Az orbáni illiberális demokrácia a puha tekintélyelvűség ékes példája – mondja a CEU új rektora, akit hat nap múlva iktatnak be hivatalába. A 66 éves, indiai származású Shalini Randeria, aki hat éven át volt Bécsben a humán tudományokkal foglalkozó intézet igazgatója, úgy véli, 15 éve még senki sem gondolta volna, hogy Európában a demokrácia lopakodó, de tudatos leépítése pont Magyarországon és Lengyelországban kezdődik meg, miközben ez a két ország masszívan részesült az uniós támogatásokból.
De persze ott van hasonló példaként Törökország, Brazília vagy éppen a Fülöp-szigetek is. A lényeg, hogy a jogállamot belülről bontják le. Megmarad a külső, demokratikus hüvely, de a hatalmi ágak szétválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a sajtó és a civil szféra szabadságát módszeresen felszámolják. Nincs puccs, nem jelennek meg páncélosok az utakon, a liberális demokrácia elveit jóformában észrevétlenül, de lépésről lépésre szétzúzzák.
Ugyanakkor – mutat rá a szociális és kulturális antropológia professzora – az illiberális demokrácia fogalmi képtelenség, mert mi marad a demokráciából, ha az illiberális? Ha a szabad választásokat a minimális alapnak tekintjük, az ilyen rendszerekben gyakran sérül a tisztességes szavazás követelménye.
Ugyanakkor a demokratikus intézményeket sokkal könnyebb szétverni, mint újból felépíteni. De itt azt is figyelembe kell venni, hogy nyugaton terjed a közöny és az apátia. Az embereknek elegük van a politikából, mert nincsenek meggyőződve arról, hogy számít a voksuk. Ha pedig eluralkodik a politika iránti közöny, sokkal könnyebb a jogállamot felülről leépíteni.
Ellenszert a képzés mellett az jelent, ha minél többeket be lehet vonni a politika alakításába. Ha sokakkal sikerül megérteni, miért fontos részt venni a választáson, kiállni az alapvető jogokért és a nyílt társadalomért.
Ugyanakkor Afganisztán a friss példa, hogy a demokráciát nem lehet kívülről megteremteni, ha nincs hozzá elegendő belső támogatás. Ami pedig a kínai terjeszkedést illeti, az meglehetősen körmönfont. Peking nyersanyaghoz és infrastruktúrához igyekszik jutni és cserében nem követeli meg saját modellje átvételét. A kínai hiteleket nem is kapcsolják a jogállamisághoz. De azért az 1,2 milliárd dolláros kölcsönből Budapesten létrejön a Fudan Egyetem lerakata.
A Közép-Európai Egyetem hányatott magyarországi sorsára rátérve, a rektor arra emlékeztet, hogy a CEU amerikai diplomát is nyújtó programjait Bécsbe kellett áttelepíteni, a magyar fővárosban csupán a kutatási terület működik tovább. Viszont az Orbán-kormány kezdeményezésére felbukkan ott egy kínai egyetem. Hogy azután az egész história célja netán az volt, hogy helyet csináljanak a Fudannak, azt az interjúalany nem tudja megmondani, de azért a folyamatot érdekesnek tartja.
Pedig – teszi hozzá – a CEU a demokrácia és a nyílt társadalmat segíti, így minden eddiginél nagyobb szükség van rá. Merthogy Közép- és Kelet-Európában komoly aggodalomra ad okot a demokratikus szabadságjogok, a türelem és a jogállam helyzete, de nem csupán ott. Az egyetem ellen hozott törvény a Soros elleni kampány része volt, amibe az antiszemitizmus is belejátszott.
