Ön szerint jól hasznosul az a nagyon sok milliárd forint, amit az Orbán-kormányok a gyerekeseknek vagy gyermeket vállalóknak adtak az elmúlt évtizedben?
A házasságkötések száma szinte megduplázódott és a termékenység is 25 százalékkal emelkedett, ez ugyanakkor a születések számában kevésbé látszik. Ez a kormány pechje, amiről nem a mostani vezetők tehetnek, hanem Ratkó Anna. A Ratkó-unokák nagyon nagy létszámú generációja ugyanis kilépett a szülőképes korból. A születésszám gyakorlatilag stagnál Magyarországon, de ma 20 százalékkal kevesebb nő szüli meg az ugyanannyi gyermeket, mint egy évtizeddel korábban. A gyermekvállalási kedv tehát javult, a teljes termékenységi arányszám nőtt (ez azt mutatja meg, hogy egy nő hány gyereket vállal élete során). Azt persze nehéz megmondani, hogy a politikusoknak valójában mi a szándékuk ezekkel a pénzekkel: őszintén a demográfiai helyzetért aggódnak vagy csak olyan intézkedéseket hoznak, amelyek a választók többségének szimpatikusak.
A mélyponthoz képest hol tartunk?
Ahhoz, hogy egy társadalom újratermelje magát, két gyermeket kellene szülni minden nőnek, de a legrosszabb évben, 2011-ben csak 1,23 volt a teljes termékenységi arányszám, vagyis egy hölgy változatlan körülmények között átlagosan csak ennyi babát vállalt volna. Az elmúlt tíz évben ez az arányszám felment 1,56-ra.
Van ebben hullámzás vagy folyamatosan javul a trend?
A születések száma hullámzik – a járvány hatására például tavaly decembertől idén februárig tíz százalékkal csökkent, azóta visszaállt a korábbi szintre -, de a teljes termékenységi arányszám nem. Ez két lépésben növekedett. Először emelkedett, aztán 1,49-en stagnált 2016-2019 között, majd a gyerekvédelmi akcióterv hatására újból növekedésnek indult. Amikor 1,23 volt, akkor Európában hátulról a második helyen álltunk, onnan jutottunk fel mára a támogatások hatására az európai átlag szintjére. Ha a korrupciós listákon, vagy az egy főre eső GDP-t tekintve lennénk az uniós középmezőnyben, már nagyon boldogok lennénk.
Pusztán anyagi előnyökért készek gyereket vállalni a magyarok?
A magányosok pénzért sem tudnak házasodni, de az élettársi kapcsolatban élők többsége nem utasítja el a házasságot. Valamilyen ösztönzés hatására megtartják az esküvőt és ugyanez a helyzet a gyerekvállalással is. Olyan nincs, hogy egy pár, amelyik gyűlöli a gyerekeket, bevállal hármat a lakás kedvéért, de mondjuk azt a kettőt vállalják, amennyit egyébként is terveztek minden külső állami, politikai kényszer nélkül.
Ma mégis csak kevesebb mint a fele születik meg az eredetileg tervezett gyerekeknek. Hogyan lehetne elérni a hollandok 80 százalékát?
Száz százalékot nyilván soha nem lehet elérni, mert vannak biológiai és egyéb akadályok, de egy jobban működő állam segítené a gyermekvállalást. Rengeteg dologgal próbálkozik tíz éve a kormány, alapvetően pénzügyi eszközökkel, de ez a pénzosztás részben kényszerdöntés, mert az összetett támogatási formákat sokkal nehezebb megvalósítani. Mondok egy egyszerű példát. Sok kutatás igazolja, hogy a jó minőségű, elérhető bölcsődei férőhelyek hozzájárulnak a tervezett gyerekek megszületéséhez, de ebben a kérdésben nem sikeres a kormány, mert rábírni egy polgármestert, hogy pályázzon, építsen fel egy bölcsődét és üzemeltesse, sokkal bonyolultabb, mint hozni egy rendeletet, hogy kapsz egy nagy összeget, ha gyereket vállalsz, elengedni a diákhitel egy részét, adni tízmillió forint kamatmentes támogatást, visszaadni az adót. Azt azonban tudni kell, hogy ezek a pénzosztások növelik ugyan valamennyire a termékenységet, de nem lesznek elegendőek arra, hogy elérjük a 2-es célt a termékenységi arányszámban. Lehetne mással is kísérletezni, de ahhoz egy jobban működő államra lenne szükség, amiben jobban bíznak az emberek.
A bonyolult támogatások helyett nem lenne sokkal egyszerűbb a családi pótlék emelése?
Ha családi pótlékra költenénk el ugyanennyi pénzt, akkor lehetséges, hogy a demográfiai hatása nagyobb lenne, és kevesebb lenne a bürokrácia vele. A jelenlegi kormánynál azonban ennek ideológiai akadálya van.
A miniszterelnök szerint a Fidesz-kormány családpolitikai intézkedéseinek látványos eredményeihez húsz év kell, amiből még csak tíz telt el. Mennyi idő kell valójában?
