Márki-Zay Péter (mostani) országosan 20 százaléka egyáltalán nem meglepetés. Ennek a pártháttér nélküli, kisvárosi polgármesternek a sikeres szereplése a demokrácia mélyszerkezetéből következik. Abból, hogy a demokraták egy része mindig jobboldali, a másik része meg baloldali. Egy baloldali érthetően nem vagy alig fog egyetérteni mindenben egy jobboldalival, de ez nem változtat azon, hogy mind a bal-, mind a jobboldaliság egyformán legitim demokratikus felfogás. Ezzel szemben a mai rendszer szélsőjobboldali. Azaz egyáltalán nem „jobboldali-konzervatív”. Ugyanúgy nem, ahogy a baloldaliság nem azonos a szélsőbaloldalisággal, a bolsevizmussal, de még a pártállamban megvalósult „reális szocializmussal” sem.
Márky-Zay jó szereplése csak azoknak meglepetés, akiknek ez a demokraták közötti természetes megosztottság nem létezik, és ha valaki erről beszél, az nekik ultrahang. Nekik Márki-Zay politikai habitusát csak a földrajzi helyzete, a vásárhelyi „vidékiség” határozza meg, és miniszterelnök-jelöltként annyira esélytelennek számított, hogy ezt tárgyalni sem tartották érdemesnek. Márki-Zay szereplése az előválasztás második fordulójában rácáfol erre.
Az ő sikerét éppen az magyarázza, hogy az ellenzék jobboldali, konzervatív része megtalálta személyében a jelöltjét.
Erről tanúskodik, hogy nemcsak két vidéki egyéni választókerületben lett első, szorosan a három választókerületben győztes jobbikos és az ugyancsak három választókerületes Karácsony után, hanem az is, hogy például egész sor budapesti, sőt Pest megyei választókerületben is szorosan a második lett, többnyire a baloldali Dobrev Klárával, és a kevésbé markáns arcélű, liberális Karácsony Gergellyel szemben.
Nem tudom, hogy a miniszterelnök-jelöltjeink közül melyik mennyire lesz „reálpolitikus”? Milyen mértékben óvatos, kiegyezésre hajlamos az orbáni erőkkel; vagy éppen radikálisan fog fellépni velük szemben, megsemmisítendő a gazdasági-politikai hadállásaikat? Többek között képes lesz a szélsőjobboldali orbáni rendszerben hozott kétharmados törvényeken is átlépni? Mindez a jövő zenéje, de az biztos, hogy iszonyú helyzetben lesz akárki, aki ellenzékiként kormányra kerül. Mert az indulatok, az utcai erő hiányozni fog mögüle, miközben az orbáni tá-bor épp a gyűlölet terén képes mozgósítani, maga mögött tudva a szélsőjobb agresszivitását.
Karácsony polgármestersége kezdetén tanúsított „előzékeny” taktikája az Orbán-kormányzattal szemben egyértelműen a semmibe vezetett. Mára azonban úgy tűnik, hogy ebből tanult. Talán neki is nyilvánvaló lett már, hogy a mai rendszer uraival szemben csak a nyílt szembeszegülés az eredményes – ha van mögötte erő. Néhány demokrata értelmiségi ehhez nem elég, noha velük száguld, vív, ujjong a lelkem.
Dobrevből kinézem a küzdőszellemet. A demokrata jobboldaliakat azonban nagyon valószínű, hogy nem tudja megszólítani.
Márki-Zay hozhatja a jobboldali-konzervatív demokratákat. Egyelőre nem elsősorban a Horthy-rendszer iránti nosztalgiák miatt az orbáni rendszerhez csapódott egykori keresztény középosztály utódait, hanem azokat, akik ebből a nosztalgiából eleve nem kértek. Ők is a nyugati polgári demokráciára vágyó európaiak, együtt a baloldali–liberális demokratákkal. Eddig nekik tetsző jobboldali jelölt híján vagy távol tartották magukat a szavazástól, vagy – jobb nem lévén – az ellenzékre szavaztak, melyben a liberális baloldaliak domináltak. Ezek a demokrata jobboldaliak is egy nagy tábor a demokratákon belül, nem csak a baloldaliak.
Ráadásul Márki-Zay miniszterelnök-jelöltként magához tudja talán vonzani a momentumos és jobbikos választók jelentős részét is. Továbbá teljesen új emberként a nem szavazó bizonytalanok közül is sokakat. Sőt még az orbáni rendszerhez csapódott konzervatívok közül is néhány százalékot, de ezek száma egyelőre jelentéktelen lehet. Ám kétségtelen, hogy Márki-Zay a baloldaliaknak és liberálisoknak nem igazán fog tetszeni, ami természetes. Hiszen ezért nem jobboldaliak és konzervatívok.
Márki-Zay korábban arról beszélt, hogy nem indul a második fordulóban, hanem Karácsony támogatására szólítja fel szavazóit, mert ezzel akadályozná meg az Orbán ellen kevésbé esélyes Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségét. Mostanra egyre biztosabbnak látszik abban, hogy ha mégis indul, ő lehet Karácsonnyal és Dobrevvel szemben a legesélyesebb, mert besöpörheti a Momentum és a Jobbik szavazóinak jelentős részét, másrészt pedig Orbánnal szemben jobboldali-konzervatívként hitelesebben és sikeresebben veheti majd fel a harcot. Nagyon nehéz egyelőre mindezt megítélni. A lényeg az, hogy valóban van egy komolyan vehető nagyságrendű szavazói tömeg Márki-Zay mögött, és ez új jelenség.
Sok múlik azon, mennyire vannak és lesznek tisztában az ellenzéki politikai osztály tagjai azzal, hogy egy jobboldali-konzervatív is demokrata. Olyan ellenségük van, amelynek egykori, klasszikus, nyíltan fasiszta/nemzetiszocialista/nyilas változatával szemben a második világháborúban a demokratáknak még a bolsevista szovjettel is össze kellett fogniuk, hogy győzzenek. Ma sem fog sikerülni másképp egy újabb demokrata győzelem. Orbánnal szemben a baloldalnak és a jobboldalnak tudatosan és határozottan kell összefognia. És mert a jobboldaliak baloldallal szembeni politikai frusztráltsága ma még virulensebbnek tűnik (már csak a pártállam időbeli közelsége miatt is), kevésbé lesznek hajlandók átszavazni a baloldalinak számító Dobrevre. Fordítva, a baloldaliak és liberálisok toleranciakészsége ma már talán elég erős ahhoz, hogy átszavazzanak egy jobboldali demokratára. Noha mindennek ára is lesz.