Az utolsó hétre fordultak rá a német pártok a vasárnapi parlamenti választás előtt. Bár továbbra is magas, 25-40 százalék közötti a bizonytalanok aránya, így a közvélemény-kutatásokat is fenntartásokkal kell fogadni, egyértelmű, hogy a szociáldemokraták és kancellárjelöltjük, Olaf Scholz a voksolás favoritja. A különböző irodák felméréseit átlagolva az SPD 25,8 százalékon áll, amely 5,3 százalékkal több a 2017-es voksoláson elért 20,5 százaléknál. A CDU/CSU 21,1 százaléka viszont 11,8 százalékkal gyengébb a négy évvel ezelőtti eredményénél. A Zöldek 16 százalékkal 7,1 százalékot javíthatnak, ami figyelemreméltó ugyan, de a környezetvédők ennél mindenképpen jobb szereplést remélnek. Áprilisban egyes irodáknál ennél 10 százalékkal is jobban álltak.
Szakértők egyértelműnek tartják, hogy a CDU/CSU remélt trendfordulója elmaradt, ami azonban még nem jelenti azt, hogy ne Armin Laschet, a keresztény uniópártok csúcsjelöltje lenne a következő kancellár. Ne feledjük, hogy Németországban vegyes a választási rendszer: az első voks az egyéni választókörzet jelöltjére megy, s a második a pártra. A választójogi rendszer azonban rendkívüli módon túlbonyolított. Ha egy párt a választókörzetekben jobban szerepel, mint az országos listán, akkor korrekcióképpen pluszmandátumok jönnek létre. Mivel a mostani rendkívül kiegyensúlyozatlan pártpolitikai helyzetben több ilyen kiegészítésre lehet szükség, és nincs felső határa annak, hány képviselő ülhet a Bundestagban, a német parlament rekord nagyságú lehet, a legpesszimistább forgatókönyv szerint akár ezer honatya is ülhet a törvényhozásban. A minimum létszám egyébként 598 fő, a jelenlegi parlamentben pedig 709 képviselő foglal helyet.
Vasárnap este tartották meg a harmadik televíziós vitát Olaf Scholz, Armin Laschet és Annalena Baerbock, a környezetvédők kancellárjelöltje között, s a Twitteren született hozzászólások alapján megállapítható: a németek kissé belefáradtak ezekbe a viadalokba. A három vita a jelek szerint már túl sok, ráadásul nehéz igazi viadalt tartani három jelölttel. Hogy a harmadik megmérettetéstől nem várhatunk trendfordulót, azért is biztos, mert egy sor olyan kérdés került elő, amiket már az előző viták során is kiveséztek a jelöltek.
A vitát ezúttal a ProSieben, a Sat1, valamint az ugyanezen társasághoz tartozó Kabel 1 televízió közvetítette élőben. Hogy a program valami újat is adjon az embereknek, arról az egyik műsorvezető, Linda Zervakis próbált gondoskodni, aki egy régi Mickey Mouse magazint szedett elő, a. Az 1993-ból származó kiadványban az esőerdő kiirtásáról volt szó, s a moderátor megállapította, hogy lám, már harminc éve is foglalkoztak az éghajlatváltozás kérdésével. Kétséges azonban, hogy ezzel a húzással sikerült nagy izgalmat keltenie, mert ez a téma mindkét előző vitában előkerült már, e tekintetben semmi új sem hangzott el.
A vita abból a szempontból tért el az előző kettőtől, hogy ezúttal Laschet nem lépett fel annyira támadóan, Scholz és Baerbock pedig láthatóan jól megértették egymást, többször együtt támadták a nagyon enerváltnak tűnő uniópárti kancellárjelöltet, akiről időnként az lehetett a benyomásunk, mintha feladta volna a küzdelmet. Persze valószínűleg inkább csak arról volt szó, hogy tanácsadói arra intették: ne lépjen fel olyan agresszíven, mint eddig, mert a felmérések azt mutatják, hogy ez nagyon ellenszenvessé teszi a bizonytalanok körében. Az adópolitikát illetően is a már jól megismert álláspontok hangzottak el, a baloldali pártok megadóztatnák a legjobban keresőket, a CDU/CSU viszont nem. Olaf Scholz azt hangoztatta, „azokat is szeretnénk tehermentesíteni, akik igen keveset keresnek”. Ami a lehetséges koalíciókat illeti, a szociáldemokrata kancellárjelölt nem éppen meglepő módon kijelentette, nagyon is el tudná képzelni a koalíciót a Zöldekkel, arról viszont nem tett említést, hogy a külpolitikai kérdésekben a jelenlegi kormánytól fényévekre lévő Balpártot alkalmasint bevenné-e ez koalícióba, már ha pártja szerezné meg a legtöbb mandátumot.
A vitának annyi haszna volt, hogy akinek eddig nem volt világos, melyek a pártok programjai közötti legnagyobb különbségek, azok most ezt is megérthették. De egy sor kérdésben nincs is nagyobb különbség az SPD, a CDU vagy a környezetvédők elképzelései között. Ami mindhárom vitából nagyon hiányzott, az az Európa-politika. Emiatt azonban nem a kancellárjelölteket, hanem a moderátorokat terheli felelősség, akik nem boncolgatták ezt az Európai Unió jövője szempontjából nagyon is jelentős témát.
A felmérések szerint a vitát a mindvégig rendkívül magabiztos Scholz nyerte, 42 százalék látta őt a legjobbnak, meglepetésre Laschet 27 százalékot kapott, Baerbock pedig 25-öt, pedig utóbbi jóval frissebbnek, tárgyszerűbbnek tűnt a kereszténydemokrata jelöltnél. Arra a kérdésre, a nézők kit találtak a leghitelesebbnek, szintén Scholz nevét adták meg a legtöbben, 37 százaléknyian, Baerbock itt megelőzte Laschetet (29 és 29 százalék). A felmérést a Forsa ügynökség végezte internetes megkeresés alapján.
