Hogy került Pedro Almodóvar legújabb filmjébe, a Párhuzamos anyasorsokba? Ön inkább színpadi színészként ismert.
Így van, tényleg teátrumi aktorként vagyok ismert és elismert Spanyolországban, igaz játszottam néhány mozifilmben és számos tévésorozatban is. De, hogy akkor miért is vagyok itt? Csak és kizárólag Pedro Almodóvar miatt, aki hatalmas szenvedéllyel szereti a színházat. Számos alkotásában tetten érhető ez a kötődés színházi utalások, jelenetek, monológok formájában. Így már régóta ismert engem, de igazából akkor kezdett el gondolkodni rajtam, mint filmszínészen, amikor Carlo Vermut neo-noirjában, a Magical Girlben látott a nagyvásznon. Ez a mozi nagy siker volt, az alakításomért pedig Goya-díjra jelöltek.
Mégis hogyan kapta meg a szerepet? Volt casting, vagy Pedro Almodóvar direkt felkérte?
Volt casting! A korlátozások idején karantén színházat szerveztem a zoom-on keresztül és egyszer csak üzent Pedro, hogy látta és lenne-e kedvem neki is küldeni valamit. Aztán teltek a hónapok, sok-sok forduló volt, majd végül, tavaly decemberben felhívott. Furcsa volt. Először mintha nem merte volna megkérdezni, de kibökte: arra volt kíváncsi, hogy festem-e a hajam. Mondtam, nem. „Ne már, nem hiszem el, hogy egy csaknem ötven éves ember haja koromfekete” – hitetlenkedett. Aztán miután megesküdtem neki, hogy nem festem, de ha ez őt zavarja, akkor befestheti a hajamat őszre, megnyugodott és mondta: „Na jó, akkor enyém a szerep.”
Nem sokaknak adatik meg, hogy Penelope Cruzzal kerüljenek szexjelenetbe egy forgatás alatt. Volt esetleg „kémia-teszt” önök között?
Ötször. Ezt Pedro is fontosnak tartotta, mivel szinte kizárólag csak Penelopével van közös jelenetem a filmben.
Visszatérve az érzelmekhez: amikor szeretkezik az ön és Penelope karaktere az ágyról a kamera lassan átswenkel egy függönyre, melyet gyengéden ringat a szél. Ez a különleges részlet benne volt a forgatókönyvben?
Nem, nem volt benne a forgatókönyvben. Efféle finomságok maximum maximum Pedro fejében vannak meg, melyeket viszont megtart magának. A szexjelenet esetében teljes szabadságot adott nekünk abba, hogyan oldjuk meg, számára az a lényeg, hogy legyünk olyan szenvedélyesek, amennyire csak lehetséges. Hozzátéve: minél előbb megoldjuk, annál előbb vége lesz. Így végül Penelopéval ketten beszéltük meg a koreográfiát. Mindemellett önnek igaza van: a jelenetben tényleg a függöny metaforikus mozgása a legelragadóbb. Ez az igazi Alomdóvar: képes a mindennapi szituációkat költői szintre emelni.
Az Almodóvar életmű elsősorban az erős nőkről szól. Hogy érzi magát, mint olykor furcsán viselkedő férfi ebben az univerzumban?
Tény: Pedro Almodóvar művészete valóban a nők entitásával foglalkozik, őket képviseli és tette ezt akkor is, amikor még nem volt divat. A férfiak az univerzumában árnyékoltabb karakterek, akik általában elmenekülnek és nem képesek kifejezni az érzelmeiket – de ez nem baj, hiszen a dramaturgiai szerepük az, hogy a nőket erősítsék. Ez számomra nem probléma. Egy színésznek mindig tisztában kell lennie azzal, hogy mi a szerepe egy adott művészi folyamatban és azt kell nyújtania, amit elvárnak tőle. A Párhuzamos anyasorsok főszereplője két nő, nekem pedig nincs más dolgom, mint hogy elősegítsem azt, hogy ők ragyoghassanak. Ez pedig nem kevés: társadalmi és érzelmi szinten is stimulálnom kell Penelope Cruz által alakított figurát. Amúgy nagyon érdekes: ezt a női-férfi kérdést mindig felteszik Pedrónak. De Thomas Winterberg filmjeiben egyáltalán nincsenek kidolgozott női karakterek, szinte csak marginálisan tűnnek fel.
