Sokan kérdezik, hogy hányasra lehet értékelni a főváros elmúlt két évét, benne Karácsony Gergely teljesítményét. Az alábbi cikkben összefoglalom, hogy erre miért nem lehet egyetlen számmal válaszolni – közben az is ki fog derülni nagy vonalakban, hogy mi a véleményem erről az időszakról.
A körülmények
2010 óta a Fidesz erősen központosító politikát folytat, amelynek eleme az oktatási és egészségügyi feladatok elvétele az önkormányzatoktól, a közigazgatási feladatok átcsoportosítása az állami egységekhez, erős állami ellenőrzés bevezetése a helyi közszolgáltatások felett. Ezek következtében az önkormányzati kiadások a GDP százalékában a 2011. évi 11,4 százalékról 6,5 százalékra csökkentek, Európában a legalacsonyabbak közé. Magyarország két évtizedes sikeres decentralizált fejlődés után ismét erősen központosított állammá vált, a helyi önkormányzatok egyre inkább függenek a központi költségvetési támogatástól.
Budapest döntési önállóságának korlátozottsága különösen élesen látszik a közép-európai fővárosok összehasonlításában: míg Budapest kiadásai az előállított GDP arányában 2,3 százalékot tesznek ki, addig ez az arány Szófiában 3,8 százalék, Zágrábban 6,2 százalék, Prágában 7,1 százalék, Varsóban 7,3 százalék, Bécsben 15,1 százalék (2016-os adatok, G7 számítás).
A 2019. októberi önkormányzati választás földcsuszamlásszerű változást hoztak Budapesten: nemcsak a főpolgármester személye változott, hanem meglepetésre a közgyűlési többség is. A 23 kerületből csak hétnek maradt fideszes polgármestere (és kettőnek lett független, Fidesz támogatással), így a Fővárosi Közgyűlésben stabil 18:15-ös többsége van az ellenzéki összefogásnak. Itt visszaütött a Fidesz hatalomtechnikai játéka: 2011-ben úgy módosították a törvényt, hogy közvetlenül megválasztott képviselők helyett a Fővárosi Közgyűlésbe a kerületi polgármesterek kerüljenek, és ezzel 2014-ben meg is szerezték a közgyűlési többséget. Viszont 2019-ben több (ún ’emberarcú’) fideszes kerületi polgármestert részben azért nem választottak újra, mert a választók így büntették, ahogy a Fővárosi Közgyűlésben utasításra szavazgattak.
A választás után az új fővárosi vezetés azonnal a Városliget új beruházásainak azonnali leállítását és stadionstopot követelt, saját, teljesen eltérő fejlesztési prioritásainak bejelentése mellett. Az első hónapokban azonban még úgy tűnt, lehetséges a kompromisszum. A kormány megígérte, hogy semmit sem épít, amit a fővárosiak nem szeretnének, Karácsony pedig bejelentette, támogatja az atlétikai vb-t, ha a feltételeit (többek között a fővárosi egészségügy támogatása, csepeli nagy park létesítése) teljesíti a kormány. 2020 február végén a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának ülésén megállapodtak többek között a Galvani híd; a Lánchíd felújítása; a kisföldalatti felújításának tervezési költségei; a déli körvasút fejlesztése kérdéseiben.
A "harcos kompromisszumok" időszaka azonban hamar véget ért. A pandémia kitörése után a kormány elérkezettnek látta az időt, hogy az ellenzéki önkormányzatokat, különösen pedig Budapestet minden eddiginél erősebben megszorongassa. Míg más országokban a kormányok plusz támogatásokat (pl. Ausztria több, mint egymilliárd eurót) adtak a járvány elleni harc első vonalában lévő önkormányzatoknak, a magyar kormány elvette a gépjárműadót, a parkolási díjakat felfüggesztették, és 50 százalékkal csökkentették a helyi önkormányzatok iparűzési adóbevételeit. Emellett megtiltották, hogy az önkormányzatok díjakat emelhessenek, és nem engedélyezték, hogy hitelt vegyenek fel. Csak a kormánypárti vezetésűek kapnak kompenzációt veszteségeik pótlására...
