;

egyház;vallás;szexuális bántalmazás;

Képünk illusztráció.

- Lelki vakság, képmutatás és gőg - hiba "lekezelni" az egyházon belüli szexuális abúzusokat, mert könnyen kitörhet az új "búcsúcédula-vihar"

Ugyan a konferencián nem hangzott el konkrétum, de a kárhoztatott kifogások a hazai egyház gyakorlatában is ott vannak.

„A szexuális bántalmazási válság nem marginális. Hasonló szerepet játszik, mint a középkorban a reformációt felgyorsító búcsúcédulás botrányok. Ami eleinte marginális jelenségnek tűnt, sokkal mélyebb problémát tár fel. Az egész rendszer beteg: az egyház és a politikai hatalom kapcsolatai, valamint a papság és a laikusok viszonya"

- jelentette ki Tomáš Halík cseh pap a Vatikán és a lengyel püspöki kar közös gyerekvédelmi konferenciáján  Varsóban. Itt a közép- és kelet-európai katolicizmus közelmúltját és jövőbeli esélyeit értékelték a résztvevők. Az elhangzottakról a 444.hu számolt be

Halík megemlítette, XVI. Benedek és Ferenc pápa is a helyes utat mutatta: meg kell kérdeznünk, mi történt egyházunkkal, mi történt hitünkkel, ami lehetővé tette, hogy ilyesmi megtörténjen. Mert a bántalmazás esetei mindenekelőtt a hatalommal és a tekintéllyel való visszaélések az egyházban és ez nem csak egyének kérdése, az egész rendszer veszélyes betegsége.

„A bántalmazás problémájának minimalizálása, például azt állítani, hogy a probléma az egyházon kívül még nagyobb, vagy azt állítani, hogy a probléma csak néhány helyi egyházat érint, lelki vakságot, képmutatást és gőgöt mutat” - jelentette ki, majd hozzátette, radikálisan el kell utasítani azt az ördögi kísértést, mely szerint a szexuális, pszichológiai és lelki bántalmazás problémái a korrupt Nyugat betegségei.

A portál szerint Halík felsorolása mintha csak válogatás lenne a magyar egyházi vezetők és a hazai katolikus nyilvánosság bevett hárításaiból. Igaz, a cikk szerint Halik konkrétumokat nem említett, és nem feltételezhető, hogy ismeri a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) elnökének két éve tett nyilatkozatait. Ezekben Veres András olyanokról beszélt mint  

  • „a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy”

  • „nagyon kevés egyházzal, egyházi intézménnyel kapcsolatos esetet lehet világszinten is találni”;

  • "nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban”

  • kevesebb, mint a „liberális” Nyugaton;

  • mert „a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést.”

Visszatérve a konferenciára és Halík gondolataira: a pap úgy véli, számos oka van annak, hogy a posztkommunista országokban az a tendencia, hogy tagadják a papi bántalmazás problémáját. Szerinte a katolikus egyház helyzete jelentősen hasonlít a reformáció előtti állapotokra. Emiatt mélyreható változtatásokat sürgetett, mivel ha a változtatást az intézményi változásokra korlátozzuk, a reform felületes marad, és szakadáshoz vezethet.

„Aggódom amiatt, hogy sok szeminárium (különösen a posztkommunista országokban) nem biztosítja a papság jelöltjei számára a lelki és pszichológiai felkészültséget a cölibátusra. Ennek magában kell foglalnia a homoszexualitás őszinte vitáját, beleértve sok pap homoszexuális irányultságát is. Egyes papok a kivetítés mechanizmusán keresztül birkóznak meg szexualitásukkal: a papság homoszexualitása ellen a legharciasabb hangok gyakran a homoszexuális irányultságú papok”

- fogalmazott Halík.