Magyarországon éleződik a választási verseny, így Orbán azzal vádolta meg Brüsszelt, illetve Washingtont, hogy megpróbálnak beleavatkozni a küzdelembe. Ünnepi beszédében arra szólította fel híveit, hogy védjék meg a nacionalista kormány egy évtizede alatt elért vívmányokat. Azt mondta a több tízezres tömegnek, hogy Washington és Soros igyekszik hatalomra juttatni a saját embereit a baloldalról, és ehhez bevet pénzt, sajtót, valamint kapcsolatokat.
Ám kiemelte, nem az számít, hogy mit akar az EU, az USA, valamint a külföldről irányított média. A magyarok fogják megszabni saját sorsukat. Merthogy erejük az egységben van, és ugyanabban hisznek: a családban, a nemzetben és az erős, független Magyarországban. Szerinte az unió úgy kezeli a magyarokat és a lengyeleket, mintha azok ellenségei volnának.
Pár kilométerrel odébb ugyanakkor Márki-Zay Péter azt hangsúlyozta, hogy a rezsim erkölcsileg tarthatatlanná vált, és az ellenzéki lendületnek ki kell tartania jövő áprilisig.
Gyújtó beszéddel nyitotta meg a választási hadjáratot a magyar kormányfő. Indulatokkal teli beszédében Orbán azt állította, hogy az európai vezetők Magyarországot erőnek erejével liberálissá akarják tenni. Azt bizonygatta a hallgatóságnak, amelyet az egész országból szerveztek, hogy Brüsszel elő akarja írni a magyaroknak és a lengyeleknek, miként éljenek. A tömeget több száz busszal vitték az eseményre, de akadtak, akik Lengyelországból, Romániából, sőt Olaszországból érkeztek. Ugyanakkor Márki-Zay Péter onnan egy kőhajításnyira azt emelte ki, hogy igazából egyetlen kérdésre kell választ adni: Fidesz vagy nem Fidesz.
A jelentés háttérként hozzáteszi, hogy bírálók a demokrácia és a jogállam leépítését hányják a kormánypárt szemére, de korrupcióval és kegyencrendszerrel is megvádolják. A hatalom jó pár súlyos konfliktusba keveredett az EU-val, így a többi közt a jogállam állapota miatt.
Orbán az összefogás fontosságát hangoztatta a sajátjai előtt, de az ellenzék is éppen az egységre épít, hogy jó egy évtized után leváltsa a miniszterelnököt. Vezetője, Márki-Zay Péter a jelek szerint pont azokat a hagyományos értékeket testesíti meg, amiket a kormányfő propagál. Azt erősítette meg tegnap, hogy győzelme esetén új alkotmányt készíttetne, lecsapna a korrupcióra, bevezetné az eurót és szavatolná a sajtó szabadságát.
Felmérések szerint a két oldal fej-fej mellett halad, de a jogosultak negyede határozatlan. Az 56-os évforduló jelképes lehetőséget kínált Orbánnak, hogy kifejtse programját, miközben a Fidesz fokozza a kampányt. Két kézzel osztogatja a juttatásokat, és rátett az erősen bevándorlás-ellenes retorikára.
Magyarország besorolt Lengyelország mellé az EU ellenében a média függetlensége, a jogállam és az LMBT-jogok ügyében, bár közben azt hangoztatja, hogy nem kíván hátat fordítani az uniónak.
A magyar miniszterelnök arra használta ünnepi felszólalását, hogy leszámoljon a korábbi szocialista kormánnyal és támadja az uniót. Az ellenzéknek viszont azt vetette a szemére, hogy azon verseng, melyik párt lehet Brüsszel szálláscsinálója. Úgy fogalmazott: a hat párt még az ördöggel is összeállna, csak hogy megszerezze a hatalmat.
A hetilap úgy értékeli, hogy Lengyelország lopakodva tart a kiválás felé, noha a lakosság 90 %-a a bennmaradást pártolja, és a kilépésnek igazából nincs számottevő tábora. De nemzeti-konzervatív kormány miatt mégis bekövetkezhet a tagság felmondása. A lengyelek egyszerre csodálják az uniót, illetve félnek tőle. Dicsérik, ugyanakkor úgy érzik, hogy az megalázza őket. A PiS pedig kihasználja a kettős érzelmeket, még rájuk is erősít, hogy megőrizze hatalmát.
