Az összes szavazókörzetben leadott voksok összeszámlálása után már egyértelműen kijelenthető, hogy a szociáldemokraták nyerték meg a német parlamenti választást. 2002 után végeztek először az élen.
A német választást megnyerő SPD a kiváló eredményt kancellárjelöltjének, Olaf Scholznak köszönhetik, aki egyetlen hibát sem vétett a választási hadjárat során, szemben a többi csúcsjelölttel.
A Zöldek történelmük legjobb eredményével a harmadik helyen végeztek, ám ezzel sem igazán elégedettek.
Az SPD és a CDU/CSU sokáig fej-fej mellett haladt a választás után. Az összes választókerület összeszámlálása után azonban kiderült, hogy a szociáldemokratáké lett a legnagyobb frakció a Bundestagban, a CDU/CSU frakciója 16 év után csak a második legnagyobb. Az SPD a szavazatok 25,7 százalékát szerezte meg, és jelentősen javított a 2017-es szövetségi választásokhoz képest. Ekkor érte el eddigi legrosszabb eredményét 20,5 százalékkal.
A 2005 óta kormányzó CDU/CSU történelmi visszaesést könyvelhetett el. A keresztény uniópártok együttesen 24,1 százalékot értek el. A CDU/CSU ezzel jelentősen alulmúlta 2017-es negatív rekordját, amikor még a hivatalban lévő Angela Merkellel szállt versenybe, és 32,9 százalékot ért el.
A gyenge eredmény ellenére az uniópártok is igényt tartanak a kancellári székre. Armin Laschet kancellárjelölt kijelentette, mindent megtesz azért, hogy „a CDU/CSU vezetésével szövetségi kormányt alakítson”. Németországban a legerősebb párt nem kapja meg automatikusan a kancellári kinevezést, előzetes konzultációk után derül ki, melyik párt tud kormányzó többséget felmutatni.
14,8 százalékukkal azonban elmaradnak a választási céljuktól, eredetileg meg akarták nyerni a voksolást, de több mint tíz százalék választja el őket a voksolást megnyerő SPD-től.
Az év eleji, saját magukkal szemben állított magas elvárásaikhoz mérve tehát inkább a választás veszteseinek nevezhetnénk a környezetvédőket függetlenül attól, hogy az eddigi legnagyobb képviselőcsoportot hozhatják létre. Így a 2017-es választási eredményekhez mérve mégis a nagy nyertesek közé tartoznak, akkor 8,9 százalékkal a legkisebb frakcióként jutottak be a Bundestagba.
A Zöldek az év eleji kiváló közvélemény-kutatási eredmények és az éghajlatvédelem kiemelt jelentősége miatt először indultak kancellárjelölttel a választáson. Annalena Baerbock hibái azonban hamar visszaütöttek, a párt népszerűsége, amely a 27 százalékot is elérte, folyamatosan csökkent. Tartalmilag a Zöldek megpróbáltak a környezetvédelem kérdésén kívül más témákra is koncentrálni, hogy más választói csoportok felé is nyithassanak. A fő hangsúly azonban továbbra is a környezet- és klímavédelmen volt, e tekintetben az Infratest dimap felmérése szerint a választók továbbra is a Zöldeket tartják a leghitelesebbnek. A környezetvédők szinte biztosan szóhoz jutnak a következő kabinetben.
A szabad demokrata FDP csak csekély mértékben tudott javítani négy évvel korábbi eredményén, így elmarad a várakozásoktól. A Christian Lindner csúcsjelöltjével induló párt 11,5 százalékon áll, a legutóbbi szövetségi választásokon elért 10,7 százalék után. A választási kampányban a liberálisok a gazdaság- és adópolitika témáira összpontosított. Egyértelműen ellenezte az adóemeléseket, az éghajlatvédelem területén pedig a tiltások helyett az innovációkat támogatta. Az FDP valószínűleg fontos szerepet játszik a kormányalakításban; a CDU/CSU-val és a Zöldekkel folytatott 2017-es meghiúsult kormányalakítási tárgyalások után a párt ezúttal mindenképpen részt akar venni a kormányban. Lehetőleg az CDU/CSU-val, programja közelebb áll az uniópártokéhoz.
