Tasnádi István;Jurányi Inkubátorház;

Alkonyat délben

Akár egy magányos budapesti séta közben is érhet bennünket színházi élmény a Jurányi Inkubátorház új kezdeményezésének köszönhetően.

„Mindegy, hogy szellemnek, lidércfénynek vagy köztes-lét-entitásnak hívjuk őket, ott vannak körülöttünk: ők látnak minket, mi nem látjuk őket. Mi történne, ha egyikük megmutatná, milyen is az ő világuk? Remélhetőleg nem pszichiátria, hanem spirituális megvilágosodás lenne a vége.” E rejtélyes sorokkal kedd délelőttre a Városmajori Színpaddal szemben lévő első világháborús emlékműhöz invitálta a sajtó képviselőit a Jurányi Inkubátorház, hogy bemutassa új projektjét, a Színház a városban-t. A Jurányi írókat kért fel, hogy Budapest meghatározott helyszíneihez hangjátékokat készítsenek, melyeket a színházszerető közönség egy (feltöltött) okostelefon segítségével hallgathat meg. Eddig nyolc alkotás készült el, a művek és a helyszínek száma a színházi évad során bővülni fog. A zavartalan műélvezethez kell persze még mobilnet, emailcím, pénz a bankkártyán, fülhallgató, meg tökéletes időzítés is: ha sikerült eljutnunk a virtuális lejátszás gombig, arra csak akkor érdemes kattintani, ha már a helyszínen vagyunk – a színdarabok hanganyaga az elindítás után mintegy fél óráig érhető el. (Jegyvásárlás után e-mailen kapunk egy linket, innen érhetjük el a darabokat.)

A Vérmező/Városmajor helyszíne Tasnádi István írónak jutott, akinek a városi hangjátékát Péter Kata, Ötvös András és Pataki Ferenc kelti életre. A meghívó sorai felvetették a kérdést, hogy tényleg sikerül-e negyedóra alatt kiborítani egy hangjátékkal – ha legalább péntek délelőttöt írtunk volna –, a dráma nyitómondata mindenesetre meglepett: „Alkonyodik”. Persze, nem a közönségnek ajánlott időpontban rendezték a Színház a város bemutatóját, ám az „őrület” valódi kiindulópontja nem is a Tábori vadászok első világháborús emlékműve lett. Tasnádi nem a „megúszós” megoldást választotta – Kisfaludi Stróbl Zsigmond művéhez kötődik egy-két anekdota, a szoborcsoport ráadásul a két világháború katonáinak találkozását örökíti meg. A hangjáték a vérmezei Magyar jakobinus emlékműnél indul valójában, és annyit talán még elárulhatok: Petőfi.

A bolgár származású képzőművész, Christo ismert, de már a hétköznapiságig megszokott épületek, tájak becsomagolásával irányította figyelmünket újra egy-egy dolog szépségére, Tasnádi István hangjátéka viszont „kicsomagolja” a Vérmezőt és a Városmajort.

INFÓ

Színház a város

További részletek a programokról, jegyvásárlás:

https://juranyihaz.hu/hu/szinhaz-a-varos 

Alkotók, alkotásaik és helyszínekPass Andrea: Hangjáték két platánfára, Frankel Leó u. 25-29. Pass Andrea: Az Operaház őrzői, Andrássy út. 22. Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely: Daráló, a Központi Vásárcsarnokban Vinnai András: Álomőrség, zászlólevonás a Kossuth tér 1-3. Szabó Borbála: Csoportterápia, Filozófusok kertje Kovács Dániel Ambrus: Gólya, Margitszigeti Vadaspark Kovács Dániel Ambrus: Szökőkút, Mechwart liget Tasnádi István: Vérmező/Városmajor