Számos – váláshoz, gyermekelhelyezési konfliktushoz – kapcsolható tragédia történt az utóbbi hetekben. A szakemberek szinte mindegyik esetben a rendszer hibájáról, a hatóságok késlekedéséről is beszélnek. A „mi lett volna ha…?” kérdésre persze nem lehet „megfellebbezhetetlen” válaszokat adni, de arra igen, hogy milyen szabályok, gyakorlatok jellemzik a váló- és gyermekelhelyezési pereket.
Ásó, kapa nagyharang
Utoljára 1958-ban bontottak fel kevesebb házasságot, mint idén – írja a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért egy demográfiai kérdésekkel foglalkozó felmérésére hivatkozva. Mindezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai is alátámasztják, bár a számokból az is kiderül, hogy 60 évvel ezelőtt a házasságkötések száma is lényegesen magasabb volt, mint most. Szintén a KSH írja „A válások demográfiai jellemzői” című elemzésében, hogy az ezer fennálló házasságra jutó válások száma az 1990-es évek elejétől emelkedett, 2008-ban érte el maximumát (12,5 válással) – igaz, ezt az értéket nem árt összefüggésében vizsgálni, hiszen a magas szám egyik eredője, hogy egyre kevesebben mentek férjhez, illetve nősültek, azaz egyre kevesebben éltek házasságban. Magyarán egy lényegében stagnáló vagy picit csökkenő válási szám mellett is izmosodott a mutató.
Az vitathatatlan, hogy a házasodási kedv az utóbbi időben felpezsdült. Kapitány Balázs, a Népességtudományi Kutatóintézet demográfusa ezt egyértelműen a kormány intézkedéseinek tulajdonítja. A szakemberek ezt úgy nevezik, érezhető a babaváró hatás, és tényleg a változást egyértelműen a 10 millió forintos kamatmentes Babaváró Támogatás hozta el, ami érdekeltté teszi a párokat a házasságkötésben. (Ez azért működik, mert a közhangulat az élettársi kapcsolatban élők között sem házasságellenes. A statisztikákból jól látszik, hogy az olyan frigyek száma ugrott meg, ahol kevesebb, mint 9 hónapon belül érkezik is a baba.)
Amikor a mese véget ér
A tündérmesék a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal érnek véget. A valóságban viszont folytatódik a történet, és gyakran válással végződik. Térjünk vissza a száraz tényekhez. A KSH adatsorai szerint szerint az átlagos házasságtartam alapvetően emelkedik, 1990-ben még csak 10,9 évig tartottak ki egymás mellett a felek, 2017-ben viszont 14 évnél is több volt a közös idő. (A válások háromnegyedénél mindkét fél az első házasságát szakíttatja meg.)
A jelek szerint megváltozott az együttélés dinamikája: 1990–és 2017 között ugyan egyharmadával (27 százalékról 18-ra) csökkent az öt éven belül felbomlott házasságok aránya, viszont az is kiderült, hogy a sok együtt töltött év sem garantál semmit: a 20 év feletti házasságok közül 2017-ben dupla annyit bontottak fel, mint 1990-ben: 27 év alatt 15-ről 31 százalékra nőtt ez az arány. Ez azt is jelent, hogy míg 1990-ben a nők a 30-as éveik elején váltak el leggyakrabban, most már a 40-es éveikben teszik ezt, és majdnem triplájára nőtt azoknak az asszonyoknak az aránya, akik 50-es éveikben lépnek ki a házasságukból.
A fogalmazás nem véletlen, válás terén a nők a kezdeményezőbbek: a feleségek több mint kétszer akkora arányban szeretnék felbontani házasságukat és indítják is el az eljárást a bíróságoknál, mint a férjek. Az Apák az Igazságért Egyesület is ezt a tendenciát tapasztalja, ért egyet a statisztikával a szervezet elnöke, Szaniszló Csaba, és az egyik elnökségi tag, Kalmár László György.