A válság és a kormányzati elvonások összességében mintegy 80 milliárd forintos mínuszt jelentenek Budapest nagyságrendileg 400 milliárdos büdzséjében: olyan helyzet állt elő, hogy nemcsak a fejlesztések, hanem a város működtetése is veszélybe került. Már nem az állam támogatja a fővárost, hanem Budapest finanszírozza az államot.
Néhány hónap szünet után 2020 októberében újra beindultak a tárgyalások. Ezeken a kormány nem a fővárosi bevételek korábbi szintjének visszaállítására törekedett, hanem azt akarta bemutatni, hogy a "tehetetlen" főváros helyett jobb gazdája lenne nagy fejlesztéseknek, mint pl. a Gellért-hegyi sikló, vagy a budai fonódó villamos meghosszabbítása. Eközben továbbra sem járul hozzá Budapest hitelfelvételéhez, amiből pl. a villamos járműcsere programot lehetne folytatni.
A kormány emellett rendeleti úton fokozatosan tovább csökkenti Budapestnek a saját területei feletti rendelkezési jogát – megszegve kezdeti ígéretét. A nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás címkéje miatt a főváros nem szólhat bele pl. a Heinrich-udvar, a Nyugati melletti cirkuszművészeti fejlesztés, vagy a tervezett barnamezős fejlesztések ügyébe. Ha pedig ellenáll a főváros, mint pl. a Fudan egyetem, vagy a Városliget teljes bekebelezése esetében, ezek a politikai viták elveszik a főváros energiáinak jó részét a jelentősebb városfejlesztési dilemmák megoldásától.
Pozitívumok az utóbbi két év fővárosi tevékenységében
Az eltelt két év pozitív fejleményeit egyrészt megvalósított vagy folyamatban lévő fejlesztésekben, másrészt az újszerű tervezésben lehet megtalálni.
Ami a projektfejlesztéseket illeti, megvalósult a pesti fonódó villamoshálózat első üteme (Haller utca), folyamatban van a 3-as metróvonal rekonstrukciója, a Lánchíd felújítása, a Blaha Lujza tér átépítése, a pesti rakpart forgalomcsillapító átépítése, és beindult a zöldítési program is: a Radó Dezső terv első lépéseként a korábbi tervek érdemi korrekciójával épül Pünkösdfürdő új, 7 hektáros közparkja.
Pozitívumként lehet értékelni néhány nem kívánt fejlesztés megakadályozását (a Városliget program lelassítását), de azt is, hogy értelmes projektekben jó együttműködés alakult ki kormányzati szervekkel: például a Budapesti Agglomeráció Vasúti Stratégiájának EU-s pénzekből fedezett kormányzati projektjében.
Az utóbbi két év innovációinak kevésbé látható, de annál fontosabb eleme a fővárosi tervezés teljes megújítása. Hosszas konzultációk után teljesen új szempontokra alapozva "Otthon Budapesten" címmel megszületett Budapest Integrált Településfejlesztési Stratégiája (ITS) mint a városfejlesztés 2027-ig szóló fő dokumentuma. Már a fő fejezetcímek – Esélyteremtő, Zöld, Nyitott – is jelzik, hogy nem a hagyományos, beton-fejlesztésekre alapozó tervről van szó. Csak két példát kiragadva: hangsúlyos eleme az ITS-nek a Fővárosi Lakásügynökség, amely a rendszerváltás óta az első konkrét javaslat arra, hogy hogyan lehet megnövelni a megfizethető bérlakások számát. Egy másik elképzelés 2030-ig 226 hektár új parkterület, azaz több mint két Margitsziget nagyságú új közpark létesítését irányozza elő. Az persze kérdéses, hogy a program akár csak legszűkebb változatának finanszírozására adódik-e reális lehetőség.
Habár a pandémia körülményei nem kedveztek, fontos lépések történtek egy újfajta lakossági kommunikáció irányába. A város 15 mintaterületén beindult a közösségi tervezés, és például a Római parton le is zárult; sor került az első közösségi gyűlésre a klímaválságról, útnak indult az első részvételi költségvetés egymilliárd forint felhasználásáról, és bevezették a budapesti polgári kezdeményezés intézményét.