Számára az a fontos, hogy ellenőrzés alá helyezze a bíróságokat, ám úgy állítja be, mintha Brüsszel bele akarna szólni a dolgokba, így azzal csatát kellene vívni. Továbbá meg kell akadályozni, hogy az EU, főként annak balliberális apparátcsikgárdája, bármit megtehessen az országgal. Merthogy az megveti a lengyel hagyományokat és sajátosságokat.
Jobboldali politikusok megbízásából nemrég tanulmány mutatta ki, hogy az ország többet fizet be a közös uniós kasszába, mint amennyit onnan visszakap. Vagyis hogy a lengyeleknek már nincs is szükségük a közösségre. A közhangulat miatt azonban kilépésre mégsem kell számítani. De fű alatt mégis lehetséges. Varsó már most is elszigetelődött a földrészen. Csak olyan államok tartanak ki mellette, amelyek esetében szintén erős a gyanú, hogy félvállról veszik a demokráciát. Lásd Magyarországot és Szlovéniát.
Lengyelország eljátssza Európa bizalmát és lehet, hogy a következő években egyre jobban kiszorul a közös politikából. Ily módon az EU-ból könnyen az lehet, amivel a jobboldal már most is gyanúsítja: olyan hatalmi központ, amelyből leginkább csak bírálat érkezik. Egy lengyel diplomata szerint a társadalom belefáradt a hosszú csatározásba. Pedig százezreknek kellene az utcára vonulniuk, mert a nemzeti-konzervatív kormány történelmi lehetőséget packázik el – szántszándékkal.
Lengyelország átlépte a Rubicont, ez nem kétséges Morawiecki strasbourgi beszéde után, ám ezáltal veszélybe sodorta az egész EU jövőjét. Hiszen gyakorlatilag ott hagyta a szervezetet. A kormányfő tudatosan provokált az Európai Parlamentben, célzott támadást intézett az unió alapjai ellen. A háttérhez persze tudni kell, hogy az utat ő maga kezdeményezte, ám szavaiból az derült ki, hogy a lehető legteljesebb mértékben egyetért a lengyel Alkotmánybíróság határozatával, miszerint a jövőben a nemzeti jog a meghatározó a közösségi normarendszerrel szemben.
Ily módon végleg megsértette a vörös vonalat, hiszen az alapelvet és ezáltal az egész szervezet létjogosultságát kérdőjelezte meg. Felmondta az alapvető egyetértést, országát pedig – politikai és jogi értelemben – az integráció kívülre helyezte. Arról persze lehet vitázni, merre haladjon az EU, ám itt a varsói kormány nyilvánvalóan saját belpolitikai mozgásterét igyekszik bebiztosítani. Főleg azért, hogy engedelmességre kényszerítse a bíróságokat. Ezért Morawiecki beszédét nemigen lehet másnak tekinteni, mint a jobboldali-populista, nacionalista, illiberális politika megnyilvánulásának. Azt üzente haza, hogy „nézzétek, megint odapörköltem nekik!”
De ez már nem játék. Lehet, hogy a többiek sokáig félrenézték, amikor észlelték, hogy a nacionalista kormányok a saját publikumuknak produkálják magukat, de Varsó most túlfeszítette a húrt. Tudván tudva, hogy túl bonyolult volna a szankciókat bevetni, így azoktól nem kell túlságosan tartania. Jó esetben marad a patthelyzet, rossz esetben még jobban kiéleződik a viszály.
Ám az EU-nak nincs más választása, mint hogy minden lehetséges eszközzel reagáljon, Lengyelország viszont már nem tud visszakozni. De nagy a veszély, hogy Varsó összejátszik más államokkal és minden fontos döntést blokkolni fog. Érthetetlen, sőt, szinte tragikus, hogy Kelet-Európa nem ismeri fel: ily módon főként az oroszok malmára hajtja a vizet, Putyin a nevető 3. a történetben. Vagyis Morawiecki átkelt a Rubiconon, ám ez az út zsákutcába torkollik.
