymillió eurós bírságot szabott ki Varsóra, amiért az nem teljesíti az EUB döntéseit, a Bizottság pedig befagyasztotta a koronaalapból előirányzott milliárdok kifizetését. Vagyis nem csupán az elvekről, hanem rengeteg pénzről is szó van. A lengyelek esetében összesen 36 milliárdról. Von der Leyen a források felszabadítását attól tette függővé, hogy a PiS helyreállítja-e az igazságszolgáltatás függetlenségét és visszaveszi-e a jogtalanul elbocsátott bírákat.
Orbán Viktor hiába mondja, hogy boszorkányüldözés megy Lengyelország ellen, a tét a lengyel jogállam fennmaradása, ami minden európainak érdeke. Nem szabad azonban összekeverni a hatalom megtartásáért küzdő, megosztott jobboldali-populista kormányt a lengyel nemzettel. A lakosság jó 90 százaléka az EU-tagság mellett van. Az ország a belépés óta eltelt 17 év alatt 207 milliárd euróhoz jutott Brüsszel jóvoltából, ami az idei lengyel költségvetés kétszerese.
Ugyanakkor ha megindul a jogállami eljárás Varsó ellen, az a szerkezeti támogatásra szánt összegek folyósítását is érintheti. Szerencsére Lengyelországban erős a civil társadalom, amibe bírák és ügyészek is beletartoznak, és ez a közösség, a Tusk vezette ellenzékkel együtt, a jogállamért áll ki.
A finn miniszterelnök úgy látja, hogy az EU-nak határozott álláspontra kell helyezkednie, amikor Lengyelországban és másutt a közös értékek kerülnek veszélybe. A szociáldemokrata Sanna Marin, aki Berlinben Merkellel és az utód Scholzzal találkozott, az interjúban hozzátette, hogy a megoldáshoz idő kell, de a jogállamisághoz ragaszkodni kell, ugyanakkor nem szabad engedni akkor sem, amikor valamely kormány az alapjogokat, illetve az alapelveket sérti meg.
Egyidejűleg azonban fenn kell tartani a párbeszédet, meg kell próbálni megérteni, mi vezeti a másik felet. A politikus hisz a dialógusban és a vitában, mind a lengyelek, mind a magyarok esetében. Viszont úgy gondolja, hogy nem szabad felvetni a Polexit lehetőségét, mivel hiba volna megosztani az uniót. Bölcsebb dolog a tárgyalás. Ha kihajítják valamely tagállamot, az semmire sem jelent gyógyírt.
Ugyanakkor támogatni kell a Bizottságot, amely éppen a kiutat keresi, de azt is látni kell, hogy nem fogja megtalálni egyik napról a másikra, a helyzet annyira súlyos. Ezért ki kell tartani a párbeszéd mellett.
A politikus, a takarékos ötök tagjaként kizárta, hogy az EU még egyszer közös hitelt vegyen fel, ahogyan az az újjáépítési alap esetében történt. Kínáról és az USÁ-ról szólva pedig rámutatott, hogy az uniónak egyenlő félként kell fellépnie mindkettővel szemben. Ugyanakkor nem tehet engedményeket a kínai emberi jogok megsértése ügyében. Ám ezzel párhuzamosan folytatni az együttműködést is, pl. az éghajlatváltozás megakadályozására.
Amerikával az a politikus baja, hogy az továbbra is protekcionista kereskedelempolitikát folytat. Közösek az értékek és szoros az együttműködés, de a viszonyt pragmatikusan kell kezelni, és főként az európai gazdaság és ipar érdekeit kell szem előtt tartani.
A lengyel kormányfő úgy nyilatkozott a glasgow-i klímacsúcson, hogy az EU zsarolja országát, ez pedig akadályozza az éghajlatváltozás feltartóztatására kitűzött célok elérését. Morawiecki szerint gátolhatja az ország energiaszerkezetének átalakítását, hogy Brüsszel pénzeket fagyasztott be, éspedig azzal az elhatározással, hogy rákényszerítse akaratát Varsóra.
A jelentés emlékeztet arra, hogy a Bizottság tervet dolgozott ki a jogállami vita enyhítésére. Megfigyelők ugyanakkor valószínűtlennek tartják, hogy azt Varsó elfogadja, azaz lenyeli a békát, mert ily módon veszélybe sodorhatja a szövetséget a Jog és Igazságosság, illetve az igazságügyi miniszter vezette szélsőjobbos kisebbségi partner között. Annál is kevésbé, mivel a koalíció így is kisebbségben van a törvényhozásban.
