Reményt árulnak a pártok, és jó hinni a változás lehetőségében, amelynek elgondolásaival többségében egyet lehet érteni: a több pillérű ellátással, a komplex megközelítéssel, a rugalmas nyugdíjba vonulással, stb.
De mielőtt elfogadnánk a kormányzat szlogenjeit, miszerint a nyugdíjat az állam adja, most éppen „ajándékozással” is kedveskedve, fontos tisztázni, hogy mi a nyugdíj befizetéseket is olyan sajátos költségvetési bevételi forrásnak tartjuk, ami az egyéni öngondoskodás egyik formája; ezért másképpen, szigorúbban kellene szabályozni a felhasználást is, mint például a súlyadóét. Természetesen szükség van a szolidaritás elveinek érvényesítésére is, mert csak így lehet biztosítani a társadalom létbiztonságát - de azok nem keveredhetnek egymással és más, politikai indíttatású akciókkal, ahogyan ez most működik.
A nyugdíjrendszer reformja anyagi és erkölcsi okokból is elkerülhetetlen. Hosszabb távon nem tűzoltásra, ötletszerű elgondolásokra van szükség, hanem egy modern, közösségi életbiztonsági rendszer felé haladás a cél. Az alapkérdés, hogy meddig lehet a jelen rendszerből előre haladni a változtatásokkal – a reális politikai válasz: addig, amit a társadalom elfogad. Humanizmus igen, szocializmus nem! A társadalom elfogadja a rászorulók megsegítését és támogatja az életesélyek kiegyenlítését is, de a többség azt tartja természetesnek, hogy aki többet tesz a nemzet asztalára, annak több is jár. Ez volt a Kádár-korszak társadalmi kiegyezésének elfogadott alapelve is, ami azóta is meghatározó maradt a közgondolkodásban.
A különféle országokban kipróbált egységes alapjövedelem kísérleteket a magyar társadalom jelentős része a „lopakodó szocializmus” eszközének tartja, ezért más úton kell elindulni. A mi javaslatunk lényege egy új típusú, Egységes Nemzeti Járandósági Rendszer, amely a sokféle forrásból származó jövedelmeket egyéni járadékszámlán tartja nyilván, és ennek alapján differenciálja a juttatásokat. Ennek egy szűkebb változatára – az egyéni nyugdíjszámlák bevezetésére - a Fidesz is ígéretet tett, bár nem váltotta be.
Mivel egyetlen adatbázisban lehetne nyomon követni a különféle jogcímeken szerzett jövedelmeket, az összjövedelem alapján, attól függő differenciálással lehetne megvalósítani a társadalmi juttatásokat. Ezzel kiküszöbölhető lenne a jelenlegi összevisszaság, és valamiféle igazságot és hitelességet is lehetne teremteni. Az új rendszer egyesítené az egészségügyi-szociális és a nyugdíjrendszer működésének összetartozó területeit, és itt koordinálná az állam és az önkormányzatok együttműködését. Az információs rendszer a NAV hálózatra épülhet.
A javasolt rendszernek két új eleme van. 1. Nemzeti szociális járadék: a mindenkori létminimumhoz igazodó, feltételekhez kötött szociális jellegű ellátás. (Feltételek: magyar állampolgárság és életvitelszerű itt tartózkodás, illetve munkaképtelenséggel járó egészségi állapot.) 2. Kompenzációs nyugdíj-járadék: rokkantság vagy csökkent munkaképesség miatt hátrányos helyzetbe került munkavállalók számára az átlagos nyugdíj szintjét elérő pótlék. Emellett megmarad a 3. szolgálati nyugdíj: a jelenlegi nyugdíjrendszer folytatása, 4. egyéni kiegészítő nyugdíj: munkáltatói befizetésekből származik, 5. egyéni nyugellátás: az önkéntes nyugdíjpénztári vagy más forrásból folyósított ellátás, 6. külföldön szerzett nyugdíj.
A járadék bevezetésével úgy lehet elkezdeni a támogatási rendszerek integrálását és modernizációját, hogy az feltehetően nem ütközne jelentős társadalmi ellenállásba.