Hogy egy lliberális, világra nyitott iskola miért jelentene veszélyt, arra a válasz az, hogy egy tekintélyelvű rezsim ellenőrizni akarja a lakosság lelkét és gondolatait, próbálja elérni, hogy ne működhessenek Magyarországon a kritikus társadalomtudományok, ne lehessenek ilyen hangok. Mivel azok az erős civil társadalom gerincét alkotnák.Ám az szándékos torzítás, hogy egy liberális egyetem politikai intézmény volna, bármennyire kritikus is a hozzáállása.
Az intézmény jövőjéről Randeria úgy véli, hogy kitartanak Bécs mellett, az lett az új otthonuk. Budapest legfeljebb mellékcampuszként jöhet szóba, már ha előbb teljesen más rendszer kerül hatalomra. .
A svájci igazságügyi miniszter szerint ha nem sikerül megvédeni az EU külső határait a migráció újabb hulláma ellen, akkor nem lehetséges a szabad utasforgalom a schengeni övezeten belül sem. Karin Keller-Sutter szerint mindenképpen meg kell akadályozni, hogy az unión belül a befogadott emberek saját kényük-kedvük szerint költözzenek a nekik tetsző országba, de azt sem szabad megengedni, hogy bárki illegálisan vándoroljon be a schengeni térségbe. Ezt persze úgy kell csinálni, hogy ne sérüljenek az alapjogok.
A politikus, aki pár napja felmérte a helyzetet Görögországban és Boszniában, emlékeztet arra, hogy az érkező tömegnek csupán 2 %-a szándékozik bosnyák földön maradni. A többiek mind mennének tovább nyugatra. Pont ezért az uniónak nagyobb támogatást kell adnia a nyugat-balkáni államoknak, továbbá közös visszatoloncolási politikára volna szükség. Ez esetben jobban lehetne hatni azokra az országokra, amelyeken keresztül a migránsok bejutnak az EU-ba.
A miniszter gusztustalannak nevezte, amit Belarusz művel a menekültekkel, szerinte a cél Európa destabilizálása, ez ügyben sürgősen politikai tárgyalásokat kell kezdeni nem csupán Minszkkel, hanem Moszkvával is, hogy diplomatikusan fejezze ki magát.
Nem gondolja ugyanakkor, hogy további legális lehetőséget kellene kialakítani a betelepülésre, mert a világban 80 millió ember kényszerült elhagyni otthonát. Tehát még akkor is hatalmas maradna a nyomás, ha közülük valamennyit befogadna az unió. Itt alapvetően az segíthet, ha a helyszínen nyújtanak humanitárius támogatást, és ezt fejelnék meg azzal, hogy bizonyos embereknek szervezetten jogot adnak a földrészen a letelepedésre. Ők ugyanis már menekültstátuszt kaptak, és pl. Svájc ellenőrizte a biztonsági hátterüket, meg azt is, mennyire készek beilleszkedni. Ezt hónapokig tart, viszont a leggyengébbekre: nőkre, gyerekekre és idősekre terjed ki, akiknek egyébként esélyük nem lenne, hogy bejussanak az országba.
Az EU számára rossz hír, hogy a helyi választásokon elszenvedett kudarc miatt lemondott az észak-macedón kormányfő, de az uniónak jelentős „érdemei” vannak abban, hogy Zaevnek mennie kell, mert ő mindent a csatlakozásra tett fel, ám Brüsszeltől nem sok támogatást kapott hozzá. Legfeljebb vigaszdíjnak lehet tekinteni, hogy országa tavaly a NATO tagja lett, ennél sokkal fontosabb azonban, hiába követett el mindent, Európa megtagadta tőle a belépési tárgyalások megkezdését.
Pedig keresztülvitte, hogy a korábbi Macedónia megváltoztassa a nevét, így a görögök feladták ellenállásukat. A Bizottságnak ugyanakkor nem sikerült jobb belátásra bírnia Bulgáriát, így az továbbra is keresztbefekszik a felvételi folyamat előtt. Ezáltal ami történt, az iskolát teremthet a térségben és ezért kizárólag az integráció a felelős. Lehet, hogy jó időre Zaev lesz az utolsó a régióban, aki hajlandó volt jelentős politikai kockázatot vállalni az európai perspektíva fejében.