Ha már egy dán filmest hozott fel, ott van Lars Von Trier, aki nagyon másképpen, de igenis foglalkozik a nőkkel.
Hát igen, Trier és Almodóvar a két véglet. Utóbbi a méltóságukat adja meg a nőknek, hatalmas személyiségeket teremt belőlük, ellenben Trier-nél megtapossák és megalázzák őket. Mindkettő megközelítés érvényes és hatásos és mondanivalójában megkérdőjelezethetetlen.
Visszatérve az ön rendezőjéhez, eddig arról beszéltünk, mi jellemző rá. Viszont a Párhuzamos anyasorsok estében arról is kell, hogy eddig mi nem. Ez pedig a konkrét társadalomkritika és a politika. Senki sem várta, hogy ebben a műben a falangisták bűnei is fontos szerephez jutnak.
Valóban eddig soha nem jelent meg politikai felhang Pedro filmjeiben. Azt vallotta, hogy ő azzal fogalmaz meg kritikát a Franco-rezsimről, ha nem beszél róla. Az is ideológiai állásfoglalás, hogy milyen Spanyolországról beszél. Most azonban fontosnak tartotta, hogy beszéljen a tömegsírokról. Az, hogy Kambodzsa után Spanyolország a második olyan állam, ahol a legnagyobb számban vannak azonosítatlanul eltemetett halottak brutális tény. Ezt a stigmát meg kell oldani és ez nem politikai, hanem humanitárius kérdés. Volt egy polgárháború és egy Franco-diktatúra és szeretnénk, hogy az áldozatok és a családjaik megkapják az őket megillető jóvátételt. Legyenek eltemetve tisztességesen. Egy nemzet akkor lesz igazából nemzet, ha minden állampolgárát szereti politikai hovatartozás nélkül.
Ezt 2021-ben magyarázni, kérni, nem szomorú?
Hogyne lenne az. Nekem, mint spanyolnak rettenetesen fáj. Az is, hogy hazámban a Párhuzamos anyasorosokat elfogult filmnek tartják. Ám sajnos itt tartunk. Vannak olyan emberek, akik mai napig a diktatúrát tartják követendőnek. A spanyol tömegsírokban fekvő emberek nagy része nem is a második világháború alatt került oda, hanem utána, ezt azért nagyon nehéz megmagyarázni. A Franco-rezsim alatt maradtak a fejbelövések. Viszont, mi Pedróval azt mondjuk, muszáj hátranéznünk ahhoz, hogy legyen jövőnk.
Mit üzen azoknak, akik tagadják ezt a múltat?
Bonyolult időket élünk. A művészi válaszadáson túl ez nekem azért is érdekes, mert politológiából is szereztem diplomát. Bevallom, mostanság kezdtem el félni. Nem szeretném, ha megismétlődne, ami az 1930-as években lezajlott, miközben a fasizmus napról napra erősebb. De üzenem mindenkinek, aki meghallgat: nem dobhatjuk be a törülközőt. Talán ma mindennél fontosabb, hogy harcoljunk. Feladatunk van, nekünk művészeknek és a pedagógusoknak. Alkotóként nagyon fontos volt, hogy most ne készítsünk dogmatikus filmet. Juan Mayorga drámaíró mondta: egy színházi előadás vagy film akkor működőképes, ha a néző több kétséggel jön ki, mielőtt bement. Művészként nekünk a hiedelmeket kell megkérdőjeleznünk.
Infó:
Spanyol filmhét
október 26.-november 1.
Uránia Nemzeti Filmszínház
szervező: Spanyol Nagykövetség, a Budapesti Cervantes Intézet és az Uránia
nyitófilm: Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyasorsok
