Tudja-e valaki, ki volt Renato Carosone? Az ember, aki félre állt a rock and roll elől. Harminckilenc éves korában felhagyott a professzionális zenéléssel, mondván: „A rock megjelenése miatt a szving nagyzenekari hangzása már nem lesz népszerű.”
Ebből is kitetszik, különleges egyéniségről van szó. Ifjú korában Bachot, Beethovent, Chopint, Lisztet játszott a zongorán. Aztán a könnyűzenére váltott, ám első meghallgatásán megbukott a Fonit olasz lemezcégnél. Ötvennyolc nyarán a Torero című dalával az első húszba jutott az amerikai listán, amelyről tizennégy héten át nem került le. A San Remó-i fesztiválgyőztes Volaréval nemhogy Billboard-listavezető, de az év amerikai kislemezére büszke Domenico Modugno mellett ő volt az egyetlen olasz előadó, aki az Egyesült Államokban anélkül készített korongot, hogy a számokat angolul rögzítette volna. Első nápolyiként léphetett fel a New York-i Carnegie Hallban. Toreróját tizenkét nyelvre fordították le, harmincketten dolgozták fel, a leghíresebb változat Connie Francisé. Az amerikanizálódást karikírozó énekes-szerző arról dalolt, hogy „torreádor akarsz lenni, mint ők Santa Fében vagy Hollywoodban, felteszed a sombrerót, havannai szivart szívsz, és azt mondod, spanyol ajkú vagy, de ez nem igaz.”
Már korábban is akadt efféle szatírája.
Ötvenhatban lemezre vette a Tu vuò fà l'Americano című számát. Állítólag negyedóra alatt komponálta a – kereszt- és vezetékneve első két betűje alapján – Nisaként emlegetett Nicola Salerno szövegére. A dal egy olasz fiatalról szól, aki trendi akar lenni, whiskyt iszik szódával, rock and rollra táncol, baseballozik, és Camel cigarettát szív, miközben minderre a szüleitől kér pénzt.
Ez a sláger felhangzott a Nápolyban kezdődött című, 1960-ban bemutatott hollywoodi filmben, Sophia Loren frivol bárénekesnői tolmácsolásában. A vígjáték másik főszerepét a Lorenhez hasonlóan Oscar-díjas Clark Gable alakította. Ez volt az utolsó filmje, amelynek bemutatását megérte; az év novemberében, ötvenkilenc esztendős korában szívrohamot kapott, és meghalt. Felesége, Carole Lombard, a harmincas évek legjobban fizetett amerikai színésznője már tizennyolc évvel korábban, harminchárom esztendősen – repülőgép-szerencsétlenségben – elhunyt, e csapást Gable soha nem tudta kiheverni.
Carosone "Americanója" az ezredfordulóhoz közeledve, 1999-ben is felcsendült egy amerikai filmben, mégpedig A tehetséges Mr. Ripley-ben. Mint hajdanán a szépséges Loren, ezúttal Matt Damon, Rosario Fiorello és Jude Law nyomta egy bárban. Damon a szerep miatt megtanult zongorázni, Law pedig szaxofozni. Akár be is szállhattak volna Carosone kvartettjébe, ha az még működik. A négyes tagja volt honfitársunk, a gitáron, bőgőn és basszusgitáron játszó Bacsik Elek, és Carosone alkalmanként együtt lépett fel Marlene Dietrichhel, Lou Bennett-tel, Serge Gainsbourggal, Dizzy Gillespie-vel, Quincy Jonesszal, Tabányi Mihállyal.
Majd karrierje csúcspontján, 1959. szeptember 7-én bejelentette: visszavonul a nyilvános muzsikálástól. A teljességgel váratlan közlés sokkolta az itáliai közvéleményt. Hetvenötben aztán visszatért a koncerttermekbe, harminc évvel később pedig nagy feltűnést keltett, hogy videófelvételeken egymás mellé tették az eredeti Tu vuò fà l'Americanót és a Lou Bega-féle változatot, a You Wanna Be Americanót. Carosone akkor már 2001-ben bekövetkezett haláláig ápolt másik nagy szenvedélyének, a festészetnek szentelte magát, bár 1998 szilveszterén 200 ezer ember előtt énekelt Nápoly legnagyobb terén, a Piazza del Plebiscitón. Nem amatőr módon bánt az ecsettel sem: a római Castel Sant'Angelo 2007-ben kiállítást rendezett képzőművészeti alkotásaiból. Hat évvel később pedig bemutatták a Carosone: l'Americano di Napoli című musicalt. Ennek dalait ez év tavaszán is kiadták CD-n Itáliában.
Két védjegyét mindenképpen javaslom meghallgatásra. Kétséget kizáróan kiderül belőlük: bizony tehetséges volt ez a Signor Carosone.
