;

film;Kálomista Gábor;

- Ismerős fordulatok: Kirohant az őt ért kultúrpolitikai támadások ellen Kálomista

A producer szerint új filmjét ellehetetlenítik a baloldali erők. Kérdés, érdemes-e figyelni a szavaira.

Kalomista Gábor öntörvényű ember. Ez kiderült minap is, amikor a producer sikeres médiahacket hajtott végre, miután az Index.hu készségesen alákérdezett annak kapcsán, hogy tényleg politikai erővel szeretnék-e ellehetetleníteni, miután a Budapest Film a művészmozikban nem akarja játszani az Elk*rtuk című „krimit”, ami állítólag a 2006 őszén történt eseményeket dolgozza fel. Emellett a producer - nem is annyira burkoltan - támadta a piacvezető multiplex hálózatot, mert nem kivételez a magyar filmekkel. Nagyon futott a médiában a kirohanás, pedig visszatekintve Kálomista Gábor pályafutására, leginkább efféle állításokkal szokott a figyelem középpontjába kerülni.

A producer 1997-ban tűnt fel a filmes palettán, amikor balatoni vállalkozó barátaival úgy döntött, üzleti vállalkozásként ad pénzt magyar filmekre – ekkor született meg a Megafilm Kft. A játékfilmgyártásba való beruházás Kálomista Gábor ötlete volt. A rendszerváltás előtt a kővágóörsi termelőszövetkezet ágazatvezetőjeként dolgozott: akkoriban több filmet forgattak az egzotikus szépségű Káli-medencében. Rendezett ott mások mellett András Ferenc, Jancsó Miklós, Sára Sándor és Simó Sándor is. A stábok munkájához mindig szükség volt valamilyen segítségre. Kálomista, amit tudott, helyben megszerzett és elintézett, így került kapcsolatba a filmesekkel és a filmmel. Jó néhány alkotó és értelmiségi vett akkoriban arrafelé nyaralót, összejártak, összebarátkoztak a helyiekkel. Innen eredhet az üzemgazdász végzettségű ágazatvezető, később vendéglátóipari vállalkozó magyar mozgókép iránti szenvedélye.

Amikor 1997-ben a Csinibaba nyereséget termelt, fantáziát látott abban, hogy Tímár Péter rendező munkájába pénzt invesztáljon: így készülhetett el a Zimmer Feri. A film közel sem lett olyan sikeres, mint a Csinibaba, amiért Kálomista már akkor is a rendszert okolta. Kikelt a kölcsöndíjak és a forgalmazói jutalékok ellen, úgy vélte, hogy a Budapest Film megtorpedózta, hogy Zimmer Feri legyen a már megboldogult Filmszemle nyitóműve. Annak a véleményének is hangot adott a sajtóban, miszerint a mozik hamisítják a nézőszámokat. Ezeket ellenőrizendő diákokat küldött ki konkrét vetítésekre, hogy jelentéseket készítsenek. Ezek után csaknem egy évtizeden keresztül a „szórakoztatásra szánt” magyar filmek producere lett, melyek között voltak jók, és kevésbé jók, de a csúcsot talán a Goda Krisztina rendezte Csak szex és más semmi jelentette 2005-ben.

Ebben az időszakban rendszeresen szerette hangoztatni a Filmszemléken, hogy amit nem néz meg senki, az nem művészet – elsősorban a szerzői filmes alkotóinkra utalva. Nem barátkozott össze túlságosan a filmkritikusokkal sem. 2004-ben az Apám beájulna című filmről megjelent recenziók után a leginkább rossz kritikákat annak tulajdonította, hogy nem tartott a sajtónak külön vetítést. A 2004 januárjában írt nyílt levelében arról írt, hogy az újságírók sértettek, mert nem adta meg nekik a napi kávé és szendvics dózisukat, de amúgy mindegy is, mert – szavai szerint - a kritikusok gyerekkori rossz emlékeiket, szexuális- és identitászavarukat írják ki magukból.

