Sarah 30 éves, hétköznapi nő. Élete 16 évesen vett váratlan fordulatot, amikor szívizomgyulladást diagnosztizáltak nála, és csak egy transzplantáció tudta megmenteni. „Addig alig hiányoztam az iskolából, aztán egyszer megfáztam, és nem tudtam kijönni a náthából, egyre rosszabb lett, végül amikor már fölkelni sem volt erőm, a szüleim kórházba vittek – emlékezett Sarah a ZDF német közszolgálati csatorna 37 fok című dokumentumfilm-sorozatában.
A kórházban sokáig nem jöttek rá, mi a baj, aztán az egyik orvos javasolta, hogy nézzék meg a szívét. Kiderült, hogy a megfázás szövődményeként Sarah szívizomgyulladást kapott, a szíve egy része elhalt, és addig nem mehet haza, amíg nem kap új szívet. Gépek tartották életben, volt, hogy hetekig nem tudott felkelni, tizenegy hónap múltával tudták kiváltani a szívét.
Ez apróság
Egyik délelőtt szóltak neki az orvosok, hogy helikopter hozza a szívét, két órán belül megműtik.
„Vegyes érzéseim voltak, nagyon örültem, de féltem is: vajon, felébredek-e a műtét után. Az altatás előtt már nyugodtan mosolyogtam, tudtam, két lehetőség van: vagy meghalok, vagy minden rendben lesz – de a lényeg, véget ér a bizonytalanság, és nem maradok tovább kórházban. A műtét után sokszor eszembe jutott, hogy egy idegen ember szíve dobog bennem. Nem tudom, kiét kaptam meg, de az az ember megmentette az életem, én pedig úgy érzem, érte is felelősséggel tartozom. A sikeres beavatkozást követően nagyon türelmetlen lettem, nehezen fogadtam el, hogy még fájdalmaim vannak, pedig az ilyenkor normális. De otthon akartam végre lenni.”
Sarah-nak a transzplantáció óta reggel és este egyaránt tizenkét-tizenkét gyógyszert kell beszednie, többek között azért, hogy a szervezete ne lökje ki a beültetett szívet. Aki emiatt sajnálja, annak azt mondja, lehetne halott is, ahhoz képest ez apróság. Amikor hazaengedték, igyekezett mindent úgy csinálni, mint egy átlagos fiatal: érettségizett, továbbtanult, megszerezte a jogosítványt, edzőterembe járt, egyszóval panaszmentes volt. „Nem beteg vagyok, hanem szívátültetett.”
Még egy dermesztő hír
Tíz év telt el nyugalomban Sarah életében, amikor 2017 novemberében a nőgyógyásznál az éves szűrés során derült ki, méhnyakrákja van. Napokig sírt, nem akarta elhinni, hogy elölről kezdődik a kálváriája. 2018 januárjában eltávolították a daganatot, szerencsére nem voltak áttétek, így ebből is sikerült felépülnie. „A történteket úgy dolgoztam fel, hogy mindenkinek elmondtam, mi történt. Annyira örültem a negatív leleteknek, hogy az első napokban vadidegeneknek is elmeséltem a dolgot, ha éppen olyan hangulatban voltam. Többen furcsán néztek rám.”
2019 márciusában Sarah otthon volt a lakásában, amikor több másodpercre megállt a szíve, majd újra elkezdett dobogni. Nem tudta, mi történt, elkezdett szédülni, elgyengült, és rövid időre elsötétült előtte minden – a kórházban mondták, hogy nyolc másodpercig nem dobogott a szíve. „Olyan félelmet éreztem, mint korábban soha. Amikor kicsit összeszedtem magam, beültem az autóba és bementem a kórházba, útközben arra gondoltam, hogy nem halhatok meg, amíg beérek. Ott azt mondták, be kell ültetni egy szívritmusszabályozót a hasonló esetek elkerülése érdekében. A beültetett szívemmel hamar összebarátkoztam, de a szívritmusszabályozó elfogadása hosszabb folyamat volt. Nem tudom, miért.”
Egy idő után arra jutott, könnyebben tud együtt élni ezzel a helyzettel, ha elnevezi a szívritmus-szabályozóját, Hugónak keresztelte, és elkezdett beszélni hozzá, mert így könnyebb volt. „Mostanra egész jól összebarátkoztunk. Nagyon klassz lenne, ha megint mehetnék szörfözni, még nem voltam, amióta új szívem van.”
Újabb transzplantáció
A lány megpróbáltatásai még nem értek véget. A beültetett szívek általában 10-15 évig képesek helytállni, aztán újabb transzplantációra van szükség. Sarah-nak tizennégy éve van beültetett szíve, ismeri ezt a statisztikai adatot, de nem foglalkozik vele, saját magának ártana, ha ezen rágódna. Amikor itt lesz az ideje, befekszik a kórházba, és legalább már nem érheti meglepetés. „Az pedig nem érdekel, hogy átlagosan egy beültetett szív mennyit bír, mert én sem egy statisztikai adat vagyok, hanem hús-vér ember, aki boldog a szerelmével, és minden nehézség ellenére elégedett vagyok az életemmel. Eddig is sikerült mindent megoldani, nem lesz másképp a jövőben sem.”
