Süddeutsche Zeitung
Most a pénzt veti be az Európai Unió Lengyelország ellen a jogállami vitában, így nagyon is elképzelhető, hogy Varsónak milliárdokkal kell megfizetni tekintélyuralmi politikája árát. De hát a lengyel Alkotmánybíróság nyílt hadüzenetet küldött Brüsszelnek, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy bizonyos kulcskérdésekben nem a közösségi, hanem a nemzeti jog az irányadó. Az EU azonnal úgy reagált, hogy a lengyel vezetést pénzügyi szankciókkal kell visszatéríteni az erény útjára.
Ráadásul az Európai Bíróság ma és holnap tart meghallgatást a jogállami mechanizmus ellen benyújtott magyar és lengyel panasz ügyében. Nagyon úgy tűnik, hogy a Bizottság az új szankciós rendszer bevetésével be akarja várni az ítéletet, ami azonban még hónapokig eltarthat. Bár lehet, hogy csupán pár hét kell hozzá, mert az EUB a gyorsított eljárás mellett döntött. Ugyanakkor a lengyel Alkotmánybíróság döntése alighanem minden kétséget eloszlatott afelől, hogy a luxemburgi testület el fogja utasítani a jogállamot megszegő két ország beadványát.
Vagyis ez az év a pénzről fog szólni. Brüsszel nem szabadítja fel Varsó számára az újjáépítési alapot, pedig abból 36 milliárdot kapnának a lengyelek. Mellesleg a kétharmad vissza nem térítendő támogatás – volna. Ráadásul az új megtorló intézkedések ellen a két delikvens nem tud, mit tenni, mert a beindításhoz elegendő a kétharmad. Formálisan azért, mert hivatalosan arról van szó: meg kell akadályozni, hogy bárki eltulajdonítson a támogatásokból, ahhoz pedig független igazságszolgáltatásra van szükség.
Ugyanakkor biztos, hogy a két ország igencsak rászorul az anyagi segítségre, tehát ez az Achilles-sarkuk. Azt viszont nem lehet előre megmondani, hogy a pénzügyi nyomás segít-e elboronálni az ellentéteket, vagy éppen ellenkezőleg, kiélezi azokat.
Die Zeit
Varsóban és sok más lengyel nagyvárosban Donald Tusk felhívására tízezrek tiltakoztak az Alkotmánybíróság döntése ellen, és álltak ki Európa mellett. Az Európai Tanács és az EPP volt elnöke azzal vádolja a kormányt, hogy az ki akarja vezetni az országot az EU-ból. A fővárosban tartott nagygyűlésen kijelentette: a lengyelek helye az unióban van. Felmérések szerint a lakosság nagy része támogatja a tagságot.
Gdanskban a Nobel-békedíjas korábbi államfő, az egykori Szolidaritás vezetője, Lech Walesa arról beszélt, hogy a jelenlegi vezetés hatalmas szerencsétlenséget jelent az ország számára, mert még egyetlen hatalom sem osztotta meg ennyire a népet.
Reuters
A hírügynökség szerint a lengyel fővárosban több mint 100 ezren vonultak a királyi várhoz, követelve, hogy az ország maradjon az unió tagja. Donald Tusk azt mondta a tömegnek, hogy a PiS azért akar hátat fordítani az EU-nek, mert büntetlenül szeretné folytatni a jogállam lebontását. Ugyanakkor a kormány cáfolja a kilépésről szóló híreket. A hatalom szócsövének számító köztévé pedig úgy állította be, hogy a tiltakozás a lengyel alkotmány ellen folyik.
Az eseményen ellenzéki politikusokon kívül művészek és civil aktivisták is résztvettek. Az egykori varsói felkelés egyik veteránja, egy 94 éves asszony kijelentette, hogy Európát senki sem veheti el a lengyelektől.
A magyar és a lengyel kormány azonban egyre több kérdésben kerül szembe az unióval, az LMBT-jogoktól kezdve, a bírói függetlenségig. Morawiecki miniszterelnök úgy kommentálta az Alkotmánybíróság állásfoglalását, hogy miden tagállamot megilleti a tisztelet és az EU-ban nem lehetnek egyenlőek és még egyenlőbbek.
