Aligha mondhatóak túlzottan népszerűnek azok, akik a pénzintézetek érdekeit előbbrevalónak tartják az ügyfelekével szemben. Már csak azért sem, mert a szép számú bankellenes kormányzati lépés terheit, elvonásait - amelyekkel Orbánék a pénzintézetek eredményességét igyekeztek megcsapolni - azok előbb-utóbb áthárították a fogyasztókra. Nem kétséges, hogy így tesznek majd abban az igen szofisztikált módon kifundált helyzetben is, amely hamarosan bekövetkezik.
Október 31. után a hitelfizetési moratórium igénybevételére a továbbiakban már nem jogosult közel félmillió hitelkártya- és folyószámla tulajdonos ügyfélnél hozzávetőleg 20-25 milliárd forint kamatot írnak jóvá, a kormányzat szerint "természetesen" a bankok kontójára. Ez nem csekély összeg. A trükk lényege abban áll, hogy ezeknek a kölcsönfajtáknak magasabb a kamata, mint a személyi hiteleké, ám az állam beavatkozik a bankok kamatpolitikájába, és megszabja, hogy ezúttal a szerződésekben megállapítottnál alacsonyabb értékkel kell számolni. A hitelintézetek fel is háborodtak a kormányzati szándékon, méltánytalannak tartják a módszert, bár - jobb a békesség alapon - tudomásul veszik a verdiktet. De azt továbbra sem értik, hogy miért kell a különböző termékek egymástól eltérő kamatozását és kockázatát azonos szintre hozni. (A Bankszövetség amúgy sohasem értett egyet a hitelkártya- és a folyószámlahitelek moratórium alá vételével.)
Az ügyfelek egy részét kellemes meglepetés éri, hiszen a bankjuk korábban már értesítette őket, hogy milyen terhekre számíthatnak, és ez most felső utasításra mérséklődik. Azokat viszont mindez hátrányosan érinti, akik nem éltek a moratóriummal, és mindvégig felelősségteljesen törlesztették hiteleiket. A jogállamiság és jogbiztonság jegyében...
A jegybank legfrissebb jelentése arra számít, hogy a vállalatoknál mintegy 4, a háztartásoknál pedig a jelenlegi, nagyjából 30 százalékból 23 maradhat a moratóriumban. Nehéz a pontos számot megbecsülni, mert az adósok elsöprő többsége az utolsó pillanatig halogatja, hogy bejelentse, mi a szándéka, és az ehhez szükséges igazolást beszerezze. A jogosultak köre egyébként is bizonytalan. Az MNB jelentése felér egy "igazgatói rovóval". Ezt írják: "Annak ellenére, hogy a pénzügyi szektor nagymértékű ráutaltsága az adatgyűjtésre és adatelemzésre stratégiai jelentőségűvé teszi az adósokra és fedezetekre vonatkozó adatok rendelkezésre állását (...) hazai szinten az adatok elérhetőségében és felhasználásában jelentős elmaradás tapasztalható. Ez gátolja a hitelezési folyamatok költség- és időigényének mérséklését, a pénzügyi mélyülést, a digitalizáció és a zöld pénzügyi termékek elterjedését, és így a bankszektor és az ország versenyképességét is gyengíti. A banki működés digitalizációjának erősítéséhez szükséges a piaci fejlesztések mellett az állami adatbázisok elérésének javítása is, melyben jelentős a lemaradásunk."
A bankok rájátszanak arra, amiről Woody Allen így viccelődött: "A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is."