A lap roppant ellentmondásosnak tartja, hogy Lengyelország kerítéssel kívánja feltartóztatni a Belarusz által gerjesztett menekülthullámot, mégis elszalasztott lehetőségként értékeli, hogy Brüsszel nem ad pénzt a munkálatokra. Erkölcsileg ugyan jól hangzik a Bizottság érvelése, mármint hogy falakra egyetlen centet sem utal. Megnyugtatja a lelkiismeretet, csak kérdés, hogy politikailag mennyire állja meg a helyét.
A szögesdrót akadály ugyanis mindenképpen elkészül, és az elszigetelt varsói kormány cinikus módon azzal döngeti majd a mellét, hogy egyedül védi egész Európát. Persze másfelől lehet képmutatásnak nevezni, hogy az EU olyasvalamitől határolódik el, amiből a földrész a végén profitál, hiszen elriasztja az újabb érkezőket és gátat emel a migráció útjába. Néha ugyanis a politika kénytelen rossz döntést hozni, hogy megakadályozza a még rosszabbat.
Az autokrata Lukasenko destabilizálni igyekszik a kontinenst, ezért csalogat országába migránsokat. Jól megkopasztja, majd a lengyel, lett és litván határra irányítja őket. Ám ezek az emberek ott rekednek, fagyoskodnak, kétségbe esnek, többen már meg is haltak közülük. De azért akadnak, akik átjutnak.
A lengyel kerítés hat évvel a nagy válság után az európai menedékpolitika kudarcának jelképévé válik. Ha valahol az emberek élete veszélybe kerül - szegénység, háború vagy a klímaváltozás miatt – útra kelnek. És minden falon át lehet mászni létrán. Ám, ami most épül, az újabb akadály lesz Európában, mintha Trump csináltatta volna. De legalább azt üzeni: az uniót nem lehet zsarolni, az egységesen cselekszik.
A lehetőséget már csak azért is meg kellene ragadni egy új migrációs egyezmény elérésére, mert Lengyelország, Magyarországgal az oldalán, egy éve akadályozza, hogy kidolgozzák, milyen normák alapján kell bánni a menekültekkel, és miként osszák el őket a tagok között. Most legalább Varsó is megtapasztalta, hogy a népvándorlás mindenkit érint.
Lehet, hogy képtelenségnek látszik olyan irányvonalat kialakítani, ami egyaránt tartalmazza a németek által képviselt emberséget, illetve a lengyelek által forszírozott nemzeti identitást. De amíg nincs közös álláspont, addig a szervezet zsarolható és erkölcsileg támadható. Hiszen a jelenlegi politika jelenleg főként abból áll, hogy távol tartsa a migránsokat. A földrész bezárkózik. Innen nézve a lengyel-belorusz határon emelendő fal egyben a tisztesség emlékműve.
Az amerikai új jobboldal tanulhat a magyar kormánytól stratégiát. Így látja a lap, miután a szerkesztőség a múlt pénteken könyvbemutatóval egybekötött vitát rendezett Orbán Balázs részéről a washingtoni Katolikus Egyetemen. A szóban forgó kötet a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának válogatott tanulmányait tartalmazza angolul a jelenlegi magyar politikai stratégiáról.
A beszámoló úgy mutatja be a vendéget, mint aki Tucker Carlson szerint az egyik legokosabb politikai gondolkodó, akivel a Fox News műsorvezetője valaha is találkozott. Orbán az eseményen azt hangsúlyozta a téma kapcsán, hogy Magyarország két tekintetben is példaként szolgálhat az USA számára. Az egyik az, hogy a történelem folytán a magyarokban erős a túlélési ösztön, az ország 500 év megpróbáltatásai után még mindig áll. A másik pedig, hogy a tengerentúli konzervatívoknak oda kell figyelniük, hogy mi a politikai stratégia alapvető célja.
Ő maga ezt úgy fogalmazta meg, hogy szavatolja a békét és jólétet az emberek számára. Az újságíró szerint az új amerikai jobboldal bizonyosan nyomon követi a magyarországi eseményeket – a sajtó fő áramlatának nagy bánatára, hiszen a nagy újságok hosszú cikkeket jelentetnek meg a Fidesz védelmezőiről, akik a szóban forgó elemzések szerint maguk is a tekintélyelvűséget szorgalmazzák, ezért szándékosan félreértelmezik, amit Orbán Viktor csinál.
A két Orbán a jelek szerint jobban érti a belső civakodások szabdalta amerikai jobboldalnál, hogy a politika végső soron a kísérletek és hibák folyamata. Ezért kell a stratégiát a napi politikában felhasználni, hogy a mérleg ismét a konzervatívok javára billenjen el az Egyesült Államokban.
Függetlenül attól, hogy a két ország közt ég és föld a különbség. Amerikának azonban mindenképpen át kell venniük az eltökéltséget a magyaroktól a stratégia bevetésére, mert vitákat úgy sem tudja félretenni a megújulás felé vezető úton.
