Erkölcstelen és ostobaság is az, hogy a gazdag országok felhalmozzák a Covid-19 elleni védőoltásokat, hiszen ezzel új, potenciálisan fertőzőbb vírusváltozatok megjelenését segítik elő azokban az országokban, amelyek a vakcinahiánynak köszönhetően a lakosságnak csupán egy töredékét tudták beoltani. A védőoltásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége a koronavírus világjárvány legjobb szövetségese – fakadt ki Antonio Guterres ENSZ-főtitkár a Tedrosz Adhanom Gebrejeszuszal, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatójával közösen tartott múlt pénteki sajtótájékoztatóján. A tisztségviselők hangsúlyozták, hogy a szeptember végére kitűzött szerény célt, a lakosság 10 százalékának beoltását sem sikerült teljesíteni a világ 56 országában a vakcinák hiánya miatt.
A WHO vezető szerint még mindig reménykednek abban, hogy az év végéig megvalósítható a nehéz helyzetben lévő országok lakossága 40 százalékának az immunizálása, 2022 közepéig pedig elérhető a 70 százalékos átoltottság. Ehhez viszont legalább 11 milliárd adag vakcinára lesz szükség, és „ez nem ellátási, hanem elosztási kérdés. Szeptember végéig világszerte mintegy 6,5 milliárd adagot adtak be. A globális vakcinatermelés mára elérte a havi 1,5 milliárd adagot, a kínálat elegendő a céljaink eléréséhez, feltéve, hogy az adagok igazságosan kerülnek elosztásra" – mondta a WHO főigazgatója. Hozzátette: az év végéig körülbelül 8 milliárd dollárt tud mozgósítani a WHO az igazságos elosztás biztosítására. A vakcinagyártókat pedig arra kérte, adjanak át technológiát, és részesítsék előnyben a WHO nemzetközi COVAX alapját és az Afrikai Unió által létrehozott Afrikai Oltóanyag-beszerzési Alapot (AVAT).
Az afrikai vakcinahiány okai összetettek. Azon túlmenően, hogy sok országban nincs pénz a védőoltások megvásárlására, helyzetüket nehezíti az is, hogy a gyártók már az oltóanyag fejlesztésének fázisában előzetes szerződéseket kötöttek egyes kormányokkal, kormányzati támogatásokat kaptak a vakcina előállításához, ezért elsősorban ezeket a szerződéseknek kell eleget tenniük.
És még mindig nincs meg a stabil gyártókapacitás minden igény teljesítésére, hiszen, mint ismert, több nagy gyógyszeripari óriás lépett vissza a klinikai vizsgálatok során kevésbé hatékonynak bizonyult vakcinájuk piacra dobásától, így mindösszesen négy nyugati és a három keleti oltóanyag van piacon. (Az oroszok ugyan négy vakcinát is kifejlesztettek, de hármat csak belső használatra, exportra mindeddig csak a Szputnyik V-t ajánlották fel.) Az egyes gyártó országok kormányai által bevezetett vakcinaexport korlátozások is nehezítik a helyzetet, mint ahogy az is, hogy nem sikerült feloldani a koronavírus vakcinákra vonatkozó szabadalmi korlátozást, hogy a szerényebb jövedelmű országok olcsóbb generikus oltóanyagot állíthassanak elő helyben.
A szabadalmi oltami korlátozások feloldását Dél-Afrika és India kezdeményezte, több mint 60 ország támogatta, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tárgyalta is, de elsősorban az Európai Unió ellenállása miatt elbukott a kezdeményezés. Az Egyesült Államok korábbi álláspontjának szöges ellentéteként május elején jelentette be, hogy ideiglenesen feloldaná a koronavírus elleni vakcinák szabadalmi oltalmát, hogy segítse az oltások felgyorsítását és a járvány terjedésének megfékezését világszerte. Az EU-ban viszont maradt az a többségi álláspont, hogy a szabadalmakat és a szellemi tulajdont védeni kell, önmagában a szabadalmak feloldása még nem jelent megoldást, attól, hogy bárki szabadon másolhatja valamely forgalomban lévő védőoltást, még nem lesz hirtelen több elérhető vakcina. Licenszek máris vannak, a világ egyik legnagyobb gyártója, az indiai Szérum Intézet is az Astra Zeneca és az amerikai Novavax vakcináit dobja piacra. Az oltóanyag ellátás felgyorsításának egyik legnagyobb akadálya pedig épp az, hogy a vírus robbanásszerű terjedése miatt áprilisban India leállította az exportot, saját belső szükségleteinek megnövekedése miatt.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) COVAX vakcianelosztási rendszere mellett a rászoruló országok az Afrikai Unión vagy címzett felajánlással is vakcinához vagy vakcinavásárlási támogatáshoz juthatnak, ám egyelőre minden csatornán akadozik az ellátás. A WHO igazgatója ezért is kérte arra a fejlett országokat szeptember elején, hogy tanúsítsanak nagyobb szolidaritást, várjanak a harmadik dózis beadásával, hogy a fejlődő országokban élők számára is jusson elég vakcina.
