vadász;

- Azoknak a puskásoknak szervezték a kiállítást, akik nem értik a vadászat lényegét, csak a fegyvert szeretik

Megosztja a vadászokat a világkiállítás: sokan rongyrázásnak tartják, és csak kevesen gondolják azt, hogy legalább részben megtérül a rengeteg ráköltött pénz.

– Vannak vadászok, és vannak a puskások. Az előbbiek hivatásnak tekintik ezt a szakmát, tisztelik, és szeretik az állatokat. Az utóbbiak viszont a fegyvert kedvelik, a vadászatot státusszimbólumként fogják fel, van pénzük, hogy megvegyék a legmodernebb felszerelést, de a vadászat lényegét nem értik. Ha engem kérdez, nekik szervezték ezt a vadászati kiállítást, nem nekünk – vélekedett egy nyugdíjas erdész, hivatásos vadász az egyik bükki faluban. Több aktív, és visszavonult társával beszélgettünk az elmúlt napokban arról, hogy mi a véleménye a vadásztársadalomnak a dérrel-dúrral beharangozott, rengeteg pénzt felemésztő eseményről, a Vadászati és Természetvédelmi Világkiállításról.

Volt aki felidézte, ötven évvel ezelőtt gyerekként maga is részt vett az első magyarországi országos vadászkiállításon, ami akkor nagy élmény volt számára, mert például ott látott először színes bőrű embert, ott találkozott Tanzánia nevével. Más arról beszélt, hogy aktív vadászként kapott a szervezőktől egy nagyjából 40 oldalas ismertetőt, de a fele „hurráoptimista propaganda” volt, és arról szólt, mi mindent tesz meg ez a kormány a természetért. Szerinte talán ezzel is akarták jelezni, hogy nemcsak a fegyverekről, meg Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kovács Zoltán államtitkár hobbijáról szól az esemény.

Beszélgettünk olyan vadásszal is, aki szerint akár jó lehetőség is lehet a kiállítás a hazai cégeknek. Náluk az egész család aktívan vadászik, főállásban pedig gyógynövények forgalmazásával foglalkoznak, és így a saját bőrükön is tapasztalták, hogy egy-egy bemutatkozási lehetőség mennyire lendíti fel az üzletet. Rendszeres kiállítói voltak a FEHOVA-nak, ami az első öt évben számukra ráfizetés volt, mert vaskos helypénzt kellett fizetni, de az évek során kialakult ott egy ügyfélkör, akik máig rendelik a termékeiket. – Ilyen szempontból talán lesz némi eredménye az országos vadászati kiállításnak is, bár meg kell mondjam, nekem sem tetszik, hogy 60 milliárdot költenek minderre. Igaz, ennek jó része a Hungexpo épületének a felújítása ment, amire már nagyon is ráfért a tatarozás. Az a pénz legalább nem vész el, itt marad a falakban – mondta.

Megkérdeztük az Magyar Országos Vadászkamarát és az Agrárminisztériumot, milyen közvetett és közvetlen haszonnal jár a világkiállítás a magyar vadászat egészére? A kamara azt válaszolta, nem illetékes, hogy kifejtse álláspontját az ügyben. Az agrártárca válasza szerint a világkiállítás egyik célja, hogy a napjainkban a természettől jelentős mértékben elszakadt, azt csak felületesen ismerő emberek betekintést nyerjenek a természet világába, valamint az annak javait bölcsen hasznosító gazdasági ágazatok sokszínű, együttműködést követelő feladatellátásába.

Ebből következően nemcsak a vadászok figyelmét szerették volna felhívni a kiállításra – noha elsőre úgy tűnhet, ők a megszólítottak –, hanem gyakorlatilag mindenkiét. – Ha a kiállítást követően minden látogató csak egy kicsit is jobban odafigyel a környezetére, és felismeri az ok-okozati összefüggéseket a természet állapota és az annak megóvása érdekében tett globális és hazai intézkedések között, akkor elmondhatjuk, hogy sikerült elérnünk valamit – fogalmaztak. (Kovács Zoltán az ATV-nek egyszerűbben fogalmazott: szerinte a vadászati kiállítás megtérülését lehet pénzben is mérni, de ő nem ezt javasolja.)

A szervezők szeretnék, ha a kiállítás hatására még több magyar fiatal választaná hivatásául a természet védelmének valamely formáját, és annak is nagyon örülnének, ha több külföldi vendégvadász látogatna el Magyarországra.

Arra a kérdésre, hogy a hazai vadásztatási kapacitás mennyire betöltött, vagyis a külföldi és hazai vadászok számára kiajánlható kvóta mennyire kihasznált, az válaszolták: Magyarországon az 1960-as évek óta vannak részletes adatok a vadgazdálkodásról, ebből az derül ki, hogy a vadászok létszáma folyamatosan növekszik, az elmúlt 30 év alatt 60 százalékkal emelkedett a nyilvántartott hivatásos és hobbivadászok száma. Ez szerintük annak is köszönhető, hogy hazánk vadban bővelkedő terület, így mindenki megtalálhatja a szándékának és lehetőségének megfelelő vadászatot. A nagyvadállomány létszáma magas, hatékony csökkentése csak nagyobb vadászati nyomással érhető el. Részben ezért, részben a bevétel-növelés érdekében a vadásztársaságok annyi vadászatot szerveznek és annyi vendégvadászt kísérnek, amennyit csak tudnak. A 2020-2021-es vadászati évben a koronavírus-járvány miatt számottevően csökkent a hazánkba érkező külföldi vadászvendégek száma, de a agrártárca abban bízik, hogy a most következő őszi majd a jövő évi idényben a hazai és külföldi bérvadászok aránya ismét a megszokott lesz.

Agancs és férfiasságSok vitát váltott ki művészek, vadászok, erdészek körében a szarvasagancsokból összeállított kapu, ami 240 millió forintba került. Akadt, aki látott üzenetet az alkotásban, hiszen rá lehet húzni az újrahasznosítás, a környezetbarát kategóriát is. A szarvas ugyanis minden évben elhullatja az agancsát, és minden évben újat növeszt, ilyen szempontból a kapu akár újrahasznosításának is tűnhet. Csakhogy az agancs egyáltalán nem felesleges termék. Állami tulajdon, és az adott terület kezelője rendelkezik felette, ahogy a gombákat, vagy a mohát, ezt is csak bejelentéssel lehetne gyűjteni. Ilyesmire a legritkább esetben szokott sor kerülni, aki talál az erdőben elhullott agancsot, az örül neki, hazaviszi, ha van egy kis kézügyessége, fogasként vagy lámpatartóként hasznosítja, esetleg bicskanyelet, gombot, medált, kisebb plasztikákat farag belőle. Többen azt mondták, hogyha a kapu szétbontása után a szervezők értékesítik az alapanyagot, talán visszajöhet némi pénz: az agancs kilójáért 5000 forintot fizetnek a piacon, egy agancs súlya pedig általában 2-3 kilogramm. A kínaiak bármekkora mennyiséget felvásárolnak, ugyanis úgy tartják, hogy az ebből készült őrlemény afrodiziákum, a férfi potenciát erősíti.  

A HVG újságírójának tevékenységét ismerték el a rangos elismeréssel, amelyet posztumusz ítéltek oda Győrffy Miklósnak.