Az Egyesületre azért van égető szükség, mert amíg élet sok területen a férfiaknak kedvez, a gyermekelhelyezési pereknél más a helyzet. A bíróságok – gyermek szempontjait sokszor felületesen, mellékesen kezelve – aránytalanul sokszor ítélnek az anyák javára. Hiába változott 2014 márciusában sok szempontból korszerűen a családjog jogszabályi környezete, a gyámügyek mindennapi munkáiban, a családjogi bíróságok ítéleteiben még ma is az ötvenes években kialakított ítélkezési gyakorlat kísért.
Szaniszló és Kalmár nem vitatja, hogy egy gyermekelhelyezési perben mindenkinek megvan a maga igazsága, de a gyereké – akinek mindkét szülőjére szükség van – kellene, hogy a legfontosabb legyen.
Azt mondják, társadalmi igazságot szeretnének. Jelenleg ugyanis egy anya szülői képességeit az intézmények akkor is készpénznek, a nővel született adottságának veszik, ha a közös gyermekkel szembeni ártó lépései bizonyítottak. Ellenben az apák hátrányból indulnak, és kénytelenek szülői képességeiket bizonyítani – az esetek zömében női szakértők, bírák előtt. Ha egy gyermekelhelyezési vitában a felek alkalmassága hozzávetőlegesen azonos, akkor szinte biztos, hogy az anyához kerül a gyerek: a különbségnek óriásinak kell lennie, hogy az apa javára billenjen a mérleg. (Az azonban Szaniszló és Kalmár szerint pozitívum, hogy ha újabb per indokolt, akkor jóval nagyobb eséllyel ítélik az apának a gyereket.
Jobb szót érteni egymással
Geréb Marianna ügyvéd árnyaltabban látja a helyzetet. Úgy érzi az anyánál történő automatikus elhelyezés kezd kikopni a bírói gyakorlatból – helyét a hosszas bizonyítási eljárás utáni döntéshozatal veszi át. A váló szülők két útra léphetnek: a legjobb, ha peren kívül megegyeznek, ez a gyermek szempontjából is a legkedvezőbb megoldás. A különélő szülők a felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, de megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A másik út az akár több évig is tartó pereskedés, ami rányomja a gyermek mindennapjaira is a bélyegét, illetve a felek közötti egyébként is törékeny kapcsolatot tovább terheli.
Ráadásul egy bírósági ítélet kevésbé képes figyelembe venni a szülők életvitelét. A bíróság a döntésében azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben. Hogy erre rájöjjön, széles körű bizonyítást folytat le, akár igazságügyi szakértőt is kirendelhet, hogy feltérképezze a szülők nevelési alkalmasságát. A szakértő arra is választ kereshet, a gyermek melyik szülőhöz kötődik jobban. A procedúra – elsőfokon – akár több évig is tarthat, és a gyerek is aktív részese lehet. Ugyanis egy 12-13 éves tini úgynevezett belátási képességgel rendelkezik, azaz a bíróság figyelembe veszi, mit szeretne – igaz, nem az ő szava a dönt. (Például azért mert a választási kényszer miatt kialakulhat a gyermekben egy lojalitáskonfliktus, ami megakadályozza, hogy objektívan döntsön, illetve szinte felmérhetetlen, hogy egy ilyen helyzetben a szülők mennyire befolyásolják gyerekeiket.)
Mindenesetre amikor elkezdődik egy ilyen folyamat, az ügyvéd feladata, hogy segítse ügyfelét, elmondja, mi vár rá és a gyermekére a perben, tájékoztassa az esélyekről azért, hogy felelős döntést hozhasson.
