Fennállásának 15. évfordulóját ünnepelte hétvégén a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK). A Tolna megyei Tengelicen tartott szakmai rendezvényről az MTI úgy számolt be, hogy részletesen ismertette a kormány nemzetpolitikai potentátjainak elhangzott beszédeit, majd egy utolsó bekezdés erejéig hozzáfűzte, hogy a „2005-ben létrehozott KMÚEK tengelici tanácskozására, amelynek témája a külhoni magyar újságírás helyzete volt, a Mura-vidék kivételével minden határon túli régióból érkeztek magyar újságírók”. De hogy kik, milyen médiák vagy újságírószervezetek képviseletében voltak jelen, vagy, hogy miként is néz ki jelenleg a határon túli kisebbségi magyar újságírás, milyen problémákkal szembesül, arra már nem vesztegetett egyetlen szót sem a nemzeti hírügynökség.
Pedig problémák bőven vannak, és eléggé súlyosak. A kisebbségi magyar sajtó már abból adódóan, hogy olvasói, nézői, hallgatóinak száma eleve korlátozott, igen komoly anyagi gondokkal küszködik. A magyarországi támogatások létfontosságúak számukra, az utóbbi időben azonban a magyar kormányzat támogatásai révén gyakorlatilag bedarálta a határon túli magyar média függetlenségét, aki pedig nem állt be a sorba az vagy megszűnt, vagy még nehezebb körülmények között próbál életben maradni Budapestről kistafírozott és a többségi vetélytársai mellett. Magáról a szervezetről sem tudhattunk meg sokat, sem az MTI, sem az eseményen résztvevő médiák beszámolói alapján.
Gyakorlatilag még az is csak a sorok közül derült ki, hogy a 2005-ben a határon túli magyar újságírószervezetek kapcsolattartó fórumaként létrehozott KMÚEK mindmáig informális szervezetként létezett, bejegyzéséről csupán most döntöttek a romániai magyar újságírószervezet, a MÚRE javaslatára. Erről azonban csupán a vajdasági Magyar Szó és a Kárpáti Igaz Szó számolt be, közölve azt is, hogy a jövőben a testület székhelye Nagyváradon lesz. A legtöbb tudósítás, akárcsak az MTI, a politikusok szereplésére összpontosított.
Azt sem tudni, tulajdonképpen ki szervezte ezt a találkozót. Korábban mindig valamely tagszervezet vállalta a szervezést és ellátást, az utazást pedig mindenki maga állta. Az idén Magyarországon volt a találkozó, a KMÚÉK-nak viszont nincs magyarországi tagszervezete. A kiküldött meghívót az egyik alapító, Klemm József, a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület korábbi elnöke írta alá, és csak annyi derült ki belőle, hogy Szili Katalin, autonómiaügyekkel foglalkozó miniszterelnöki megbízott védnöksége alatt rendezik.
A Konvenció rendszerint elismerésben szokta részesíteni olyan egyének tevékenységét, akik véleményük szerint a magyar nyelvű és "szellemiségű" tájékoztatásért sokat tesznek, az idei díjazott Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár volt. A Népszava által megkeresett résztvevők egyike sem kívánt nyilatkozni arról, hogy a politikus mivel érdemelte ki az elismerést, azt viszont többen elmondták, a programban nem szerepelt e díjazás, ők sem tudtak róla, a díjat Klemm József adta át.
Arra sem kaptunk választ, hogy mit is jelent az a zárónyilatkozatban is felbukkanó „magyar szellemiségű újságírás biztosítása”, amikor nyilvánvalóan magyar sajtóról van szó. Több, névtelenül nyilatkozó résztvevő elmondta, ez az alapító Klemm egyik kedvenc kifejezése, és a nemzetpolitikai vezetésnek is tetszik a lózung. Hozzátették, ez a szervezet is ugyanolyan sokszínű, mint a külhoni magyar média egésze, amelyről hamis az a kép, hogy egészében az Orbán-kormány kiszolgálója. A nemzetpolitika rátelepedett erre a szervezetre is, mert „minden kirakat hasznos lehet”, de a kapcsolattartásra szükség van, azok sem kívánják felrúgni a szakmai együttműködést, akik nem nézik jó szemmel a politika beszivárgását. A KMÚEK szakmai alapon szerveződött, a NER előtt is létezett, remélhetőleg utána is marad szakmai fórumként, fogalmazott egyik megszólalónk.
Befolyásolás felsőfokon
„2022-ben Magyarországon választások lesznek. Minden magyar állampolgár szavazhat, aki regisztrált. Regisztráljon és szavazzon” – ez a hirdetés fut már egy ideje a magyar kormány által támogatott erdélyi médiában.
Valamit valamiért, mondhatnánk, ugyanis az egyházi és a sporttámogatások mellett a határon túli média is kiemelt támogatási célpont. Nyilván nem véletlenül, hiszen a befolyásolás egyik leghatékonyabb eszköze. Ezt bizonyította az a szlovákiai, romániai, szerb, szlovén és horvát újságírókból álló nemzetközi újságírócsoport által elvégzett oknyomozás is, amelynek összegzését idén márciusban adták közzé. A nemzetközi összefogásban dolgozó újságírók az Orbán-kormány határon túli támogatási rendszerét vizsgálták, azt, hogy a kedvezményezettek mire költötték a pénzeket.