10,3 százalékkal azonban elveszíti a Bundestag harmadik legerősebb politikai erejét.
Négy évvel ezelőtt a szavazatok 12,6 százalékát szerezte meg. A pártot ezúttal két csúcsjelölt, Alice Weidel és Tino Chrupalla képviselte. Az AfD-nek nem volt központi kampánytémája; a kormánynak a koronavírus visszaszorítását célzó intézkedéseinek ellenzőjeként pozícionálta magát, kitartott migrációellenes irányvonala mellett, és kétségbe vonta az ember okozta klímaváltozást. Az AfD-vel való együttműködést minden párt kizárta, így az ellenzékbenmarad.
A Balpárt eredetileg kétszámjegyű választási eredményt célzott meg, de most sokáig a parlamentbe jutása sem volt biztos. 4,9 százalékkal az öt százalékos küszöb alá csúszott. Az öt választókörzetekben (tehát nem listán) megszerzett mandátumából hármat azonban meg tudott védeni, így egy német előírás, az úgynevezett az alapmandátumról szóló záradék szerint bejutott a parlamentbe. 2017-ben még a párt a szavazatok 9,2 százalékát szerezte meg.
A flensburgi Stefan Seidler, a dán kisebbség képviselője, független képviselőként kerülhetett be a parlamentbe.
Egyelőre nem világos, hogy a jövőben melyik pártszövetség alakíthat kormányt. Bonyolult és valószínűleg hosszadalmas tárgyalások várhatóak. A bizonytalanságnak több oka van. Egyrészt az, hogy korábban sosem alkotta három párt a koalíciót, tehát minden korábbinál több kompromisszumot kell kötniük a pártoknak. A kampány során az FDP többször bejelentette, szíve szerint a CDU/CSU-val szövetkezne. Ugyanakkor a párt az SPD-vel való koalícióra sem mondott nemet, de adókérdésekben távoli a két párt álláspontja. Olaf Scholz többször is jelezte, hogy megadóztatná a legjobban keresőket, amiről a liberálisok hallani sem akarnak. Ettől függetlenül az is visszaüthet, ha a rendkívül népszerűtlen Armin Laschet alakíthat kormányt kancellárként.
A megkérdezettek 62 százaléka vélekedett úgy: Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökének le kellene mondania a CDU éléről a katasztrofális választási eredmény után. Két variáció valószínű tehát, vagy SPD-Zöldek-FDP, vagy CDU/CSU-Zöldek-FDP kabinet. A környezetvédők a kampányban azt hangoztatták, akár a szociáldemokratákkal, akár az uniópártokkal tárgyalnának a kormányban való részvételről. A nagykoalíció folytatására nagyon kevés az esély, ezt a megoldást több okból is valószínűtlennek tartják. Amint az sem valószínű, hogy a két párt bevesz egy harmadikat a koalíciós együttműködésbe.
Ez nem lesz egyszerű. Az FDP egyébként jelezte, hogy elsőként a Zöldekkel kíván tárgyalni, ami akár azt is jelenti, hogy a két kisebb párt döntheti el, ki legyen a következő kancellár. Ha azonban a németek dönthetnék el, ki lépjen Angela Merkel örökébe, egyértelműen Scholz mellett tennék le a voksukat: 48 százalék látná őt szívesen a kancellári székben, Laschetet csak 24 százalék.
Mindenesetre a vasárnapi választás fordulópontot jelent. A Merkel-korszak 16 év után véget ér, új fejezet kezdődik az ország életében. Bár a koronavírus-járvány tematikusan nem uralta a választási kampányt, természetesen hatással volt rá.
A részvételi arány 76,6 százalék volt, szemben a 2017-es 76,2 százalékkal.