Deutsche Welle
A cseh választás kimenetele jó hír a demokratikus Európának. Ugyan korai volna azt állítani, hogy a kontinens középső és keleti részén véget ért a populista korszak, ami valójában korrupt tekintélyelvűséget, nacionalista demagógiát takar. Egyre több embernek azonban tele a hócipője az olyan autokraták ígéreteivel, mint a lengyel Kaczynski, a magyar Orbán vagy a szerb Vucsics. Nem kérnek többé a politikai önkényből az átláthatatlan viszonyokból, a korrupcióból, a kanyarokkal teli kormányzásból és abból, hogy nemigen látnak jövőt maguk előtt.
Ezen Berlinben, Brüsszelben és Párizsban azután el kell gondolkodni. Az ottani vezetők túlságosan is sokáig kesztyűs kézzel, megértően bántak az olyanokkal, mint Orbán vagy a cseh Babis. Vagy éppen hagyták, hogy azok kijátsszák őket. A cseheknél nagy többség most úgy döntött: ebből elég volt!
Babis vereségével vége az intézményesített csirkefogóságnak: a választásokon a többség arra szavazott, hogy legyen demokratikus újrakezdés. Ami persze nem lesz könnyű, de fontos jelzés Európa számára. A tét az volt, hogy Kelethez vagy Nyugathoz akarnak-e tartozni. Hogy visszatérnek-e a demokratikus Európához vagy végleg az orbáni Magyarország irányába sodródnak, Oroszország és Kína kőkemény szorításába.
Akik a legrosszabbtól tartottak, azok most fellélegezhetnek, hiába mutattak egészen mást a közvélemény kutatások. A milliárdos miniszterelnök éveken át izgalomban tartotta az országot, mert állandóan ügyei voltak, érdekütközésekbe bonyolódott, hazudozott, demagóg stítust alkalmazott. Aztán még hozzá jöttek a Pandora-papírok is, amelyből akár pénzmosásra is fény derülhet. De az emberek besokalltak a csalárd politikájától, tisztességet, átláthatóságot, hitelt érdemlő demokráciát akarnak.
Nem lesz azonban könnyű. Babisnak esze ágában sincs venni a kalapját. És ott áll mögötte Zeman elnök, aki Moszkva és Peking nagy barátja, egy szélsőjobbos párt kengyeltartója. Azon felül a független újságírás megcsontosodott ellensége. Alighanem Babist bízza meg a kormányalakítással, ami ellen az egyesült ellenzék persze tiltakozni fog, de a miniszterelnök ily módon még hónapokig hatalmon maradhat.
Süddeutsche Zeitung
A kommentár úgy értékeli, hogy a csehek Havel szellemében jártak el, amikor ajtót mutattak Babisnak, egyben bebizonyították, hogy mi minden lehetséges, ha összetartanak mindazok, akik számára fontos a demokrácia és a jogállam. Vették a kanyart és győzött a tisztesség. A törvénnyel folyamatosan hadban álló miniszterelnök többé nem volt képes elvakítani a többséget. Az emberek olyan pártok mellett tették le a garast, amelyek szerint a politikust bíróság elé kell állítani és nem szabad hivatalában hagyni, miután a kőgazdag vállalkozó saját üzleti érdekeinek rendelte alá a politikát és populista irányvonalat folytatott.
Ily módon egyértelműen vesztett és remélhetőleg hamar eltűnik a közéletből. Az ellenzék azért kerekedett felül, mert egyértelműen hitet tett a jogállam mellett. Kellett hozzá persze némi idealizmus, szerénység, továbbá önzetlenség is. A cél az volt, hogy megszabaduljanak a közös ellenségtől.
Az eredmény egyben a civil társdalom nagy sikere, hiszen a tüntetéseken százezrek vettek részt, de az egész országban vitakörök alakultak, amelyekhez boldogan csatlakoztak a szocialista idők egykori ellenzéki személyiségei. A titok nyitja az volt, hogy közösen kell fellépni, nem szabad, hogy Babis és populista pártja még jobban megossza a társadalmat. Az aktivisták azt hirdették: nem szeretnék a magyar és lengyel utat követni. Viszont a siker reménysugarat jelent a szomszédos országok ellenzéke számára.
