Cézár váll-lapjára hullanak a csillagok. Eljön kiállításomra. Rápillant rajzaimra. Megelevenedik a képzelet világa. Jósolok neki: első lesz a ranglétrán. Ki tudja, mi lesz azután.
Cézár agykoponyája filmvetítés. Látja apját a fronton, lábát törte a pokol porkolábja. Cézár apjának agykoponyája filmvetítés. Látja fiát. Mintha magát látná kerekes székben. Káprázik a szeme, összeszorul szíve.
Cézár gyorsan halad előre, a ranglétrán nincs senki előtte. Áll a piramis csúcsán. Jönnek piramisnézőbe az érdeklődők, a ház- és össztűznézők. Cézár mindenkivel kezet fog, nem hord vaskalapot. Az asztalnál maga mellé ültet. Kattognak a fotómasinák. Nagy szemekkel bámulnak a kamerák. Festők sokasága kéri: lefesthessék. Ő nem ígéri.
– Megengedi, hogy lefessem? Boldoggá tenne! – rebegem.
Nyújtja mindkét kezét, mutatja képes felét. Szerelmes leszek bele. Hiába esengek. A portré eltűnik a kartonról. Nem őrzi a festék, nem őrzi a csillagos ég! Istenem, miért nem vettem észre a jelet?! Miért nem vetettem Cézár homlokára keresztet?!
Cézár hét nyelven beszél, levezényli a hetedhét országra szóló csatlakozást, megtekeri a hadszínteret, kiaknázza a lehetőségeket. Cézárnál senki nem ismeri jobban a fegyelmet. Kiakad, ha az alatta valók közül akad, ki neki nyújt kezet. Cézár tudja az illemet, nőknél más a helyzet! A kezemet nem kéri, várja: én nyújtsam neki.
Leszáll a helikopter. Kiszáll Cézár. Vonul a piros szőnyegen. Vonulnék vele én is kettesben. Agykoponyája lokátor. Felméri, megkérdi:
– Szidónia, miért nem jött a hadgyakorlatra?
– Nem hívott – váltunk szót szavak nélkül oda-vissza.
A sereg vigyázzba dermed. Megvesznek tőle, megveszek érte.
Olvassa magáról az újságban: Cézár lemondott a posztjáról. Elmegy nagykövetnek. Görgetheti a nagy követ.
– A sajtó tudja, mit tettem, csak én nem tudom, mit terveztem?! – esik le álla, marad tátva szája.
Marionettfigurák a lovaggá ütöttek, a felkentek, a tollnokok, lakájok, mikrofonállványok. Ők a jól megkentek. Cérnaszálon rángatja mindet, ki a koronára szert tett.
A hír szent, a kommentár szabad. Immár a hír, a kommentár is szentségtelenül szabad, szabadon is szentségtelen: szabados. Cézár véghez vitte, amit Magnusz előírt, nyitott a hadszíntér. Miért nem ér? Cézár Magnusz embere, nem Dunaparte Napóleon kiszemeltje. A köztársasági nagy fordító ígéri: Cézárt a helyén tartja. Mégsem teszi. Cézár nem sejti: a nagy fordító nem ferdítő. Ő is marionettfigura. Dunaparte Napóleon cérnaszálon mozgatja.
Jön az elbocsátó szép üzenet, közvetítő közli: ez a döntés, értsen belőle! Ennyi! Cézár kéri az elbocsátást. Kap tarisznyában kenyeret, vöröshagymát. A tudás mehet világgá. Csak az mehet igazán! Mehet, ki merre lát! Cézár mehet nagykövetnek, görgetheti a nagy követ.
Az ankarai követség udvarán egy szál rózsa. Nem öregszik soha. Egykor itt játszott Bartók Béla. A második pokol porkolábja, hiába csábította, faképnél hagyta. Nem mozdul karja, nem emelkedik mellkasa. Négy siratóének. Sírnak a vendégek. Nekik sem csábító a pokol tornáca. Gábor Zsazsa feláll a kerevetről. Első szerelméé volt a palota, ma rezidencia. Átadja helyét, elmúlásba veti fejét.
Cézárral fekszünk egymás mellett pucér lélekkel. Szemünkből rózsák hullanak, elhantolnak. Jósolok neki: A piramisnak nincs hátoldala, odalenn a mélyben várja a pokol porkolábja. Cézár homlokára keresztet vetek, beszélni kezdenek a festmények: Cézár 2001-ben földrengés sújtotta településekre látogat. Autója, a belőtt távolugró, elrugaszkodik az aszfalttól. Tótágast csinál, feje tetejére áll. Cézár nem áll fel többé. Mi történhetett? Az autónak lába kelt. Ki ad feleletet?
Jaj, Cézár! Ahonnét vétettél, oda estél, hegy-völgy menetre ítéltettél?
Cézár meghal. Újraélesztik. Cézár a halált semmibe veszi. Voksát az életre adja. Ő csillagos katona! Cézár viszi, cipeli a keresztet. A gyógyszer nem gyógyszer: gyilokszer. Többé nem ér el füléhez a zene, nem mozdul teste. Cézár álmában jár, fut. Elfut sorsa elől.
Ismét lefestem. Ő ismer minden regulát! Ő nem hagyhatja el magát, nem lógathatja lábát. Megosztja másokkal sorsát, tudását. Cézár agykoponyája filmvetítés. Látja magát ülni apja helyén. Az ember elődei nyomdokain jár, hiába hívja-várja a mélység, magasság.
Cézárnak jósolni szeretnék. Nincs hatalmamban. Jóslat helyett érzem: Mennék vele, járnék vele, ha jönne velem, ha hívna engem.