Szeptemberben némi javulás mutatkozott e téren, 23 millió adag védőoltás, a júniusi mennyiség tízszerese érkezett a kontinensre, ami meg is látszott az adatokon, több ország ennek köszönhetően érte el vagy lépte túl a 10 százalékot.
A COVAX elosztási rendszer hibái is benne vannak a lemaradásban, többek között az, hogy a COVAX tagországai között lakosságarányosan, nem pedig rászorultsági alapon osztja el az ide beérkező vakcinákat. Ennek köszönhető, hogy például Kanada is kapott oltóanyagot a Covax rendszerből, miközben Benin például el sem tudta indítani oltási programját. A WHO most ennek az elosztási rendszernek az átalakításán dolgozik, tudta meg a Reuters – de nem várható gyors változás, hiszen a több mint 140 tagország mindegyikének kell hozzá a beleegyezése.
Az adomány vakcina önmagában kevés
Komoly akadályt jelent a vakcinák célbajuttatása és az oltási infrasruktúra kiépítése is azokban az országokban, ahol törzsi konfliktusok, háborúk dúlnak, terror- vagy más fegyveres csoportok uralják az ország egyes részeit, amelyekkel szemben az államhatalom tehetetlen. A WHO közlése szerint 90 COVAX-tagország nem tudja megoldani a mínusz 70 fokon való tárolást és szállítást, amivel ezek az országok kizáródnak azok köréből, akik a Pfizer donációkat megkaphatják. Jogosan merül fel a kérdés, hogy elég, ha eljuttatjuk a szükséges mennyiségű vakcinát a rászoruló országokba, vagy ezen túlmenő segítségre is szükségük lenne ahhoz, hogy a lakosság immunizációját megoldják?
Kétségtelen, hogy sem a vakcinák célbajuttatása, sem az oltási folyamat megszervezése nem egyszerű feladat ezekben az országokban, de odafigyeléssel, türelemmel és a WHO tekintélyével megoldható, állította megkeresésünkre egy, a közegészségügyi és munkaegészségügyi területen is tevékenykedő világcég globális egészségügyi igazgatója. A szegény országok belső valóságát munkája révén jól ismerő menedzser, aki a multinacionális vállalatok óvatos kommunikációs stratégiája folytán személyes tapasztalatait is csak név nélkül mondhatta el lapunknak, úgy vélekedett, „helyénvaló”a WHO-nak az a felhívása, hogy a harmadik oltásra szánt vakcinamennyiséget a gazdagabb országok irányítsák a rászoruló országokba, ahol sajnos még az egészségügyi személyzet jórésze sem kapta meg a védőoltást.
„Az viszont nem helyénvaló szerintem, hogy a gazdaságilag fejlett országok pillanatnyi gazdasági, turisztikai szükségletei elsőbbrendűek, mint a világ kevésbé szerencsés, kevésbé gazdag felén lévő országok kiszolgáltatottsága. Már csak azért sem, mert amint a WHO főigazgatója is hangsúlyozza, hosszú távon mindaddig nem fékezhető meg a pandémia, míg a világ bármely részén fehér foltként maradnak átoltatlan közösségek, potenciális gócok.
A szolidaritás hiányán túl abban is nagy kockázatot látok, hogy a nemzeti hatóságok és kormányok egymást túllicitálva, ki-ki saját hatáskörben próbálja megoldani a helyzetet, sem a WHO-val, sem egymással nem működnek együtt, másfél évvel a járvány kitörése után sincs egységes járványkezelési stratégia és módszertan. Azt meg egyenesen veszélyesnek tartom, hogy megcsappant a bizalom a WHO-ban, amely ugyebár a szakma elitjét sorakoztatja fel, és fennállása óta nem egyszer bizonyította, hogy sikeresen tud megvalósítani globális oltási és más, nem kevésbé fontos közegészségügyi stratégiákat. Én is, és hozzám hasonlóan sok más kelet-közép-európai, a 60-as években született ember elmondhatja, hogy nem tudjuk lehettünk volna-e felnőttek, ha a WHO oltási stratégiát nem alkalmazzák abban az országban, ahol születtünk”, fogalmazott. Elmondása szerint az afrikai országok zömében az elmúlt 15-20 évben erőteljes fejlődést tapasztalt, ezért úgy hiszi, legtöbb helyen a vakcinák adományozása esetén, ha nehezen is, de önerőből meg tudnák oldani az oltási kampányt. Ám vannak olyan országok is, ahol minden bizonnyal ez is kevés, mint mondta, Burkina Fasoban például egyáltalán nem lehet egészségügyi ellátórendszerről beszélni. Vagy ott van például Afrika legnagyobb lélekszámú országa, a 130 milliós Nigéria, ahol bár elképesztő fejlődés történt azóta, hogy megerősödött a központi államhatalom és az önrendelkezés jegyében beindult az országépítés, de a vakcinákon túlmenő segítségre is szüksége van az országnak.
