A téma az utcán hever - szokták mondani. Én sem gondoltam volna, mennyi igazság van ebben addig, amíg a minap egy húszezres bankjegyet nem pillantottam meg az Örs vezér terén, az egyik pláza ajtajában. Elsőre megörültem a szerencsémnek, aztán eszembe jutott: az előírások szerint, ha nyolc napon belül nem adom le a hatóságoknak, akkor értékhatártól függően szabálysértést vagy bűncselekményt követek el. Ha leadom, felvesznek erről egy jegyzőkönyvet, és ha három hónap múlva sem jelentkezik érte a tulajdonos, enyém a talált tárgy.
Ráadásul messze sem kellett mennem – a tér ugyanis tele van rendőrökkel. Aztán szembejött a nagybetűs valóság. A buszfordulóban állt egy rendőrautó, az abban ülő egyenruhás készséggel eligazított: a villamosmegállóban lévő kollégáit keressem. Épp egy zilált külsejű hölgyet igazoltattak, és gyorsan éreztették velem, nem érnek rá ezzel most foglalkozni, menjek be a zuglói kapitányságra – mely történetesen a kerület másik felén van. „Tedd zsebre” – vetette oda a rendőrök mellett álló katona, miközben elhagytam a társaságot.
Szerencsére a metrókijáratnál is állt egy közeg, hozzá is odasétáltam, bár az arcáról messze lerítt, mennyire nincsen kedve ilyen futóbolondokkal foglalkozni, mint amilyen én vagyok a húszezressel a kezemben. - Mivel a XIV. kerületben találta, ezért oda vigye, mert ez már Kőbánya – mondta.
Hihetetlennek éreztem, hogy senki sem tud velem semmit sem kezdeni, csupán azért, mert szó szerint be akarom tartani a törvényt. Végül pár nappal később – a határidőn belül – a XVII. kerületi kapitányságon átvették tőlem a pénzt. „Ahelyett, hogy elköltötte volna” – fogadott a rendőrhölgy, ám annak rendje szerint megírta róla a jegyzőkönyvet.
Megkönnyebbülten hagytam el az épületet, közben pedig elmerengtem: milyen pokoli nehéz néha becsületesnek lenni.