Martin Haselböck és 1985-ben alapított, eredeti hangszereken játszó zenekara, az Orchester Wiener Akademie legutóbb Lisztet és Brucknert játszott Budapesten. Az osztrák művész kiadta valamint lemezre vette Liszt összes orgonaművét, és zenekarával is sokat tett megismertetéséért.
Mit gondol róla? - kérdeztük tőle a koncert délelőttjén - hiszen, lehet mondani, ellentmondásos zeneszerző, több műve nagyon népszerű, míg az esti hangversenyen még most is, halála után 135 évvel, két művének ősbemutatójára is sor kerül majd.
“Valóban ellentmondásos alakja volt a 19. századnak, hogy hogyan tekintünk rá, attól is függ, milyen a viszonyunk a klasszikus zenéhez. Számomra ő az első avantgard zeneszerző, az első, aki nem törődött a klasszikus hagyományokkal, egyre inkább szembe szegült velük. Zongorázását mindenki hallnai akarta, a műveit nem annyira. Én viszont, ahogy egyre inkább megismertem, felfedeztem a kísérletezéseinek szépségét. Sok művét magának írta, nem gondolta, hogy a hangversenyeken helyük lehet, ezért is van, hogy most, még mindig újak kerülhettek a műsorba, és azt hiszem, Liszt még nagyon sok meglepetést tartogat számunkra” - vallotta a zeneszerzőről az orgonista-karmester.
Barokk, klasszikus zene esetében hozzászoktunk a régi hangszerekhez, Haselsböck következetesen játssza eredeti hangszeres zenekarával a romantikus szerzők műveit is.
Miért fontos ez?
“Liszt esetében lényeges a hangzás, de a hangszerek csak az egyik aspektusát képezik az autentikus előadásnak, a játékstílus tán még fontosabb. A tempóvétel mindig komoly vitákat generál, a mi időnk általában is felgyorsult, de Liszt számára különben is fontos volt a virtuóz megközelítés, mindig gyors tempókat vett, ez látszik a metronóm jelzéseiből is, ma este a dalokat az ő jelzései szerint fogjuk játszani. De ez csak egy a megoldandó problémák közül, emellett ott a frazeálás artikulálás kérdése, egy tömben, összekötve játsszuk-e hangokat, témákat, vagy részletezően, jobban elkülönítve őket: több, egymástól különböző módon közelíthetünk ehhez a zenéhez. Húsz éves voltam, amikor az akkori NDK-ban, Weimarban játszottam, és az ottani múzeumban kiderült, hogy Liszt nem csak öt orgonaművet írt, volt ott még vagy negyven másik. Meglepődtem, és ebből nagyon sokat érdekesnek találtam. Ugyanígy, amikor felvettük Liszt összes zenekari művét, kiderült, hogy van három, amit sohasem játszottak, ugyanis nem illettek bele a hangversenyek klasszikus nyitány-versenymű-szimfónia rendjébe: ilyen például a Szent Ferenc prédikál a madaraknak zenekari változata ” - magyarázta Haselböck.
Thomas Hampsonnal nagyon régi a karmester kapcsolata, a múlt héten egy hangversenyen elénekelte velük közel az összes zenekarkíséretes Hugo Wolf dalt, nagyon azon van, hogy új műveket vehessen fel a repertoárjába, így azt a két dalt, ami kedden ősbebutatóként hangzott fel, örömmel vette fel műsorába. Az egész hónapot közös muzsikálással töltik, hangversenyeznek, lemezeket vesznek fel, jövő héten például orgonakíséretes dalokat fognak előadni.
Hogyan kezdett el egyáltalán régi zenével régi hangszereken foglakozni, milyen volt a kapcsolata Harnoncourttal?
“Ismertem őt jól, a gyerekeivel vagyok egykorú, együtt tanultam velük, de igazán fontos számomra az orgonatanárom, Anton Heiller, a bécsi Stephansdom orgonistája volt, aki bevezetett a régi hangszerek és játékstílus világába. A Wiener Akademie-vel is barokk zenét kezdtünk játszani, de azután egyre jobban kezdett érdekelni a klasszikus kor és a romantika világa is. Harnoncourt itt megállt, régihangszereken nem játszott például Brucknert. Nekünk azonban két hangszerparkunk van, a barokk mellett nagyon gazdag a 19. századi rézfúvóshangszer gyűjteményünk, több korabeli zongora ia található benne. Régen a muzsikusok legfeljebb a barokk és a modern hangszereket tudták kezelni, ma már több különböző korból származó instrumentumot is a kezükbe lehet adni: amikor Harnoncourt ezt elkezdte, még mindenkinek hosszú ideig kellett tanulnia, hogyan kell a régieken játszani” - tudtuk meg végül Haselböcktől.
