Generációk óta az 1912-ben elhunyt Karl May a legnépszerűbb, legolvasottabb német író, kalandregényeinek összpéldányszáma meghaladja a százmilliót, műveit 45 nyelvre fordították le, köztük magyarra is. Karl May emlékét második felesége, Klara May kezdte el ápolni, 1913-ban létrehozta a Karl May Kiadó Alapítványt. A múzeum tizenöt évvel később nyitott meg az író házában, az özvegy az előkészítésben, berendezésben óriási segítséget kapott egy bécsi artistától, Ernst Tobistól, aki óriási rajongója volt May regényeinek és komoly gyűjteménnyel rendelkezett, melyek az íróhoz voltak köthetők, ezeket ingyen bocsátotta a múzeum rendelkezésére.
A szocializmus idején Karl Mayt a rendszer fasiszta írónak tartotta, az emléktárgyait Bambergbe kellett költöztetni, ez az állapot 1984-ig tartott, utána térhetett vissza a múzeum Karl May otthonába, ahol jelenleg is működik.
Most az új kihívást a felgyorsuló világ jelenti, az emberek egyre kevesebbet olvasnak, a fiatalabb generáció pedig nem szereti azokat a műveket, melyekben „oldalakon át nem történik semmi”. A Népszava érdeklődésére Kevin Sternitzke, a Karl May Múzeum kommunikációs vezetője mosolyogva mondta, hogy mobilalkalmazásban nem tölthető le sem Winnetou, sem Old Shatterhand, de egyelőre állják a versenyt az internettel és egyéb csábításokkal szemben.
„Karl May művei azért voltak nagyon népszerűek, mert leszámítva az elmúlt 25-30 évet, az emberek sokat olvastak, a kalandregény pedig olyan műfaj volt, amivel nem lehetett hibázni – mondta Sternitzke. - Winnetou és Old Shatterhand története a tolerancia, az elfogadás szimbóluma, tehát a mai világban is megállja a helyét, de az nem vitás, a cselekmények tempójával nehéz lekötni a mai ifjúságot.”
Ennek ellenére a múzeum nagyon látogatott, az érdeklődőknek lehetőségük van többek között kipróbálni az aranykeresést. Egy szitán kell átszűrni a homokos vizet és megtalálni az elrejtett (mű)aranyszemcséket.
„Felnőttek és gyerekek is nagyon szeretik ezt kipróbálni, próbálunk a több nyelvű audio idegenvezetéssel is a látogatók kedvében járni, egyelőre nyolc nyelven működik ez a szolgáltatás, köztük magyarul is, mivel viszonylag sokan jönnek hozzánk Magyarországról. Ezen kívül felállítottunk az udvarunkon egy hatalmas indiánsátrat, melynek a beton talapzata fűthető, itt 50-60 fő részére lehet ünnepségeket rendezni, csak arra kell figyelni, hogy mivel a szomszédban lakóházak vannak, este 10-ig be kell fejezni ezeket az eseményeket, ezért például lagzikat nem lehet tartani nálunk – jelentette ki a kommunikációs vezető. - Szükségünk van a bevételekre, mert piaci alapon működünk, ennek költségeit hetven százalékban nekünk kell előteremteni, a maradék harminc százalékot adományokból, támogatóktól kapjuk.”
A múzeum megélt már komoly nehézségeket, de eddig mindig talpon maradt, a koronavírus-járvány miatti lezárás sem rendítette meg. Drezda belvárosában az üzletek 23 százaléka nem tudott újra kinyitni a közel féléves németországi leállás után.
„Ez a mi életünkben is nehéz időszak volt, csökkentett munkaidőben, kevesebb fizetésért dolgoztunk, ezen kívül a várostól kaptunk anyagi segítséget és szerencsére sok emléktárgyat tudtunk eladni az online webáruházunkban, így tudtuk vészelni ezt a nagyon nehéz időszakot.”
Cikkünk elkészítését a Budapesti Goethe Intézet támogatta.
