Kövér László nem jogforrás - de ha megszólal, sok paragrafus megütheti a bokáját. A házelnök ugyanis azt állítja: mindazok átlépik a büntetőjog határát, akik szerint feles többséggel is megváltoztatható az Alaptörvény. S azok táborához tartozik, akik szerint az ellenzéki nyilatkozatok valóban átlépték a büntetőjog határát. „Ha nekem van igazam, akkor holnap büntetőeljárást kellene indítani azokkal szemben, akik az alkotmányos rend felforgatására uszítanak” – fenyeget, gyengén palástolva büntetőjogi járatlanságát.
Házelnök úr! Nincsen igaza! Kár volna tovább mennie e jogpolitikai zsákutcában, noha akadnának kísérői. Történetesen a Kúria új elnöke, Varga Zs. András, aki minapi előadásában ugyancsak kifejtette: „alkotmányos puccs előkészítése zajlik” az országban. Ám jogállami mércével mégsem túl szerencsés, ha a 7-es cikkely hatálya alatt álló ország bírói, törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágának képviselői politikai szándékegységben egy gyékényen árulnak a Fideszes Alaptörvény „koncepciós becsületsértési perében”.
Szó, ami szó, 2010 óta megkopott a sarkalatos törvények fénye, jogereje. De mielőtt a házelnök elvenné a szót, szögezzük le: jórészt a regnáló kormány a ludas ebben. A gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvény gyakori módosítása szinte már nevetség tárgya. A koronavírus-világjárvány kapcsán alkotott felhatalmazási törvény pedig beláthatatlan távlatot nyit az önkényes jogalkotás számára. Mert ugye nem szerencsés, ha a kormány „eredeti jogalkotói hatáskörében” játszva belerúghat bármely kétharmados törvénybe.
Bár a házelnök (okkal) tagadja, hogy feles többséggel lehet kétharmados törvényeket módosítani, a Fidesz mégis a jogi hierarchia alsóbb lépcsőfokán elhelyezkedő kormányrendelettel módosítgat sarkalatos törvényeket. Nem csalás, nem ámítás: konkrét bizonyíték erre a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló (kétharmados) 2021. évi I. törvény – amit a kabinet nemrég a 438/2021. (VII. 21.) Korm. rendelettel módosított. E kétharmados törvény - veszélyhelyzet idején - a népszavazás megtartását kifejezetten tiltotta, de Orbán (a Fidesz által dédelgetett homofób törvény nyomán) zöld utat adott az országos népszavazásnak. A törvényi tilalmat rendeleti úton föloldotta! Micsoda véletlen: az ellenzék által preferált, Fudan-ellenes helyi népszavazás tilalmát viszont Orbán fenntartja. (Beérvén azzal, hogy a jövő évi évi választást csupán fiktív referendumával zavarja.)
Hogy mindez nem elszigetelt jelenség, arra paradox módon maga az Alaptörvény a kétes „garancia”. A veszélyhelyzetről szóló 53. cikke szerint a kormány „sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be (...)". Rendeletet alkothat, amellyel „egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet.”
Mi ez, ha nem kétharmados törvények módosítása? Persze, szükség törvényt ront - de ennyire? Ha az Orbán-kormány alkotmány erejű törvényeket a saját kormányrendeleivel is felülírhatja, az Alaptörvény asztalánál a házelnöknek is illene kicsit mélyebre hajolnia!
Itt jegyezzük meg: nem volna szerencsés, ha a jogalkotás frontján a kormányváltás utáni új parlament és kabinet a Fidesz kétharmados csizmájával kitaposott utat követné. Magyarország új kormányának – amely a tizenkét évi permanens alkotmányos vészhelyzetet minden bizonnyal felszámolja - aligha lesz igénye ilyen törvényrontó kormányrendeletekre - horribile dictu, rendeleti kormányzásra.