A 82 éves fotóművész az 1960-as években kezdett el fényképezni, a Varsói Szerződés tagállamainak 1968-as csehszlovákiai bevonulásáról készített felvételei az egész világsajtót bejárták. Ezek alkotják a híres Invázió ciklust. Nagy nemzetközi elismerést vívtak ki szlovákiai, romániai és más balkáni cigánytelepeken készített fotói is.
- Engem nem érdekelnek a forradalmak és a háborúk. Én nem vagyok vérbeli riporter. A prágai események azért voltak fontosak számomra, mert azok a saját életem darabjai voltak. Sőt. Tulajdonképpen a képeket is leginkább magamnak készítettem, talán éppen ezért lettek személyesebbek, néhol kicsit jobbak, mint a nagy nyugati hírügynökségek fotósainak felvételei.
Amúgy meg a hírnévről csak annyit: tegnap átmentem a Mai Manó Házzal szemközti Lengyel Intézetbe, ahol egy kiállítás vendégkönyvében a következőt olvastam: „Festők, festők, kik vagytok?” - válaszolta egy 2005-ben, a Népszabadságban megjelent interjúban Trencsényi Zoltánnak a 68-as prágai eseményekkel kapcsolatban a fényképész, akinek képei „Névtelen csehszlovák fotós” aláírással járták be a világsajtót.- Az volt a fontos, hogy megjelent - reagált arra, hogy csak 16 év után derült ki, hogy a képeket ő készítette. - Aztán megtaláltam a helyemet a Magnumban, éltem Angliában és Franciaországban, sokat utaztam, dolgoztam, jól éreztem magam. De mondok valamit: Prágában is csak huszonkét év után, 1990-ben publikálták a képeket.
- Sokat köszönhetek a cigányoknak..., mert megismerhettem, fotózhattam fantasztikus világukat, nyilván sokat köszönhetek azoknak a képeknek is, amelyek a szovjet inváziót örökítették meg, ...lehet, hogy a legtöbbet a vadepernek köszönhetek. Az első fényképezőgépemet ugyanis abból a pénzből vettem meg, amit tízegynéhány évesen az út mentén gyűjtött vadeperért kaptam – felelte a kérdésre 2005-ben: minek köszönhet többet: a cigányoknak, a ’68-as szovjet inváziónak vagy a vadepemek?
Koudelka műveit időszaki kiállításon mutatták be vagy az állandó gyűjteményben helyezték el a világ olyan rangos kiállítóhelyein, múzeumaiban, mint a párizsi Pompidou Központ, az ugyancsak párizsi Francia Nemzeti Könyvtár, a londoni Viktória és Albert Múzeum vagy az Egyesült Államok egyik legrégibb és legnagyobb művészeti múzeuma, az Art Institute of Chicago. A New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) a hetvenes évek közepén életműkiállítással tisztelgett előtte.
Josef Koudelka 1970-ben Angliába emigrált, majd egy évtizeddel később Franciaországban telepedett le. Az 1989-es rendszerváltoztatás óta gyakran tölti idejét egykori hazájában is.