Ebből is egyértelműen kiderült – a NER kezdetben még bizonyos médiumokat támogatott kiemelten, majd 2016-2017 körül stratégiát váltott és iszonyatos beruházásokkal létrehozta saját médiahálózatát Szlovákiában és Romániában.
Szlovákiában 2017-ben jelent meg a „zászlóshajó” - a Ma7 médiacsaládot létrehozó Pro Media Alapítvány, amely a Bethlen Gábor Alap révén két év alatt több mint 5 millió euró támogatást (mintegy 2 milliárd forint) kapott.
Hogy miben volt ez más, mint az előző támogatások? Mindenekelőtt a nagyságrendben, hiszen ez az összeg sokkal több, mint a korábbi tíz év szlovákiai magyar sajtótámogatásai összesen. A befektetés célja bevallottan ugyanaz volt, mint a Magyarországon akkoriban beindított kultúrharcé – a szlovákiai magyar médiatérkép „egyoldalúságának” kiegyenlítése és a konzervatív hang felerősítése, megfelelő forma biztosítása a nemzetpolitikai üzenetek átadásának.
Romániában némi helyi sajátossággal, de hasonló folyamatok zajlottak. Itt sem elsősorban a „mezei” média kapta a soha nem látott mértékű támogatásokat, hanem egy új médiabirodalmat építettek ki magyar kormányzati támogatásból. Az erdélyi főszereplő az Erdélyi Médiatér Egyesület, amely az erdélyi Átlátszó kimutatása szerint három és fél év alatt, 2021. június végéig 7,45 milliárd forint (mintegy 20 millió euró) támogatást kapott a magyar kormánytól. Az atlatszo.ro cikke szerint „a korábban ismeretlen egyesület az erdélyi magyar sajtó messze legnagyobb médiatrösztjévé vált: ma már azokat a médiaorgánumokat könnyebb felsorolni, amelyek nem tartoznak az egyesület portfóliójába”. A támogatás nagyságrendjének érzékeltetésére az erdélyi oknyomozó portál leszögezi: „ a román kormány által a teljes erdélyi magyar kisebbségnek folyósított támogatás – mely lényegében az RMDSZ éves költségvetése – nagyjából évi 5-6 millió euró, nagyságrendileg ugyanannyi, mint az egyesület által minden évben megnyert összeg”. Az egyesület évi bevétele a legnagyobb országos román médiakonszernekével vetekedik. Tavaly 3,6 millió eurónak megfelelő lej volt, amivel a 8 nyolcadik az országos rangsorban. Bevételének csupán 10 százaléka származik hirdetésekből, még úgy is, hogy a tavalyi évben a járványelleni védekezés kormányzati hirdetései révén a szokásosnál magasabbak voltak.
Noha a teljes székelyföldi médiát – írott sajtót, tévéket, rádiókat- felvásárolták, így is talány, hogy mire költötték a rengeteg pénzt. A konzorciumba tartozó médiumok újságíróinak nincs kimagasló fizetése, sőt a járványra hivatkozva átmenetileg 25 százalékkal csökkentették is béreiket. A beígért igen homályos tartalmú fejlesztésekből gyakorlatilag semmi sem valósult meg. Ilyen lett volna a „21. századi erdélyi magyar web, Erdély 3.0”, a lapcsoport terjesztői hálózatát és több helyi újságot felszámoltak. A beharangozott nagy digitális fejlesztés egy you tube csatorna beindításában és egy mobil app-ban merült ki.
Nem túlzás azt állítani: az Orbán-kormány tulajdonképpen nem támogatta a határon túli magyar médiát, hanem felvásárolta annak jórészét és saját maga kreálta alapítványok tulajdonába juttatta. Az e körön kívül maradt orgánumok vagy egyáltalán nem jutnak támogatáshoz, vagy ugyanolyan minimálishoz, mint a korábbi magyar kormányok idején, amikor még a határon túli támogatási keret egy töredéke volt a jelenleginek.
Szerbiában a magyarországi támogatások nem rendezték át ennyire a sajtópiacot. Egyszerűen azért, mert nem volt rá szükség. A Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség a Fidesz hűséges határon túli szövetségese volt kezdettől fogva, az ottani kulturális autonómiának köszönhetően pedig a vajdasági magyar kultúra „ura” is. A központi szerb költségvetésből érkező magyar kisebbségi kulturális-sajtó- és oktatási támogatásokat a VMSZ kezeli, a teljes sajtót uralja.
Szlovákiában a Fidesz partner MKP sajtójának befolyása nem tudott vetekedni a független helyi magyar médiával, vélhetően ezért is avatkozott be az Orbán—kormány – megjegyezzük, egyelőre nem az elvárt sikerrel.
Erdélyben az új médiabirodalom jellemzően a korábban RMDSZ ellenes, Tőkés László és Szász Jenő pártjaival szimpatizáló médiára, valamint az első Orbán-kormány alatt létrehozott Krónika napilapra épült rá. 2015 után az RMDSZ ugyan betagozódott az Orbán-kormány partnerszervezetei sorába, a médiabirodalom építése azonban egyértelműen jelzi, hogy Budapest bizalma máig nem teljes az RMDSZ irányába.
