A Momentum a vádkikényszerítés intézményének létrehozásával akarja Polt Pétert elmozdítani a "bebetonozott" főügyészi székéből. Tehát ha az ügyészség nem emel vádat, akkor ez a döntés bíróság előtt kikényszeríthető lenne, és egy ombudsmani intézmény élhetne a pótmagánváddal.
De ez alkotmányjogilag nem lehetséges.
Az alkotmány még szerkezetileg is elkülönítve határozza meg a bíróság és az ügyészség feladatát és hatáskörét. Az ügyészség dolga a vád előterjesztése és képviselete, míg a bíróságé a vád elbírálása. Alkotmányos alapelv, hogy a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül; továbbá a bíróság számára a vádhoz kötöttség kötelező. A bíróság nem vonhatja önmaga hatáskörébe az ügyészség vádemelési feladatkörét.
A Momentum összemosná a vádat és az ítélkezést, és a bíróságot kimozdítaná abból az alkotmányos alaphelyzetéből, mely szerint kívülállóként dönt a vádról. Ha a bíróságnak kellene döntenie a vádkikényszerítésről, akkor ezzel maga is vádlóként lépne fel, hiszen előbb elrendelné a vádemelést, majd az önmaga által elrendelt vádat bírálná el. Az ügyész közvádlói jogosítványainak részbeni átvétele a pártatlan bírót közvádló-bíróvá alakítja át. Ez pedig a bíróságot kimozdítaná a felek közti középponti pozíciójából, és vád felé mozdulna el.
A Momentum elképzelése funkcióhalmozódás, vagyis amikor a bíró az ítélkezésen kívül váddal kapcsolatos feladatokat is ellát, jogos kételyeket ébreszt a pártatlanságával kapcsolatban.
Alkotmányos követelmény, hogy a bíró, aki a felek felett áll, a felektől különüljön el. A büntető eljárás feltétele a vád, amelyet a védelem támad, ezért a bíró pártatlansága úgy biztosítható, ha a vádemelést nem ő dönti el, a vádat másvalaki látja el. A vád és az ítélkezés feladatainak a bíró általi ellátása önmagában alkalmas a bíró pártatlanságának megkérdőjelezésére, függetlenül attól, hogy egyébként milyen személyes magatartást tanúsított.
Az eljárási funkciók közötti átjárhatóság lehetőségének megteremtése, kötelezettségként történő előírása a vád tartalmi törvényességét kérdőjelezi meg, és ezért sérti a tisztességes eljárás követelményét.
A vádkikényszerítés intézménye a bírót arra kötelezné, hogy az eléje kerülő konkrét ügyben a vád oldalán avatkozzon be a felek jogvitájába, és a vádemelést szorgalmazza. Ezzel megbomlik a funkciómegosztásból következő egyensúly, a bíróság pedig átlép azon a határon, amely alkotmányos feladatköréből következik. A vád kompetenciájába tartozó jogosultságok
gyakorlása, amely az eléje kerülő ügyben előzetes állásfoglalásra készteti a
bírót, egyfelől ténylegesen alkalmas lehet arra, hogy elfogulttá váljon, másfelől pedig ennek következtében a pártatlansága a látszat szerint kétségbe vonhatóvá válik. Azt a feltételezést vonhatja maga után, hogy már a bizonyítási eljárás megkezdése előtt döntött a bűnösség kérdésében. Mindez pedig így sérti az alkotmányban biztosított pártatlan bírósághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot.
A Momentum azt is szeretné lehetővé tenni, hogy közhatalommal rendelkező,
ám a közvádlói hatalom gyakorlására az alkotmányban fel nem hatalmazott más állami szerv is közvádlóként léphessen fel.
Az ügyészség közvádlói funkciójából következően a közvádra üldözendő bűncselekmények esetén a vádemelésről vagy annak elejtéséről – a pótmagánvádat kivéve – kizárólag az ügyészség dönthet. A közvádas és a magánvádas ügyek abban különböznek, hogy az ügyész a vádemelés, a vádképviselet során a közérdeket képviseli. A pótmagánvádló az ügyész ilyen kötelezettségét nem teljesíti. Bírósági eljárásban az ügyész jogait gyakorolja, ugyanakkor az ügyészi feladatnak alkotmányon alapuló kötelezettsége nem terheli.
Alkotmányos követelmény, hogy semmilyen más állami szervezet se vehesse át az ügyészségtől a vádemelés és vádképviselet közhatalmi jogkörét. Alkotmányosan kizárt, hogy a sértett eljárási jogállásának erősítését célzó pótmagánvád eszközként szolgáljon a közhatalmi szervezetek ügyészséget megkerülő fellépéséhez, és ezáltal az ügyészség alkotmányos jogállásának gyengítéséhez. A hatalmi ágak elválasztásának elvéből következik, hogy a vádlói közhatalom nem kerülhet az ügyészségen kívül más szervhez. Egyben kizárja, hogy a sértett büntetőeljárási jogállásának erősítése céljával megkettőződjön a vádlói közhatalom, és ügyészi közvád hiánya esetén lehetővé váljon más szervezet belépése a büntetőeljárásba pótmagánvádlói minőségben. Ezt a tilalmat az Alkotmánybíróság még Keller László egykori közpénzügyi államtitkári pozíciójával összefüggésben - éppen Polt Péter indítványára – fogalmazta meg.
Az alkotmányosság szempontjából megengedhetetlen, hogy a büntető felelősségre vonás vádemelési és vádképviseleti pozíciójába pótmagánvádlóként olyan állami szervezet lépjen, amely az állami hatalom része, de nem korlátozzák az ügyészség közjogi és büntetőeljárási jogállásának alkotmányos és garanciális eljárási jogaival kapcsolatos kötöttségei. Éppen ezért, ahogy annak idején Keller László sem léphetett az ügyészség helyébe, úgy most sem teheti meg egy ombudsmani hivatal sem. A pótmagánvád jogintézménye csak természetes személy esetében értelmezhető, az állam esetében nem lehetséges.
A Momentum elképzelése Polt Péter elmozdítására vonatkozóan jogilag nem működőképes, erre más, jogszerű megoldást kell és lehet találni.