– Ha nálunk valakiket megverhetnek az utcán azért, mert melegek, akkor nekem ott a helyem azon felvonuláson, ahol az ilyen jelenségek ellen tüntetnek – így foglalta össze a 28 éves Judit azt, hogy miért állt be a Pécs Pride felvonulói közé szombat délután. Az egészségügyben dolgozó, szőke, pécsi asszony úgy érkezett a gyülekezési helyre, a Kossuth térre, hogy arcának bal felére a szivárvány színeit festette. Azzal, hogy említést tett a melegek utcai bántalmazásáról, arra utalt: két meleg orvost nyáron összevertek Pécs belvárosában.
A 74 esztendős Gábor a fővárosból jött. Lyukacsos napszemüvegén az I love Tel Aviv felirat díszlett:
– Ezt a szemüveget Helsinkiben kaptam, az ottani pride-on, nem vagyok zsidó, de együtt érzek minden üldözöttel, elnyomottal, cigánnyal, hajléktalannal, migránssal – mondta a férfi, akinek pólóján hatalmas Mick Jagger-nyelv volt az egyetlen motívum, s nyakában színes, bolyhos, nőies nyakláncot viselt.
– Örülök, hogy elindult egy változás Magyarországon, és lehet már arról beszélni, hogy valaki meleg.
A pécsi egyetemen tanuló hat külföldi diáklány – volt köztük, horvát és kínai, német és arab – a kérdésemre, hogy miért jöttek el a pride-ra, csak azt ismételgették: mert kell!
A 70 éves, nyugdíjas gépészmérnököt, Tihanyi Ödönt a kíváncsiság hozta el a felvonulásra:
– Látni akartam, hogy a korosztályomból hányan jönnek el. Elszomorít, hogy kevesen. Pedig nekünk is meg kellene mutatnunk, hogy nem tűrjük az elnyomást. Mi veszteni valónk van már? De annak örülök, hogy ennyi itt a fiatal. Ezt a harcot már nekik kell végigvinniük. És látom rajtuk, hogy végig is viszik.
Valóban fiatalok adták a vonulók többségét, igaz, voltak, akik a buli miatt jöttek:
– Szeretjük a felhajtást, azért vagyunk itt – ismerte be a Pécsen raktárosként dolgozó 19 éves Tóth Roland, aki három társával a megyeszékhellyel szomszédos Kozármislenyből utazott ide.
– Ha náci tüntetés lenne, akkor is jönnének? – vetettem közbe.
– Nem, akkor semmiképp, az nem férne bele.
– Tudják egyáltalán, miről szól ez a felvonulás?
– Hát… a melegek jogairól. Hogy nincs joguk házasodni, meg gyereket örökbe fogadni.
– Legyen ilyen joguk?
– Legyen! – bólogatott Roland és három tini társa.
Az egyik multi informatikai cég pécsi egységénél dolgozó Erika a 14 éves lányával és két évvel fiatalabb fiával jött.
– Miért vonulnak? – szegeztem neki a kérdést.
– Mert a jogtalanságot nem szabad tűrni.
– De önök nem érintettek.
Hallgatás volt a válasz, Erika lánya azonban megszólalt:
A lány őszintesége belém fojtotta a következő kérdést. Az asszony, hogy lelepleződött a család titka, visszaveszi a szót:
– Még bízunk, hogy lesz változás.
– És ha nem?
– Akkor belenyugszunk. Már elfogadtuk, hogy ez van, de azért reménykedünk.
Nemcsak a lobogtatott szivárvány zászlóktól volt színes a Pécs Pride – noha abból is volt ezernyi –, hanem inkább a felvonulók egyéniségétől és sorsától. Ez a sokszínű tömeg remek hangulatban vonult át a baranyai megyeszékely történelmi belvárosán. A résztvevők a szeretetet dicsőítő jelszavakat skandáltak, utcasarkokhoz érve boldog sikongással köszöntötték a következő utca lakóit. Akik közül viszonylag kevesen várták őket, ha mégis, akkor a függöny mögé rejtőzve tették ezt. A Líceum utca egyik koros házának kapujában idős asszony integetett két kézzel a vonulóknak, mire ketten oda is futottak hozzá és hálásan megölelték, megpuszilták. Megszólítottam őt is, a 77 esztendős Marika nénit, akinek fogalma sem volt, miért ez a felvonulás.