Idén év végére a házasságkötések száma megduplázódik, valószínűleg elérjük a 70 ezret, ami nagyon látványos változás, a demográfiában kisebb mozgások a megszokottak. Ezért amikor a demográfiai sikereket kell sorolni, mindig a házasságkötések vannak elől. De ha a teljes termékenységi arányszám 2 fölé emelkedését tartjuk sikernek, akkor ezt nem tartom reálisnak Magyarországon még húsz éves távlatban sem.
Mi a befutható húsz év alatt?
Az 1,7 – 1,8 elérhető egy nagyon sikeres népesedéspolitikával. 1,23-ról indultunk, szeretnénk eljutni 2,1-re, még mehetünk is kicsit felfelé, de nem fogunk feljutni a Himalájára.
Az 1,8-hoz is még tíz évre van szükség?
Ha tartható lenne az elmúlt évtized növekedése, akkor akár hamarabb is eljutnánk az 1,8 szintjére, de ehhez ugyanúgy, sőt okosabb, hatékonyabb módon továbbra is önteni kellene a pénzt a családpolitikába.
Elfogadható, hogy a családtámogatások jelentős részét munkavégzéshez kötik, tehát csak az kap segítséget, aki egyébként is jól él, miközben a magyar társadalom egy nagy szelete szegénységben él és a bizonytalan munka világába kényszerül?
Ha jól értem, ma az a cél, hogy a dolgozó családokban szülessen több gyerek. Ezt lehet elfogadni vagy vitatni, de biztos, hogy minden kormánynak legitim joga van dönteni ezekről a célokról. Egyetértek azzal, hogy a társadalom jelentős része szegénységben él, ami ellen tenni kéne, de jelenleg a szegénység elleni küzdelem nem része a családpolitikának. Azaz szét van választva a családpolitika és a szociálpolitika.
Azt mondja a kormány, a gazdaság olyan jól áll, hogy jöhet az adóvisszatérítés, a 200 ezer forintos minimálbér, egyebek. Ez javíthat a demográfiai mutatókon?
A családok jóléte sem demográfiai cél, ettől több gyerek nem fog születni. A családi adókedvezmény például jelentős részben azokat a családokat segíti, akik nagy valószínűség szerint újabb gyerekeket már nem fognak vállalni, mert az anyuka már jócskán elmúlt 40 éves. Az szja visszatérítéssel ugyanez a helyzet. Összemosódik itt két cél: a dolgozó családok helyzetének javítása és az, hogy több gyerek szülessen.
Korábbi kutatások szerint a nők akkor vállalnak gyereket, ha biztonságban tudják magukat, mert visszamehetnek a szülés után a munkahelyükre. Hogy állunk ezzel?
Amikor a kisgyerekes anyukák visszamennek dolgozni, jelenleg igen sok esetben diszkriminációval találkoznak, ami ellen fel kellene lépni, de ez megint egy jól működő államot igényelne. Egy hatékonyabb diszkrimináció elleni rendszernek valószínűleg termékenységi hatása is lenne.
Az államosítás fut végig minden rendszeren, már a meddőségi kezeléseket is csak állami intézetben végezhetik, de a visszajelzések alapján nem jobb, hanem rosszabb lett az ellátás.
Itt ugyanaz a probléma, mint a bölcsődéknél: felismerték, hogy nagyon sokan nem jutottak időben megfelelő meddőségi ellátáshoz, nagy egyenlőtlenségek voltak a termékenységet segítő orvosi ellátásban, de nem jól nyúltak hozzá. Ráadásul ezeket a döntéseket sokszor lobbiérdekek befolyásolják, amire a leglátványosabb példa a csok. A családok lakáshelyzete valóban gátja volt a további gyerekek megszületésének, mert kutatások mutatják, hogy „albérletbe nem szül a magyar”. Érzékelték ezt a problémát, de azonnal megjelentek azok, akik iparági érdekeket toltak bele a rendszerbe, és a csok-kal a bankoktól az építő cégekig mindenki jól járt, csak épp a rászoruló családok szinte nem nyertek semmit, mert a támogatás jó részét elvitte az ingatlanárak emelkedése.
Bármilyen eredménye lesz jövőre a választásnak, mit kellene megtartani és mit változtatni?
A népesedéspolitikai intézkedések csak akkor lehetnek hatásosak, ha az emberek biztosak benne, hogy nem változnak egy kormányváltás esetén sem. Gyereket ma már nem is 18, sokkal inkább 25 éves időtávra vállalnak az emberek, tudniuk kell, hogy akármilyen átrendeződés jön, az nem érintheti a szerzett jogaikat. Ha ezek közül akár csak egyet is elvesznek, nemcsak azok bizonytalanodnak el, akik érintettek, hanem mindenki, mert a lépésnek az lenne az üzenete, bármihez hozzá lehet nyúlni, el lehet venni. Akár előre kellene deklarálni, hogy sem a mostani kormánypártok, sem a mostani ellenzék nem nyúl hozzá a rendszerhez, megmaradnak a támogatások, különben megint bezuhan a termékenységi mutató. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehetne orvosolni a családpolitikai rendszer igazságtalan pontjait. Csak nem rombolással, hanem építéssel.