A Boko Haram terrorszervezet egész régiókat ural és tart rettegésben, ezeken a helyeken nem garantálható sem az oltási infrastruktúra zavartalan kiépítése, sem a lakosság kockázatmentes eljutása az oltópontokra, sőt még az esetlegesen odaérkező segíteni vágyó külföldi egészségügyi személyzet biztonsága sem. „És nem Nigéria az egyetlen ilyen gondokkal küszködő ország, de ezekkel hosszú távon is együtt kell élni, mert biztos, hogy a pandémia hatására sem oldódnak meg. Afrikában az éghajlat és az intenzív utazás hiánya folytán kevésbé terjed a vírus, ott még mindig a malária a fő gond, mindazonáltal ezzel együtt valahogyan az átoltottságot növelni kell, ellenkező esetben marad a potenciális veszély”, vélekedett a cégóriás szakembere.
Elmondása szerint személyes tapasztalatai az ENSZ és a WHO főtitkár azon kérését igazolják, hogy ne csak vakcinákat, hanem tudást és technológiát is adjanak át a nyugati gyártók ezeknek az országoknak. Úgy fogalmazott: „A hátrányos helyzetű társadalmakban minden kívülről jövő paradigmának az elfogadottsága annál nagyobb, minél nagyobb teret kapnak benne saját embereik. Nem elég az, hogy én odamegyek kívülállóként és azt mondom, ezt így kell csinálni, mert így jó. Az sem elég, hogy odamegy a külföldi orvos és vállalja, hogy végigcsinálja a többhónapos oltási folyamatot, hozza a gyógyszert, hozza a vakcinát. Az Afrikában dolgozó jótékonysági szervezetek egészségügyi dolgozóinak tapasztalatai is ezt mutatják. Meg kell találni azt a helyi csatornát, amin keresztül elsősorban a tudást, a know how-t viszem be, majd meg kell keresni azt a helyi szakembert, akire építeni lehet. De tudás és technológia transzfer nélkül biztos nem megy, és ez az oltási kampány sem fog működni enélkül”.
Hozzátette, nem csak a nemzeti kormányok, maga a WHO is csetlik-botlik a koronavírus járvány kezelésében. „Én nagy tisztelője vagyok a WHO-nak. Hatalmas ereje van, hihetetlen erőfeszítéseket tett és sikereket ért el abban, hogy a világ közegészségügyi rendjét fenntartsuk. A Covid esetében viszont úgy gondolom, tehetett volna többet, mindenekelőtt egyértelmű szakmai irányelveket kellett volna megfogalmaznia kezdettől fogva. A szakma csúcsaként a nemzeti kormányokkal is meg kellett volna értetnie, hogy most nem az a lényeg, hogy mit mond az amerikai, német, francia, brit, magyar vagy bármely más virológus, hanem őket egy asztalhoz ültetve közös szakmai irányelveket fogalmazni meg, majd minden országgal elfogadtatni azokat. Persze, a WHO-nak is új és ismeretlen volt ez a vírus, erre nem készülhetett fel, de a WHO bizonyított már számos járvány esetén, és ezt a tapasztalatát és presztízsét jobban kellett volna kamatoztatnia ez esetben is. A tanulópénzt befizették, akárcsak az egész világ. Remélhetőleg hamarosan a politikai döntéshozókban is tudatosodik – a szegény országok oltási helyzetének rendezése nem valamiféle kegy részünkről, hanem önnön érdekünk is. Lehet, hogy távol van Afganisztán, Dél-Afrika, Nigéria, Csád stb, de míg ott vannak az átoltatlan fehér foltok, addig nálunk is marad a pandémia”, szögezte le a multinacionális vállalat globális egészségügyi igazgatója.
