Elhíresült libernyákos mondataiban Orbán Viktor azt is világgá kürtölte, ő bizony büszke arra, hogy katonaviselt ember.
Személyes véleményem szerint ez nem lehet igaz: minden bizonnyal ugyanabban a laktanyában szolgálta dolgozó népünket, mint én, csak nagyjából tíz évvel később. Márpedig ott épeszű ember semmiféle okot nem találhatott a büszkeségre: az idő legalább felét ingyen kubikosként, utcaseprőként, takarítóként töltöttük, és leginkább csak lógni, hazudni, lopni tanultunk meg. A "szolgálat" egy éve nagyrészt arról szólt, hogy alkoholista tahó tisztek-tiszthelyettesek igyekeztek megtörni és minél többször megalázni az egyetemi előfelvett kiskatonákat. Mindezek tetejébe arra is rá kellett jönnünk, hogy a hadsereg felszereltsége és személyi állománya legfeljebb az őszi betakarításban vagy az árvízi homokzsákok töltögetésében lehet hatékony, de teljességgel alkalmatlan lenne komoly harci cselekményekre.
A fennen hirdetett, de vélhetően nem valós büszkeség mögött – mint oly sokszor – ezúttal is politikaimarketing-szempontok játszhattak szerepet, hiszen egyfajta hagyományos értékrend szerint a katonai szolgálat a férfiasság, a bátorság, a keménység, a felnőtté válás szinonimája.
Ezt a harcias trendet azóta is fel lehet fedezni az orbáni politikában. Bár néha már úgy tűnik, hogy a vezérnek egyre inkább tetszik a katonásdi: mondjuk amikor a járványintézkedések között szerepelt az állig felfegyverzett katonai járőrök utcára küldése vagy a kórházak vezetői fölé delegált katonák megjelenése.
Mivel a rendszerváltás egyik nagy örömmel és egyetértéssel fogadott következménye, a kötelező sorkatonai szolgálat eltörlése rendkívül népszerű intézkedés volt, így nyíltan ez ellen érvelni sokak (az akarata ellenére bezsuppolandó fiatalok, szüleik, nagyszüleik) ellenérzését váltaná ki. Arról már nem is beszélve, hogy egy kis létszámú, de magasan képzett hadsereg ezerszer jobb, ütőképesebb lehet, mint a csak a leszerelést váró, motiválatlan tömeg.
Így aztán marad a rejtőzködő verbunk. Néhány példa:
- immár legalább 5-6 éve biztatják a fiatalokat "önkéntes-tartalékos" jelentkezésre,
- 2-3 éve tizenéves gyerekeknek szerveznek "honvédelmi" táborokat,
- létrehozták az MHSZ-utód Honvédelmi Sportszövetséget, hogy „egészséges értékrendre, hazaszeretetre, nemzeti tudatra” neveljék a fiatalokat, aminek keretében megismerkedhetnek a „honvédelmi sportokkal” (értsd: küzdő sportok, lövészet, búvárkodás, ejtőernyőzés). Az ilyen jellegű szervezet nem újdonság: a hitleri Németországban és a sztálini Szovjetunióban is voltak már hasonlók.
Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy katonai szempontból a boksznak, cselgáncsnak, karaténak, céllövésnek semmiféle jelentősége nem lesz. A katonai szakértők többé-kevésbé egybehangzó állításai szerint ugyanis a jövő háborúiban a hadviselés elsősorban az informatikára fog támaszkodni, hiszen az ellenség hadvezetési rendszereinek (sőt közlekedésének, közszolgáltatásainak) meghekkelése, szétzilálása jóval nagyobb károkat okozhat, mint mondjuk a bombázások, ráadásul sokkal gyorsabban és emberveszteség kockázata nélkül. Ugyanilyen - félig már jelenlévő, félig még beláthatatlan - jelenség lehet a hadi célú robotizáció is.
Ilyen körülmények között indult újra kis hazánkban a fegyvergyártás: a cseh licensz alapján gyártott pisztolyok és géppisztolyok, vagy a Törökországtól vásárolt páncélozott harc-járművek aligha tekinthetők űrháborús felkészülésnek.
Sokkal értelmesebbnek tűnik, amikor a katonai költségvetést illető NATO-kötelezettség teljesítését a rezsim nemzetközi kapcsolatok erősítésére, nagyhatalmak jóindulatának megszerzésére használja. Amikor félmilliárd dolláros fegyvervásárlásról írtak alá egyezményt, Orbán Viktor hirtelen meghívást kapott Trumptól, holott amerikai látogatása akkor már évek óta húzódott. Az elmúlt években előfordult, hogy Magyarország volt a német fegyvergyártás legnagyobb vevője, ami nagyjából a német fegyverexport harmadát jelentette. Azért az utóbbi tényekhez is tegyük hozzá: a ma korszerűnek ítélt fegyverek is felesleges ócskavassá válhatnak pár év alatt, ha az említett robotizációt és a kiberháborús törekvéseket tekintjük.
Idén aztán a katonásdi a teljes abszurditásig jutott: az egyetemekre-főiskolákra fel nem vett jelentkezők fél-egy évre bevonulhatnak önkéntesnek, ami 16-32 pontot hoz a jövő évi felvételin. Viszonyításként: egy középfokú nyelvvizsga 28 pontot ér…