Így gondolják ezt az Apák az igazságért egyesület vezetői is. Ha egy család szétesik, törekedni kell a legkisebb rossz megtalálására. Három tagállamon – Románia, Lengyelország és Magyarország – kívül az Európai Unióban általánossá vált a váltott elhelyezés gyakorlata. Miközben nálunk, állítja Szaniszló és Kalmár, az új Polgári Törvénykönyv bebetonozta a hatalmas zsarolási lehetőséget biztosító láthatási rendszert, amely lényegében kéthetente egy hétvégére engedi az apát a gyerek közelébe. Ennek segítségével (alapvetően az anyák) ugyan volt párjukat szívatják a legtöbbször, de a helyzet igazi kárvallottja a egyértelműen a válást amúgy is megszenvedő gyerek.
Holott például Szlovákiában a néhány éve bevezetett váltott elhelyezési gyakorlatnak pozitív következménye lett
Ezzel szemben ma Magyarországon 800 ezer válással megszűnt család gyermeke nevelkedik – gyakran olyan körülmények között, ami (a gyámügyi-, bírósági-, szakértői gyakorlatnak köszönhetően) nem a gyermekeknek kedvez. Miközben a váltott elhelyezés nem ördöngősség ahhoz, hogy sikeres legyen, két feltételnek kell teljesülnie: az együttműködésre képes szülők rendelkezzenek alapvetően hasonló nevelési elvekkel, és éljenek reális közelségben.
A váltott elhelyezés Geréb Marianna szerint is jó megoldás lehet, minden attól függ, hogy a szülők tartják-e magukat az egyezséghez, illetve a gyermek személyisége, érettsége lehetővé teszi-e ezt. Célszerű az egyezség megkötése előtt pár hetes, hónapos próbaüzemet tartani, és a tapasztalatok birtokában újratervezni, gyermekpszichológus segítségét igénybe venni a megfelelő gondozási forma vagy kapcsolattartási rendszer kialakításához. A váltott elhelyezés előnye, hogy a gyermek nem képezi vita tárgyát, szülei nem használhatják pajzsnak. Amit hátrányként szoktak felhozni az, hogy a gyermeknek nincs egy fix bázisa, hanem két gyerekszobája van, kétlaki életet él.
Egészen más oldalról közelíti meg a kérdést Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza. Azt követően beszélt lapunknak a témában, hogy a Fidesz, a KDNP és a Jobbik képviselői tartózkodtak, amikor a partnerkapcsolati erőszak áldozatainak védelméről fogadott el közös állásfoglalást az Európai Parlament. A dokumentum készítői sürgős tagállami intézkedést kértek a nők védelmére, különös tekintettel azokra, akiket a gyermekelhelyezési eljárás alatt ér bántalmazás. Spronz Júlia szerint itthon futószalagon születnek a bíróságokon az igazságtalan ítéletek, és elképesztő mennyiségben kerülnek bántalmazó szülőkhöz gyerekek.
Elengedhetetlen lenne, hogy a párkapcsolati- családon belüli erőszak jelenlétét minden gyermekelhelyezési ügyben vizsgálja a jogalkalmazó, ám erről itthon szó nincs. Olyan javaslatok érkeznek a jogalkotóktól, amelyek az áldozatok védelme helyett a bántalmazók pozícióját erősítené. Ilyen például az az elképzelés, melynek alapján az egyik szülő kérelmére a bíróság elrendelhetné a közös szülői felügyelet gyakorlását, így megmaradna a bántalmazó kontrollja a család fölött. Ezért ő nem támogatja a váltott elhelyezés gyakorlatát.
Divat lett abúzussal vádolni
Az Apák az igazságért szervezet szerint viszont a bántalmazás, a pedofília veszélyes terep, és egyre gyakrabban vádolják ilyesmivel az apákat – hogy volt párjaik így tartsák őket távol a gyerektől. Ennek elbírálásában, a bűnösség kimondásában szakemberek segítségét kéri a bíróság, csakhogy ők nem minden esetben állnak a helyzet magaslatán. Gyermekeket vizsgálhatnak felnőttekre szakosodott pszichológusok, és fordítva. Ismernek olyan esetet, hogy az apa pedofília vádjával került börtönbe úgy, hogy munkapszichológus írta róla szakvéleményt. Más esetben a pszichológus 98 oldalas véleményben fejtette ki, miért képtelenség, hogy az apuka ilyet elkövetett volna. Majd az ügyészség kizárta ezt a véleményt azzal, hogy a terhelt nem lehetett volna jelen a gyermek vizsgálatánál, pedig a vizsgálat idején nem volt még terheltje az eljárásnak. Kirendelt egy másik szakértőt, aki egy kezdő pszichológus volt. Ő viszont az apa ellen foglalt állást.