Der Standard
Minden látszat ellenére, Ausztria mégsem banánköztársaság, írja a súlyos belpolitikai válságról a kommentár, amelynek szerzője, Hans Rauscher, az egyik legkiválóbb hazai szemleíró, aki az eltelt időszakban igencsak kritikusan értékelte a kormány tevékenységét. Most azonban úgy látja: lehet, hogy nehéz idők jönnek, de az ország nem fog beomlani, noha jelenleg úgy néz ki: irányíthatatlanná vált.
Az persze már kérdés, miként juthatott ilyen helyzetbe egy maroknyi, hataloméhes fiatalember miatt. Ugyanakkor a Néppárt még mindig nem fogta fel, hogy Kurz és csapata vezérletével hiába győzött két választáson is, hiszen már a 3. koalíció dől be, ami állandó instabilitást eredményez.
Ugyanakkor az államfő képes megőrizni a hidegvérét és átmeneti kormányt nevez ki. Aligha gondolta volna a korábbi egyetemi tanár, hogy már a 2. fél alkotmányos válságot kell megoldania, hiszen az fenyeget, ha a konzervatívok nekimennek a Kurz-gárda visszaéléseinek feltárásán dolgozó Alkotmánybíróságnak.
Ugyanakkor az igazságszolgáltatás figyelemre méltó kitartással és precizitással végzi a dolgát. A gazdaság pedig javában tér magához. Azaz ország intézményei nagyrészt szilárdak, és muszáj, hogy a kedélyek lehiggadása után együttműködjenek a józan erők. Merthogy Ausztria mégsem banánköztársaság.
Neue Zürcher Zeitung
A kommentár úgy ítéli meg, hogy az osztrák kancellár végképp felsült és nincs esélye arra, hogy egy átmeneti időszak után visszavegye hivatalát. Pedig egykor a politika csillagának számított, ám most nagyot bukott. A politikai mérlege kiábrándító. De azért sorsában azért van valami tragikus. Egykor azt írták róla, hogy csodagyerek, az ifjú Metternich, aki megszabadította az országot a tarthatatlanná vált nagykoalíciótól. Mégpedig úgy, hogy igencsak nagy ideológiai rugalmasságot tanúsítva összeállt először a jobbos-populista Szabadságpárttal, majd azok ellenpólusával, a zöldekkel. Németországban egyre csak azt lehetett hallani: ott is ilyesvalakire volna szükség.
Ám kiderült, hogy csalárd módon került hatalomra: közvélemény kutatásokat hamisított meg, majd az eredményeket sorra közzétette az egyik bulvárlapban. Egy olyan klikk képe bukkan elő, amely gusztustalan módon járt el és féktelen hatalomvágytól vezérelve még a saját pártja ellen is hadjáratot folytatott. De a belpolitikában sem tud sokat felmutatni. Képtelen volt megfékezni az FPÖ-t, az Ibizgate az utóbbi évtizedek legnagyobb válságát idézte elő. Azon felül sok reform félbemaradt, vagy az Alkotmánybíróság nem engedte át azokat.
A járványt jól kezelte, de ott is megmutatkozott, hogy csak a saját népszerűségére ügyel. Ennélfogva többször is bejelentette, hogy vége a fertőzésnek, majd a zárlatok, a korlátozások bejelentését másokra hagyta. De majd kiderül, hogy távozása után, mennyire lesz képes működni a koalíció. Az biztos, hogy a konzervatívoknál egyelőre Kurz mozgatja a szálakat, ami nagy feladat elé állíja a környezetvédőket.
Ám alighanem irreális, hogy a politikus vissza akar térni. Ha vádat emelnek ellene, évekig tarthat, amíg netán felmentik. De ha legközelebb az ÖVP nyer a választáson, nem lesz, aki együttműködjön a politikussal a lehetséges szövetségesek közül. A Ballhausplatz csak emlék marad a számára.