Az elegánsnak semmiképpen sem mondható stíluson túli fordulat volt, amikor Kálomista Gábor túllépett a produceri személyiségén és átlépett az alkotói oldalra, 2009-ben megrendezte a Szíven szúrt ország című dokumentumfilmet. Az alkotás Marian Cozma román kézilabdázó február 8-i meggyilkolásának, valamint két csapattársa, a szerb Zsarko Sesum és a horvát Ivan Pesics súlyos bántalmazásának körülményeit próbálja feltárni. Az – akkor még más – Index.hu kritikája szerint a dokumentumfilm nem tesz mást, mint nyolcvannégy percben újrameséli, mi történt ott. Új információ nem hangzik el, de ennél komolyabb baj, hogy a film üzenete szerint a cigányok bűnözők, gyilkosok, nem képesek velünk élni normális életet. A filmhez annak idején terveztek folytatást is, ám ez sosem készült el. Ellentétben a Zimmer Ferivel, amelynek igen, 2010-ben. E film kapcsán – mely nem tudta megismételni az első rész sikerét sem – a korábban általa minimum frusztrált figuráknak minősített emberekkel teli médiához fordult a 2011-es mozis forgalmazás kapcsán. Ekkor vásárolta fel ugyanis a Cinema City a piacról kivonuló Palace Cinemas hálózatát, így az izraeli cég piacvezetővé vált. Ez sem tetszett Kálomistának, az MTI híre szerint a Magyar Producerek Szövetségének vezetőjeként a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult az ügyben. A lelkiállapotán nyilván nem segített, hogy a Zimmer Feri 2.-vel párhuzamosan futó Üvegtigris 3. sokkal nagyobb nézőszámot produkált, így a Zimmer Feri 2. kikerült a plázákból. Kálomista a Cinema City hálózattal azóta sem békélt meg, kirohanásai kapcsán a hálózat tulajdonosa és cégvezetője azt mondta 2012. október 4-én a Népszabadságban, hogy nem ismeri Kálomista Gábort, sosem találkozott vele, de van egy mondás: aki ráér más üzletét vizsgálni és kritizálni, az biztosan nem törődik eleget a sajátjával.

A producer karrierjében két fontos bukás fordult elő: a Goda Krisztina rendezte Veszettek és Kostyál Márk Kojotja. Filmes körökben nem tartják véletlennek, hogy a Veszettek és a Kojot is elvérzett a mozikban: a forgalmazó HungariComot okolják. Ez annak idején Kálomista Gábor cége volt, amely korábban aktív piaci szereplő volt terjesztőként, ám végül a tevékenysége a saját gyártású filmek „gondozására” korlátozódott. Míg a Veszettek esetében csupán hibákról beszélt a szakma, 2018-ban a Kojot hirtelen, minden indoklás nélkül eltűnt a mozikból. Ezen felül a gyártó Megafilm visszavonta a Kojot alkotói nevezését a Magyar Filmhétről, így a mű a Magyar Filmdíjakért sem indulhatott. A felháborodás hatására később a fesztivál ideje alatt a YouTube-on elérhetővé tette a filmet – vitatható minőségben. Sokak szerint ez megoldás lehetne az Elkxrtuk problémáinak orvoslására is.

Az Elk*rtuk vetítései miatt cenzúrát kiáltó producer szavainak hitelességét igencsak megingatja 2016-os botránya, elvégre épp az ő nevéhez kötődik a rendszerváltás utáni első műcsonkítás esete. A Gigor Attila rendezte Kút című thriller kópiáit egy héttel a bemutató után egyik napról a másikra lecserélték, eltűnt a filmből egy jelenet. Kivágtak körülbelül 3 másodpercet, amelyben Kálomista egy tévé képernyőjén tűnik fel, mint médiaszemélyiség: a Páholy című Hír TV-n futott produkció egyik műsorvezetőjeként. Az ügy háttere sosem derült ki teljesen, a hivatalos verzió, hogy a Kút producere, Pusztai Ferenc kezében volt az olló.

Úgy tűnik, hogy az előválasztás hivatalos és a parlamenti választások nem hivatalos kampányának kezdetére, az őszödi beszéd nyilvánosságára kerülése és a tv-székház előtti események 15. évfordulója napjaira és a Fidesz Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! petíció aláírásgyűjtésére időzített adok-kapok érzékelhetően nem vetítések számáról, mozi üzemeltető és producer vitájáról, a még be sem mutatott film minőségéről szól, hanem az október 21-i premierig felépített politikai kampány része.

Guzel Jahina, orosz-tatár írónő világsikerű regényeket ír a szovjet múltról. Szerinte el kell engedni a szovjet kort, de nem szabad elfelejteni, mert az - akár Sztálin személye - az oroszországi társadalom anamnézisének része marad.