A fenti döcögős szójátékkal szeretnék utalni legutóbbi futball fiaskóinkra. Az említett országok ellen játszott négy világbajnoki selejtező mérkőzésünkre, amelyeket három vereséggel és egy döntetlennel, 1-7-es gólkülönbséggel abszolváltunk. A lengyelek és San Marino ellen még hátralévő két találkozónk lényegében már csak formaság, se nem oszt, se nem szoroz. Tovább kell barátkoznunk a régóta ismerős gondolattal, hogy a következő világbajnokság is nélkülünk zajlik majd. Legjobb esetben 2026-ban, negyven évi epekedést követően lehetünk vb-résztvevők. Mózes és népe bolyongott ennyi ideig a pusztaságban...
Azért mégse lapozzunk tovább ilyen gyorsan, soroljunk súlycsoportunkból, méret-társainktól néhány ellenkező példát. Képviselte-képviseli magát a vb-mezőnyben az említett időszakban Írország, Görögország, Dánia, Svédország, Svájc, Horvátország, Románia, Portugália. Utóbbi kétszer is. Politikai-kormányzati bábáskodás-megszállás, költségvetési pénzcunami nélkül! A hazai futball szegénységi bizonyítványát, térségi elmaradottságát számos tükörben láthatjuk, miként az okokra is következtethetünk. Szakemberképzésünk színvonalát mi sem minősíti jobban, mint az, hogy válogatott csapatunk az utóbbi hat év alatt már a harmadik-negyedik külföldi szövetségi kapitányát „fogyasztja”. Évtizedek óta nem találunk hazánkban képzett szakvezetőt a világ labdarúgásának élvonalában. Nemhogy ott, a középmezőnyében sem. Ha nem is cáfolatként, kísérletnek azért minősíthetjük, hogy magyar edző irányítja a felnőttek közvetlen és eredményesebb váltására esélyesnek remélt U21-es csapatunkat. Nem sok jóval biztat a jövőt illetően a legutóbbi korosztályos kontinens bajnokság A csoportjában három mérkőzésen felmutatott három vereségük 2-11-es gólkülönbsége.
Nem lehet nem megemlíteni, hogy klubcsapatainkat elárasztották – tisztelet az elenyésző kivételnek - a többnyire szerény képességekkel, középszerű játéktudással felvértezett, egyáltalán nem olcsójános külföldi labdarúgók. Meddig ámítjuk még magunkat az évtizede eredménytelen utánpótlás-pénzszórás szimbólumával, a labdarúgó akadémiákkal? Óvnám magunkat, hogy egyoldalúan, kizárólag a válogatott együtteseink teljesítményét tegyük mérlegre. Klubcsapataink nemzetközi összproduktuma is beszédes. Ez év őszére – a tavasz már régóta a beteljesületlen álmok kategóriájába tartozik - egyetlen együttesünk maradt állva. A második számú európai klubtorna, az Európa Liga csoportkörében folytathatja az FTC. Előbizonyítványában a vereségek dominálnak, felsorolásuktól helytakarékosságból ezúttal eltekintek. Miközben a magyar csapatok számára évtizede elérhetetlen elitben, a Bajnokok Ligája csoportkörében moldovai, svéd, osztrák, svájci, belga, portugál tizenegy is található.
Van-e kiút ebből a futballmocsárból? Természetesen igen, a sportban ugyanis nem illik feladni. Azok vezetésével, akik utat és eszközöket tévesztettek, valamint irdatlan közpénzt herdáltak el magabiztosnak tettetett tévelygéseik során? Nem, mert volt több mint tíz évük és számtalan lehetőségük erre, de képtelenek voltak megtalálni a megoldást. Belátják, hogy zsákmány, mi több, találat nélkül elpazarolták az utolsó lőszert is? Nem, mert kizárólag magukat vélik alkalmasnak és felkentnek e tevékenység folytatására. Nincs más hátra, mint a vadászengedély bevonása.