Ily módon sorsa egyben az EU és a bővítési politika vereségét jelenti, noha az okok között ott vannak a hatalmon lévő koalíció által helyi szinten elkövetett hibák is. Nem biztos, hogy most új választások jönnek, bár a korábbi kormánypárt, a nacionalista VMRO mindent el fog követni érte. Ha győzni tud, akkor véget ér egy korszak a Balkánon, amely abból a szempontból is fontos volt, hogy az unió mennyire képes érvényesíteni arrafelé az érdekeit az oroszokkal és a kínaiakkal szemben.
Viszont ha folynának az egyeztetések a tagság feltételeiről, akkor alighanem más volna a hangulat az országban. Így viszont joggal érvel a VMRO amellett, hogy minek kellett feladni Macedónia nevét, amikor az a nemzeti identitás fontos része volt, ám még a felvételi párbeszéd megindulását sem lehetett elérni vele. Gruevszki idején – aki jelenleg Orbán Viktor vendégszeretetét élvezi – a macedónok egyre jobban elszigetelődtek, és lehet, hogy most ugyanide kanyarodnak vissza.
Legalábbis egy új kormány kétszer is megfontolja, eleget tegyen-e az európai sürgetéseknek a reformok ügyében, amikor a csatlakozás nem több üres ígéretnél. És alighanem erre a következtetésre jut Szerbia, illetve Albánia is. Ennélfogva Brüsszelnek valami értelmes ajánlattal kellene kirukkolnia, pl. hogy a hat állam része lehet az egységes piacnak. Viszont ha az unió nem tesz le valamit az asztalra, még jobban gyengül befolyása a régióban.
A kötelező oltás elrendelése nem jelent támadást a szabadságjogok ellen – írja szokásos blogjában Paul Krugman. A Nobel-díjas közgazdász örvendetesnek nevezi, hogy Amerikában a jelek szerint már húzódik vissza a járvány 4. hulláma, és ha visszatér a normális élet, az nagy megkönnyebbülés lesz a gazdaság szemszögéből is.
Ám nem meglepetés, hogy a tengerentúli jobboldal a válság folytatódását kívánja, ezért továbbra is terjeszti a közösségi hálón a megtévesztő információkat, amelyek közül nem egy az orosz titkosszolgálattól ered. Ennél fontosabb azonban, hogy a Fox News jóformán nap mint nap agitál az oltás ellen. Republikánus kormányzók nem csak a településeken és iskolákban, hanem magáncégeknél is igyekeznek megakadályozni, hogy mindenki köteles legyen beoltatni magát.
Azzal érvelnek, hogy meg kell védeni a szabadságot, de azért ebbe bőven belejátszik a politika. A sikeres oltási kampány ugyanis jól jönne a Biden-adminisztrációnak, azt pedig a jobboldal mindenáron meg akarja akadályozni, függetlenül attól, hány áldozatot lehetne elkerülni, ha nem szabotálnák tömegesen az oltásokat.
Viszont nem igaz, hogy itt a választás szabadsága a tét, mert az ott ér véget, hogy a személyes döntésemmel nem veszélyeztethetek másokat. Márpedig ha valaki nem szerez védettséget, akkor az igenis ártalmas lehet a többiekre nézve. Hiszen ha valakinek a szervezetében nem képződik ellenanyag a szernek köszönhetően, az könnyebben megkapja a vírust és másokat is megfertőzhet.
És ez még akkor is igaz, ha olyanok is ágynak esnek, akik be lettek oltva, mert akkor mi van azokkal, akik egyáltalán nem kaptak injekciót? Azaz az oltás közös kötelesség, mert ez nem az a terület, ahol lehet bízni abban, hogy az egyes ember helyes döntést hoz.
