Az európai uniós jog elsőbbségét a nemzeti joggal szemben - ezt az Európai Bíróság (EB) 2007. július 18-án Luxemburgban hozott ítéletében erősítette meg, egy olaszországi vállalati támogatással kapcsolatos jogvitában. Az ítélet szerint a nemzeti bíróságok nem hagyhatják figyelmen kívül az uniós jogot, és szükség esetén a nemzeti törvényeket és rendeleteket is felül kell bírálniuk.
A nemzeti bíróságok többsége elismerte és elfogadta az uniós jog elsőbbségének elvét, abban a rendelkezésben fogalmazott meg néhány ország ellenvetést, amely szerint az európai jog a tagállam alkotmánya felett áll.
Az Európai Bíróság szerint a nemzeti bíróságoknak el kell utasítaniuk minden olyan a nemzeti jogalkotást érintő normát, amelyről úgy vélik, hogy nem felel meg az uniós jognak. Az Egyesült Királyság még uniós tagként is vitatta ezt a kitételt, azt állítva, hogy ez ellentétes a nemzeti joghatóságok közötti hatalommegosztás alapelvével, mivel a nem megválasztott bíróságoknak vagy más, nem jogalkalmazói feladatokat ellátó szerveknek (tehát az EU bíróságának) lehetőséget ad arra, hogy figyelmen kívül hagyja a törvényesen megválasztott parlament szerepét.
Az uniós jog elsőbbségét egy olasz ügy kapcsán mondták ki először. Bizonyos Flaminio Costa olasz állampolgár még a hatvanas évek elején ellenezte az energiaipari vállalatok államosítását. Mivel részvényei voltak egy magánvállalatban, amelyet az állam által átvett energetikai cég, az ENEL alá vontak, tiltakozásul megtagadta a villanyszámla kifizetését. Az általa kezdeményezett perben azzal érvelt, hogy az államosítás sérti az Európai Gazdasági Közösség (EGK) állami monopóliumra vonatkozó előírásait. Ezen ügy kapcsán jogértelmezésre került sor, így ezt követően mondták ki először a közösségi jog elsőbbségét.
Az egész ügy az utóbbi időben Lengyelország kapcsán került ismét előtérbe. Konkrétan arról van szó, hogy az uniós szerződések azon rendelkezései, amelyekkel az Európai Bizottság a jogállamisági kérdésekbe való beleszólási jogát igazolja, összeegyeztethetők-e a lengyel alkotmánnyal. A varsói taláros testület már négyszer napolta el a döntést ezzel kapcsolatban arra hivatkozva, új szempontok merültek fel, és a bíróságnak időre van szüksége ahhoz, hogy ezekre megoldást találjon.
Mateusz Morawiecki miniszterelnök az Európai Bíróság 2021. március 2-i ítéletének felülvizsgálatát kérte a lengyel alkotmánybíróságtól. Az ítéletben az uniós bírák kimondták, az uniós jog arra kényszerítheti a tagállamokat, hagyják figyelmen kívül a nemzeti jog egyes rendelkezéseit, még akkor is, ha alkotmányos jogról van szó. Az Európai Bíróság szerint a lengyel legfelsőbb bíróságnak a bírákra vonatkozó kinevezési eljárása sértheti az uniós jogot. Az Európai Bíróság tehát arra kényszerítené Lengyelországot, hogy vonja vissza a populista Jog és Igazságosság (PiS) vezette kormány vitatott igazságügyi reformjainak egyes részeit.
Az Európai Bizottság már több kötelezettségszegési eljárást indított a varsói kormány ellen az úgynevezett igazságügyi reform miatt, és keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz. A brüsszeli hatóságnak többek között a lengyel alkotmánybíróság függetlenségével kapcsolatban is kétségei támadtak. A testület elnöke Julia Przylebska, a PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski közeli bizalmasa. Az Európai Bizottság jelenleg is visszatartja a Lengyelországnak szánt több milliárd eurós támogatást az uniós helyreállítási alapból, mert igen komoly aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy az országban betartják-e a jogállamiság elvét. Valdis Dombrovskis, az EB elnöke nemrégiben azt mondta: az is szerepet játszik ebben, hogy Varsóban nyitott kérdés az uniós jog elsőbbséget élvez-e.
A lengyel kormány számára a német szövetségi alkotmánybíróság döntése a minta. 2020 májusában a karlsruhei bírák kifogásolták az Európai Központi Bank több milliárdos kötvényvásárlásait – ez volt az első alkalom, hogy az Európai Bíróság ítélete ellenében döntöttek. Az alkotmánybíróság tagjai azzal érveltek, hogy a 2015-ben indított programmal a központi bank túllépte monetáris politikai mandátumát. A szövetségi kormánynak és a Bundestagnak azon kell dolgoznia, hogy Európa monetáris őrei utólag megvizsgálják a döntés helyességét. Ez azóta meg is történt. A döntés körüli vitában az Bizottság júniusban bejelentette, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Németország ellen.
A német alkotmánybíróság ugyanakkor soha nem kérdőjelezte meg az uniós jog alapvető elsőbbségét. Karlsruhe csak bizonyos, nagyon ritka esetekben tartja fenn a végső döntés jogát.
