A legtöbb könyv, amit ebben a sorozatban bemutatok, bárki számára elérhető vagy akár meg is vásárolható. A most figyelmükbe ajánlott kötet nem ilyen, csak a legnagyobb könyvtárakban és talán antikváriumban lelhető fel egy-egy példány. Ugyanakkor számomra nagyon fontos: az 1956-os forradalommal kapcsolatos ismereteim elsődleges forrása volt.
A szóban forgó könyv az Adalékok az újabbkori magyar történelemhez című sorozat 7. köteteként jelent meg a Magyar Füzetek (Párizs) és az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat (New Jersey) közös kiadásában 1987-ben. Egyetemistaként jutottam hozzá, sok hasonló témájú könyv mellett ez is szamizdatként került a birtokomba. Ugyanebből a sorozatból máig megvan Bill Lomax Magyarország 1956-ban, és Zdeněk Mlynář Prága, 1968 című munkája (előbbi talán kevésbé, utóbbi szintén nagyon fontos olvasmányom volt egykor).
A forradalom előzményei, alakulása és utóélete – Tanulmányok és kronológia című kötetről van szó, amely, mint a címe is mutatja, öt tanulmányt (előadást) és egy kronológiát tartalmaz. Az öt tanulmány az 1986. december 5–6-án Eörsi István budapesti lakásában megrendezett, nem hivatalos 56-os konferencián elhangzott előadások írott változata. Az első tanulmány Donáth Ferencnek Az 1956-os forradalomról címet viselő Töredéke; a Nagy Imre-per másodrendű vádlottja, a konferencia egyik kezdeményezője még 1986 nyarán elhunyt – rövid szövege nyitja a kötetet. A második tanulmányt a Nagy Imre-per nyolcadrendű vádlottja jegyzi, Vásárhelyi Miklós Az első meghiúsított reformkísérlet. Az 1953-as kormányprogram című előadásával szerepel a kötetben. Széll Jenőt, aki a Társadalmi és politikai erők az 1956-os forradalomban című tanulmány szerzője, a Mérei Ferenc és társai elleni perben ítélték el 1959-ben, Mécs Imréről pedig, aki az Alulról jövő és spontán mozgalmak a forradalomban című munkát jegyzi, talán köztudott, hogy 1958-ban előbb halálra, majd 1959-ben végül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ő a rendszerváltás után – Vásárhelyihez hasonlóan – annak a pártnak, az SZDSZ-nek a parlamenti képviselője volt, amelynek első elnöke, Kis János a kötet ötödik tanulmányának – Az 1956–57-es restauráció. Harminc év távlatából – a szerzője.
Már a névsor jelzi azt, amit a kiadó előszava explicite kis is mond: „a konferencia egy asztal köré ültette az ellenzékiség két nemzedékét: azokat, akik 1956 előtt vagy alatt a magyar kommunista párt megreformálásán dolgoztak, s azokat, akik az 1970-es évek közepétől kezdve egy új, demokratikus politikai cselekvés és gondolkodás szolgálatába álltak”. Utólag úgy fogalmaznék, az 56-os reformnemzedék és a demokratikus ellenzék egymásra találásának, a rendszerváltás egyik fontos előzményének a dokumentuma ez a kötet. Amelynek több mint negyedét teszi ki az 1953 márciusától 1963 márciusáig tartó időszakot felölelő eseménytörténet: Az 1956-os magyar forradalom kronológiája. Kezdőpontja Sztálin halála, az utolsó dátuma 1963. március 21. - Kádár János az Országgyűlésben jelenti be az általános amnesztiát.