A Népszava tudósítása szerint az egyik előválasztási nagygyűlésen Dobrev Klára azt mondta, hogy a XXI. századi Magyarországon a minimális rezsi mindenkinek ingyen kell járjon. A második helyezett miniszterelnök-jelölt kijelentése komoly előrelépést jelent, hiszen korábban még a Demokratikus Koalícióban is elfogadott volt, hogy „nincs ingyenebéd”. Környezetvédelmi kényszerekkel, alapvető technológiai változásokkal és szociális válságokkal terhelt mai világunkban azonban nincs más út, mint kitárni a kaput az „az ingyenebéd társadalma” felé – amely megfogalmazás egyébként a paradigmaváltó modellt bemutató film címére utal.
A klasszikus piacgazdaságban, amelyet Orbánék „munka alapú társadalomként” akarnak eladni a polgároknak, valóban ismeretlen az ingyenesség. A modern világban azonban számos közszolgáltatást ingyen biztosítanak állampolgáraiknak; ezek legismertebb példái a közoktatás, a közvilágítás és a közrend védelme. Minden ellenkező híreszteléssel szemben az ingyenes közszolgáltatások beilleszthetők a piacgazdaság működő rendszerébe, sőt, az ezek alapján megvalósítható állampolgári (lét)biztonság elismerten fontos tényező lett a piacgazdaság hatékony működtetéséhez. A DK miniszterelnök-jelöltjének bejelentése azt tükrözi, hogy pártja immár nem zárkózik el az ingyenesség kiterjesztésének gondolatától.
Némi fejtörést legfeljebb csak az okozhat, hogy miképpen képzelik el az ingyenes „rezsiminimum” biztosítását azok részére, akiknek a lakhelyén nincs áram-, víz-, vagy csatorna-rendszer. Ha az ingyenesen járó alapszolgáltatásokat naturáliákban (négyzetméterekben, kilowattórákban, köbméterekben, stb.) akarnák biztosítani, akkor pont azokat zárnák ki a szociális igazságosság új lehetőségéből, akik eddig is kiszorultak a társadalmi szolidaritásból és a nemzeti kockázatközösség rendszeréből.
Ettől függetlenül a Demokratikus Koalíció javaslata korrekt és támogatandó. Mint ahogyan Tóth Bertalannak két hónappal ezelőtt szintén a Népszavában megfogalmazott kezdeményezése is az. Az MSZP társelnöke ebben a méltó lakhatást nevezi meg olyanként, amely minden honfitársunknak jár. Ha pedig jár, akkor ingyen jár. Ha együtt tekintjük a két párt kezdeményezését, akkor egészen szép jövőt tudunk ajánlani kis hazánk „balsorssal tépett” lakosainak. Nem irreálisat, nem megvalósíthatatlant, de csak hosszú évek céltudatos munkájával megvalósíthatót.
A politikai előfeltételek jövő tavasz után remélhetőleg adottak lesznek ahhoz, hogy ezen az úton elinduljunk. A pénzügyi előfeltételek megteremtése is megoldható, különösen, ha a gondolat maga egyetértésre és támogatásra talál a társadalom széles köreiben – és ennek már vannak előjelei. Ám ha az ingyenesen, állampolgári jogon járó juttatásokat a jövendőbeli IV. Magyar Köztársaság kormánya mégis naturáliákban szeretné az állampolgárok számára biztosítani, akkor ehhez egy iszonyú apparátust kellene létrehoznia, ami jelentősen rontaná a rendszer hatékonyságát.
Legegyszerűbb lesz magukra az állampolgárokra bízni, hogy miképpen kívánják a IV. Magyar Köztársaság szociális gondoskodását saját életük jobbítására használni. Ebben az esetben nem lesz szükség országos hivatalra meg hatalmas apparátusra, mindössze a törvény szerint járó szolgáltatások piaci ellenértékét kell majd kiszámítani és havonta eljuttatni az állampolgárok számára.
Ami azt illeti, a közgazdaságtanban és a szociológiában ennek az állampolgári jogon járó rendszeres pénzjuttatásnak már régóta önálló megnevezése van. Úgy hívják: Feltétel Nélküli Alapjövedelem.