Lengyelország nem először kerül hasonló helyzetbe. 2006-ban a varsói alkotmánybíróság megállapította, hogy az európai elfogatóparancs sérti a lengyel alkotmányt. Ám akkor is felmerült a kérdés, mi a következő lépés? Kilépni az EU-ból? Ez nyilván abszurd lenne, amint az is, hogy Lengyelország kérje meg az EU-t és az összes többi tagállamot, változtassák meg a jogszabályaikat.
Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő azt szeretné, ha a lengyel alkotmánybíróság kimondaná, hogy az uniós szerződések egyes részei már nem kötelezőek Lengyelországra nézve, mert a helyi alkotmány mást mond, és meglátása szerint az uniós jog felett áll. Ez minden uniós döntésre, így a luxembourgi Európai Bíróság és az Európa Tanács Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítéleteire is vonatkozna.
Csakhogy ez ismét zsákutcába vezet. A Polexit nem jön szóba, hiszen a lengyel társadalom túlnyomó része támogatja az ország uniós tagságát. Ugyanakkor a kabinet számára a lengyel alkotmány megváltoztatása sem alternatíva. De a jelenlegi állapot végképp jogi nonszensz. A lengyel kormánypárt ugyanis a jelek szerint szelektíven alkalmazná az uniós jogot. Úgy véli, hogy egyes részeit egyoldalúan hatályon kívül helyezheti, más paragrafusait viszont tiszteletben tartaná. Ugyanígy az Európai Bíróság döntését hol elfogadná, hol nem.
Amennyiben a varsói alkotmánybíróság kimondaná, hogy az ország lépjen ki az EU jogrendszeréből, azt az EU sem nézhetné tétlenül, mert ez az uniós közösségi jog végét jelentené. Ezután a 27 tagállam mindegyike az uniós jog fölé helyezhetné alkotmányát, amelyet néha elismerne, néha nem. Teljes káosz törne ki, s az EU végét jelentené. Ezért Varsó egy ejnye-bejnyével nem úszhatná meg az ügyet.
Csúsztatás Németországgal példálózni
Egyes vélekedések szerint az uniós jog és a nemzeti alaptörvény viszonya a mai napig nem teljesen tisztázott. Ezen értelmezés szerint bár az európai jog ugyan elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, de „nem áll az alaptörvény felett”. Németország alkotmányos rendje és az Európai Közösség jogrendje között nincs alá- és fölérendeltségi viszony. Az uniós jognak az alkotmánnyal való elvi összeegyeztethetőségét a német alaptörvény 23. cikke mondja ki. Az Európai Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a közösségi jogrend független, tehát nem a tagállamok jogi és alkotmányos rendszereiből származik. A két jogrendszer „őrei”, a karlsruhei székhelyű Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) és az Európai Bíróság „együttműködő kapcsolatot” ápolnak egymással. Bizonyos kérdésekben azonban a BVerfG ítélkezési gyakorlata nem mindig ismeri el egyértelműen az EB joghatósági igényét. Különösen az alapjogok védelmét illetően a karlsruhei BVerfG fenntartja magának a jogot, hogy kimondja az utolsó szót, és szükség esetén akár az európai jogot és ítélkezési gyakorlatot is figyelmen kívül hagyja, ha az alapjogok védelme Európában nem éri el az Alaptörvény által megkövetelt szintet. A német esetben tehát arról van szó, hogy Karlsruhe a legfontosabbnak azt tartja, ne sérüljenek a demokratikus alapelvek. Varsó esetében azonban nem erről van szó, épp ellenkezőleg.
Az Európai Bíróság már hozott olyan fontos döntéseket, amelyek a német alkotmány módosításához vezettek. 2000-ben az Európai Bíróságnak Tanja Kreil perében a nőknek a német fegyveres erők harci egységeihez való korlátlan hozzáférésének kérdésével kellett foglalkoznia, és alkalmazta a Tanács által 1976-ban elfogadott egyenlő bánásmódról szóló irányelvet, tehát ugyanolyan elbánás illeti meg a férfiakat és a nőket, bármilyen kérdésről van is szó. Németország ezzel szemben azzal érvelt, hogy a fegyveres erők szervezete nem tartozik a közösségi jog hatálya alá. A németek elvesztették az ügyet.
Belgiumban is volt már példa anomáliára. 2016-ban a belga alkotmánybíróság úgy döntött, az uniós jognak a belga alkotmánnyal szembeni elsőbbsége korlátozott. Kimondta, hogy Belgium „alkotmányos identitásának” magját nem írhatja felül az uniós jog.
A Cseh Köztársaság alkotmányának 10. cikke kimondja, hogy minden, a Cseh Köztársaság parlamentje által ratifikált nemzetközi szerződés a cseh jogrend részét képezi, és elsőbbséget élvez minden más jogszabállyal szemben.
Franciaországban a bíróságok 1975-ben fogadták el az uniós jog elsőbbségét, a közigazgatási bíróságok pedig 1990-ben.
Írország alkotmányának harmadik módosítása kifejezetten előírta az uniós jog elsőbbségét. Eszerint az ír alkotmány egyetlen más rendelkezése sem érvénytelenítheti az olyan törvényeket, amelyeket az Európai Közösségekhez való tartozás miatt kellett meghozni.
A litván Alkotmánybíróság 2006. március 14-én mondta ki, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a litván parlament rendes jogi aktusai, de nem a litván alkotmány felett.
