Az SPD és az FDP programjai között nincsenek áthidalhatatlan ellentétek. A potenciális kormánypártok mindegyike többet akar tenni az éghajlatvédelemért, bár az elképzelések egyelőre eléggé távol állnak egymástól. A CDU/CSU által kormányzott szövetségi államok gyakran lefékezték például az új szélturbinák építését, míg az SPD és a Zöldek a megújuló energiák tömeges bővítését szorgalmazzák. A CDU/CSU és az FDP elsősorban a széndioxid-kvóták kereskedelmére építene, ezt azonban a szociáldemokraták kétkedve szemlélik. Olaf Scholz kancellárjelölt pártja figyelmeztet arra, hogy az energiahordozók árának emelése nagyon hátrányos az alacsony jövedelműeknek.
A környezetvédelmi kérdéseket illetően az egyik fontos téma a szénkitermeléssel való szakítás lesz. Ennek időpontját a Zöldek 2030-ra szeretnék előrehozni, ami programjukban elég hangsúlyos szerepet is kapott. A CDU/CSU és az SPD ezzel szemben a 2038-as kivezetéshez ragaszkodik. Az FDP is a két nagy párthoz hasonlóan látja a dolgokat - de nem ragaszkodik álláspontjához.
Feltételezések szerint a CDU/CSU által irányított kormány a jövőben fontosabbnak tartaná az innovációt és nyitottabb lenne az új technológiákra, mint az SPD által vezetett kabinet, bár ezt a jóslatot nem lehet készpénznek venni. A szociális ellátás rendszerének átfogó átalakítása ugyanakkor sokkal valószínűbb lenne akkor, ha a szociáldemokraták alakítanának kormányt. Az SPD és a Zöldek például egy úgynevezett gyermek-alaptámogatást hoznának létre, ami nem lenne az FDP ellenére, amelynek szintén vannak hasonló tervei. A CDU/CSU ezzel szemben érintetlenül hagyná a jelenlegi rendszert.
A minimálbér kérdésében, az SPD ragaszkodik ahhoz, hogy ennek összegét óránkénti 12 euróra emeljék. Az SPD mellett erre a Zöldek is ígéretet tettek a választási kampányban, Olaf Scholz ezt a lépést már a kormányzás első évére megígérte. Valószínűtlen, hogy az FDP megakadályozna egy ilyen tervet.
Az országos "lakbérfék", amelyről a Zöldek és az SPD álmodik, s amelynek berlini bevezetését tavaly elkaszálta az alkotmánybíróság, az FDP számára elfogadhatatlan volt. A liberálisok szerint azzal, hogy a lakbért mesterségesen tartanák alacsonyan, beavatkoznának a piaci folyamatokba, ami szembe menne a párt alapvető meggyőződésének. E tekintetben a szabad demokraták közelebb állnak az uniópártokhoz, mert a CDU/CSU szintén elutasítja az ötletet.
Az FDP elsősorban a német adófizetők szószólójaként lépne fel az új kabinetben. Mint Christian Lindner pártelnök többször jelezte, ha az FDP kormányra kerül, ragaszkodik ahhoz, hogy ne legyen adóemelés. Az SPD és a Zöldek emelnék a legjobban keresők adóját, így e kérdésben kellene a lenagyobb engedményt tenniük a liberálisoknak.