– Azért integettem nekik mert fiatalok és szépek – mondta mosolyogva. –És azért, mert látszik, hogy örülnek és kedvesek mindenkivel.
A Palatinus Szállónál a tömeg kórusban köszöntött egy, az épületből integető ifjú párt és az őket körbe vevő násznépet. Aztán a Széchenyi térre érkezve felkészültek arra, hogy ellentüntetők várhatják őket a rendőri kordon túloldalán. Azt kiabálták barátságosan, hogy: Szervusztok!!! Szervusztok!!!
Amúgy a rendőri készültség pécsi méretekben példátlannak volt mondható, az ország minden szegletéből idevezényelt, ezer egyenruhás vigyázta menetet. A felvonulás útvonala el volt zárva az ellentüntetőktől, de így a város nem vonuló lakóitól is, ami mérsékelte demonstráció külvilágra gyakorolt közvetlen hatását. Mivel a menet beszűkített térben hömpölygött, könnyen megszámolhatók voltak a demonstrálók: 1700-an vettek részt az első vidéki pride-on.
Az ellentüntetők a középkori várfal másik oldalán, a Barbakán bástyánál gyülekeztek.
A Mi Hazánk Mozgalom és Betyársereg 120, többnyire fekete ruhás tagja és szimpatizánsa ugyancsak könnyen megszólítható volt. Beszéltem többükkel, s mind azt ismételgették, hogy a felvonulás bemocskolja Pécset és főleg a város templomait. Megemlítettem, hogy a felvonulók a szeretet hirdetik, az pedig nem mocskol, inkább felemel, és a keresztény hit alapeszméje a szeretet. A fekete ruhások ezen nevettek és felháborodtak: azt mondták, a melegek (más szót használtak) intézzék a szerelmüket a négy falon belül, ne vigyék ki az utcára! Mondtam, hogy erről szó sincs, a felvonuláson nincsenek erotikus életképek, nincsenek levetkőzött emberek, nem hangzanak el erotizáló jelszavak, ez a felvonulás nem a szexualitásról szól, hanem a nemi identitás egészéről, annak megélésének jogáról. Rázták a fejüket, hogy akkor is maradjanak a négy fal között. De akkor hogyan küzdjenek a jogaikért, vetettem fel. Megvan minden joguk, vágták rá. Nem házasodhatnak, nem fogadhatnak örökbe gyereket, vetettem ellen. Gyereke annak legyen, aki tud magának csinálni, vágták vissza ők. Akkor a meddő heteró pároknak se lehetne, vitáztam velük. De náluk van esély, a melegeknél nincs, érveltek. Amiatt is háborogtak, hogy a melegek majd óvodákban fogják a gyerekeket meleggé nevelni. Amikor azt kérdeztem tőlük, hogy ugyan, melyik óvodában történt ilyesmi, vagy hol terveznek ilyet, akkor nem is reagáltak. Az ellentüntetők és szónokaik úgy vélték, hogy a melegek komoly veszélyt jelentenek a társadalomra, mert amit hirdetnek az beteg és természetellenes, mögöttük ott van a nemzetközi liberalizmus meg a mindent elnyelő globalizmus, és ez a harc nem a melegjogokról szól, hanem ez egy osztályharc, a keresztény világ ellen. Nemhogy meggyőzni, megingatni sem lehetett egyikőjüket sem.
Mindeközben a menet elérte a négytornyú bazilika előtti parkot, a Szent István teret, és ott továbbra is felhőtlen volt az ünnep. A pride szónokai is a szeretet, az egymás iránti tiszteletet, az összefogás fontosságát, és a jogtalanságok felszámolásának fontosságát hirdették. Steiner Kristóf, médiaszemélyiség arról elmélkedett, hogy jövőre talán már minden komolyabb vidéki városban lesz pride. Pálné Kovács Ilona politológus kutató, az akadémia tagja a fiáról, Marciról beszélt, aki be merte vallani melegségét, és élettársával egy örökbe fogadott fiút nevel, Pálné "édes kis" unokáját. Az asszony bevallotta, hogy büszke a fiára, s ma már nem Marciról mondják, hogy az ő fia, hanem róla mondják, hogy ő a Marci anyukája.
A várfal másik oldalán szedelőzködtek az ellentüntetők. Az izmos férfiak összetartásukat demonstrálva úgy búcsúztak el egymástól, hogy öklüket összeütötték, és arcuk két oldalán megcsókolták, majd megölelték egymást.