Itthonról kevésbé látszik, de Budapest újra aktív a nemzetközi szerepvállalásban. Így például kezdeményezője a V4 fővárosok összefogásának és motorja annak a nemzetközi városi lobbinak, amely nagyobb szerepet követel a városoknak az EU-s pénzek tervezésében és felhasználásában.
NEGATÍVUMOK, HIÁNYOK A FŐVÁROS TEVÉKENYSÉGÉBEN. 2019 októberében nagyon biztató volt a kezdet, erősnek tűnt az elhatározás, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok összefognak, és olyan programokat indítanak el, amelyek akár a többiek számára is vonzóak lehetnek.
A tervezett összefogásból azonban nem sok minden valósult meg. Nem folytatódott a korábban sikeres TÉR-KÖZ program (kisösszegű kerületi fejlesztések támogatása), többek között a főváros és egyes kerületek közötti politikai bizalmatlanság miatt. Lényegében teljesen leállt a fővárosi városrehabilitáció és az értékvédelmi támogatások programja, amely persze költséges lenne, de a kerületekkel közösen lehetne gondolkodni olcsóbb együttműködési formák kialakításáról.
Nem javult lényegesen a fővárosi agglomerációval való kapcsolat, pedig ennek több meghatározó települése (pl. Budaörs, Szentendre, Vác, Gödöllő) ugyancsak ellenzéki vezetésű. Az agglomerációs összefogásra annál is inkább szükség lenne, mert Budapest nem tervezhet a városhatárán kívül, a területi tervezést pedig a fideszes vezetésű megyei önkormányzatok uralják.
Az ellenzéki önkormányzatokban dolgozók szinte egyöntetűen panaszkodnak a polgármesteri hivatalok működésére, arra, hogy hatalmas a bürokrácia, lassúak a közbeszerzési eljárások, meghatározó a jogászi megközelítés, legtöbbször azt keresve, hogy egy-egy innovatív elképzelés miért nem valósítható meg. A változtatni akaró politikai vezetők rendre beleütköznek abba, hogy az önkormányzati cégek is lassan és bürokratikusan működnek, ezek átalakítása pedig nagyon időigényes feladat.
Mindezen körülmények mellett sem található azonban magyarázat arra, hogy két év miért nem volt elegendő a főváros honlapjának radikális megújítására, vagy hogy miért nem történt semmi a választási kampányban erősen hangsúlyozott Városháza park megvalósítása ügyében.
Sokan felvetik az ellenzéki önkormányzatok kommunikációjának gyengeségét, bár egyes kerületekben vannak persze példák arra, hogy hogyan lehet újszerű módon a helyiekhez szólni. A pozitív példák máshova való eljuttatására azonban a jól megírt helyi anyagokat összegyűjtő kapacitásra lenne szükség, amelyből az országos média tud szemezgetni – ilyet azonban eddig nem sikerült kialakítani.
Epilógus helyett
Sok nemzetközi példa mutatja, hogy a Covid-válság integrált kezelésének és az egyenlőbb, igazságosabb európai városfejlődésnek a kulcsa a jó kormányzásban van, amely a város és környéke közötti funkcionális kapcsolatokra épít, kormányzati politikákkal és támogatásokkal erősítve az önkormányzatokat, és törekszik a lakossággal való minél jobb dialógusra.
Sajnálatos módon a magyar példa minden szempontból ellentétes ezzel: a Budapest és környéke közötti kötelékeket (Budapesti Közlekedési Szövetség, Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsa) 2010 után az Orbán kormány felszámolta, és a Közép-Magyarországi Régiót, Budapest és Pest megye együttműködési szervezetét is szétrobbantotta. Amellett, hogy Budapestet beszorították a városhatárán belülre, egyre erősebbek a kormányzati törekvések a főváros hatásköreinek szűkítésére és pénzügyi ellehetetlenítésére. Budapest helyzete Európában szinte példa nélküli, és egészen elképesztő, hogy egy kormány a saját fővárosa ellen visel hadat azért, hogy látszólagos politikai előnyökre tegyen szert. Adott körülmények között még viszonylag jól táncol a gúzsba kötött főváros – de itt lenne az ideje a feltételek alapvető megváltoztatásának, hogy Budapest ki tudja bontakoztatni esélyteremtő, zöld és nyitott módon eltervezett fejlődését.