"A kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon" stratégiával kísérletezik az izraeli kormány a telepbővítések kérdésében. A júniustól hivatalban lévő nyolcpárti, a szélsőjobbtól a szélsőbalig terjedő, egy arab pártot is felölelő kormánykoalíció, amelynek egyetlen összetartó eleme Benjamin Netanjahu kiszorítása a hatalomtól, eddig a legkényesebb kérdéseket megkerülve az azonnali sürgős teendőkre összpontosított. Ám szép lassan elérkezett a pártok legfontosabb kérései legalább részleges teljesítésének ideje, és úgy tűnik, hogy épp Naftali Bennett miniszterelnök pártjának (Jamina) vesszőparipájával, a nemzetközi szinten bírált és illegálisnak tartott telepbővítéssel kezdődik a koalíciós béke és a nemzetközi támogatás kockáztatása.
Vasárnap Izrael pályázatot hirdetett 1355 lakóegység építésére Júdea és Szamária, azaz a nemzetközi jog szerint a majdani palesztin állam területén, az 1967-ben megszállt Ciszjordánia telepein. Ez azonban csak az első lépés, hiszen a kormány a múlt héten 3100, zsidóknak szánt lakás építését engedélyezte, s a tervek jóváhagyására szerdán ül majd össze a megszállt területekkel foglalkozó polgári közigazgatási bizottság. Ugyanakkor lesz terítéken az a 1300 lakás is, amelyet az izraeli felügyelet alatt levő úgynevezett C-zónában a palesztinok számára tervez megvalósítani a kabinet. Ilyen nagy lakásépítést palesztinok számára több mint egy évtizede nem hirdetett meg Izrael.
Az izraeli média kiemelte, hogy Joe Biden amerikai elnök hivatalba lépése óta ez az első alkalom, hogy Izrael építkezést engedélyezett a telepeken. Izrael nyilván nem kockáztathatja Washington politikai, katonai-anyagi támogatását, nem engedheti meg magának, hogy rossz viszonyban legyen a Fehér Ház mindenkori lakójával. Ennek köszönhető, hogy a telepeken történő lakásépítésről a telepes szervezetek nyomása ellenére csak Bennett washingtoni útja után született döntés. Joe Biden kapcsán nem volt titok, hogy ellenezi a telepbővítést, de az is várható volt, hogy a Fehér Ház is kompromisszumra fog törekedni, s az augusztus 27-i találkozóról kiszivárgott értesülések szerint egyfajta egyetértés született. Az amerikai elnök "önmérsékletet" kért Bennettől, aki azt ígérte meg, hogy Izrael csak a „természetes növekedésből” eredő igények szerint fog építkezni. A most meghirdetett tervek nem jelentenek területi bővítést, a lakások a már meglévő telepeken belül fognak felépülni.
Az Arab Liga, a Palesztin Hatóság, illetve Jordánia a döntés után azonnal tiltakozott és Washington közbelépését sürgette. Az amerikai külügy pedig már a döntés előtt jelezte az Egyesült Államok „aggodalmát”, arra kérve mind Izraelt, mind a Palesztin Hatóságot, hogy tartózkodjon az egyoldalú lépésektől.
Az ejnye-bejnyén túlmenően azonban aligha kell különösebb retorziótól tartania a Bennett-kormánynak. Már csak azért sem, mert párhuzamosan a Netanjahu-kabinetek által elhanyagolt izraeli arab lakosság életkörülményeinek javítására is nagyarányú befektetéseket hirdetett, a vasárnapi kormányülésen jóváhagyták az izraeli arab közösségek gazdasági - társadalmi fejlesztését célzó 30 milliárd sékel nagyságú ötéves tervet is.
Ugyanaz a kormányülés fogadta el a Netanjahu korszakban igencsak figyelmen kívül hagyott klímaválság első izraeli kezelési programját. A 15 milliárd sékel nagyságú, száz lépésből álló terv Izrael első nagy ívű kormányzati zöld stratégiája.
