A pedagógus érdekvédelmi szervezetek gyakran hangoztatják, hogy a kormány magasról tesz a tanárokra, a "nemzet napszámosaiként" is emlegetett tanerők nem számítanak. Ez azonban nem teljesen igaz, a politikai döntéshozók nagyon is tisztában vannak azzal, milyen fontos a pedagógusok társadalomban betöltött szerepe, éppen ezért sokat is foglalkoznak velük. Viszont ahogy ezt teszik, abban általában nincs köszönet.
Nem érezhették magukat elhanyagolva a tanárok az elmúlt hetekben sem, a kormányzat több intézkedéssel lepte meg őket tanévkezdés alkalmából. Megírtuk: egy augusztus végi rendeletmódosításnak köszönhetően már komplex vizsgálatokkal ellenőrizhetik az elvárásoknak nem megfelelően teljesítő pedagógusokat, intézményvezetőket, nem sokkal később pedig az is kiderült, hogy az Oktatási Hivatal egy újfejlesztésű képzés keretében erősítené a pályakezdő tanárok "magyarságtudatát", nemzeti elköteleződését. A legújabb rendeletben pedig a tanárképzést alakítják át, méghozzá úgy, hogy az egyetemeknek nem nagyon marad beleszólásuk a képzések tartalmába, követelményrendszerébe, mindent az illetékes kormánytagok határoznak majd meg.
S mindez csak az utóbbi hetek termése. Hosszan sorolhatnánk még az elmúlt évek intézkedéseit, amelyek mind odavezettek, hogy a tanári pálya lényegében megszűnt autonóm értelmiségi hivatásnak lenni: a pedagógusok a központosított állami rendszer kiszolgálóivá váltak. Valamilyen szinten még azok is, akik így-úgy próbálnak ellenállni, hiszen a többség nem ilyen, és összefogás, összetartás nélkül nem lehet változást elérni. A hírek szerint újabban a tanári életpályához tartozó kötelező portfolióírást is többen próbálják megtagadni. Rájöttek: amit kínálnak nekik, az nem életpálya, hanem folyamatos, egyre erősödő és egyre elviselhetetlenebb pályakontroll.