Az eljárásoknál gyakran a gazdasági érdekek is szerepet játszanak – erre is Apák az igazságért egyesület vezetői hívták fel a figyelmet. A különélő szülő ugyanis nem jogosult semmire, például utazási-, belépési kedvezményre, különböző munkáltatói juttatásokra. Ez akkor is így van, ha rendesen fizeti a gyerektatást, a váratlan kiadásokhoz is hozzájárul, és rendszeresen akár több tíz-vagy száz kilométert utazik azért, hogy a gyermekével találkozhasson. A gondozó szülő ugyanis a válás után az országhatáron belül bárhol letelepedhet.
Az egyesülettől azok kérnek segítséget, akik már nagy bajban vannak, vagy évek óta nem sikerül pontot tenni a pereskedés végére. Szaniszló és Kalmár hangsúlyozta: nem csak az apákat képviselik, hanem anyákat, nagyszülőket is, bárkit, akinek sérül a láthatáshoz, illetve a családi és magánélet tiszteletben tartásához fűződő joga. Az ilyen embereknek a sorsközösség is előrelépés, erős pszichikai támasz. Végre olyan sorstársakkal is beszélgethetnek, akik értik és megértik a problémájukat.
De, aki igényli gyámügyi, bírósági eljárásokban, a kapcsolattartás érvényesítésében is segítséget kaphat az egyesülettől. Szaniszló és Kalmár fontosnak tartja a jogtudatosság erősítését. Mint mondták, gyakran tapasztalják, hogy abban a pillanatban, hogy a válás beindul, az apák többsége hátralép, és beletörődik abba, hogy elveszíti a gyermeke neveléséhez való jogot. Ebből az állapotból kell őket kibillenteni.
Beszéltek arról is, hogy gyámhivatali eljárásokban, valamint családjogi vonatkozású büntető eljárásokban, illetve a még 2018 előtt indult családjogi perekben képviselhet a szervezet, a 2018 után indult családjogi perekben viszont már nem. A korábbi polgári perrendtartás mindkét esetben lehetővé tette a fellépésüket, sőt, a Kúria előtt is el tudtak járni. A korábban indult ügyekben az eredményeik messzemenően igazolják, hogy súlyos hiba volt megvonni az érdekvédelmi szervezetek képviseleti jogát. Volt, hogy jogerős bírói ítélettel szemben alkotmányjogi panaszt vittek eredményre. Ahogy fogalmaztak: a családjog egy olyan speciális terület, amely komplex tudást, számos terület fúzióját igényli. Óriási szerepet tölt be a pedagógia. Régen ezen a területen is ülnökök segítettek a bíróknak. Ők az adott területhez értő pedagógusok voltak, a családjogi perben segítették a bírót.
Ma csak pszichológusok véleményét kérik, pedig a neveléselmélet, a szülői nevelési alkalmasság kérdése a pedagógia területéhez tartozik. Példaként az Olaszországban történt, gyerekgyilkossággal végződött tragédiát említették. Ebben az esetben az anyáról megállapította a pszichológus, hogy átlag alatt ugyan, de alkalmas a gyermeknevelésre annak ellenére, hogy már a korábbi, most 22 éves gyerekét is el kellett tőle venni 5 éves korában, a nagymama nevelte fel. A nőt egyébként gyermekpszichológus vizsgálta, nem felnőtt. Úgy fogalmaztak: abszurdum, hogy a rendszer ezt megengedi.
