Mennyiben okozott meglepetést, hogy Milák Kristóf más edzővel folytatja?
Abszolút nem ért váratlanul, hiszen már Tokió előtt is bőven voltak problémák, legfeljebb erről a közvélemény nem tudott. Mi azonban már tudtuk Kristóffal, hogy az olimpia után befejeződik, lezárul kettőnk életében egy időszak. Ennek most jött el az ideje. Hál’ istennek eredményesek voltunk.
Esélytelen volt a folytatás?
Volt rá sansz, de azt már komoly feltételekhez kötöttem volna, elsősorban Kristóf viselkedésével kapcsolatban.
Publikus, hogy milyen viselkedési problémái voltak?
Ezt nem részletezném semmiképp, hiszen eszem ágában sincs kibeszélni kettőnk belső ügyeit. Ennyivel tartozunk egymásnak, már csak az együtt töltött rettenetesen intenzív nyolc évünk okán is. A lényeg, hogy az én elvárásaim szerint változtatni kellett volna a viselkedésén, a munkához való hozzáállásán, a velem való kapcsolatán. Ezek voltak az én feltételeim.
Ezeket nem fogadta el?
Másképp gondolkodott ezekről a dolgokról, ami egyrészt természetes, hiszen egy ilyen mélyreható kapcsolat, ami az egyéni sportolók esetében az edző és a versenyző között kialakul, sokat kivesz mindkét félből. Másrészt negyven évvel vagyok idősebb nála, nem egy, hanem két generáció választ el bennünket, nyilvánvaló, hogy ez is szerepet játszhatott döntésében. Tudtam, előbb vagy utóbb, de ez váltáshoz fog vezetni, ezért nem lepődtem meg.
De fájlalja.
Persze, hiszen olyan magasságokba értünk el a közös munka során, ahol még egyikünk sem járt: Michael Phelps világcsúcsának megdöntése vagy a tokiói arany megszerzése katartikus élmény volt. Mindketten beletettünk mindent, a munkánkat, a tehetségünket, a szorgalmunkat. Az egész életünket. De természetesen mint minden váltás, ez is megviseli érzelmileg az embert, ez alól én sem vagyok kivétel. Egyik pillanatról a másikra hirtelen eltűnt a mindennapjaimból, ami nekem is egy új élethelyzet. De nyilván túlélem, majd más irányba fog elindulni az életem.
Sokat kellett feladni önmagából a közös célért?
Annyi konfliktushelyzet volt kettőnk között, hogy a munkának a sikerét kockáztattam volna, ha keményebben fellépek vele szemben. Olimpia előtt voltunk, sokszor kellett nyelnem, alkalmazkodnom hozzá, néha akaratom ellenére is. Végül is sikeres volt a taktika, amiért nagyon hálás vagyok neki, de annál többet kellett feláldoznom önmagamból, mint ami az én komfortzónámba még belefér. Ehhez nem szoktam hozzá, és nem is volt érvényes az együtt töltött teljes időszakra, csak az utolsó másfél évre.
Pont amikor jöttek a világraszóló sikerek. Talán pont ezért?
Lehet, ez is benne van: korábban sokkal, de sokkal jobban ment együttműködésünk, zökkenőmentesen dolgoztunk. Az utóbbi másfél évre azonban már korántsem ez volt a jellemző.
A kapcsolatuk szövete annyira meggyengült, hogy ez veszélyeztette akár a tokiói aranyérmet is?
Nem, az nem volt veszélyben, a felkészülés sikerességét ez nem érintette, inkább az emberi oldalát. Nekem kellett nagyon sokat engedni az elveimből, ami bennem, és végül benne is frusztrációt okozott. Bennem azért, mert nem a felfogásom, az edzői hitvallásom mentén haladtunk, Kristófban meg azért, mert őt is nyilván nyomasztotta konfliktushelyzet. Állandó alkalmazkodás lett belőle, egyre jobban igyekeztem neki kedvezni, a kedvére tenni, holott nem voltam meggyőződve arról, hogy ez a helyes út. De azért véghez vittük, amire szövetkeztünk, olimpiai aranyérmes lett Kristóf, ami neki és nekem is életre szóló élmény. Így vagy úgy, de a mi sorsunk ezzel örökre összekapcsolódott, még ha ez a történet most nem is folytatódik.
Rossz hangulatban váltak el?
Nem a vége az érdekes, hiszen hazudnék, ha azt állítanám, hogy végig rosszkedvű volt a kapcsolatunk, például az Európa-bajnokság előtti háromhetes tenerifei edzőtábor minden idők legjobb felkészülése volt nyolc év alatt, ott olyan tisztességesen dolgozott és viselkedett, mindent alárendelt az úszásnak és csak erre koncentrált, hogy minden nap csak dicsérni tudtam. Ugyanakkor hazaérkezés után már rapszódikus lett a viselkedése, az eredménykényszer miatti feszültség egyre jobban kijött rajta, és egyre kevésbé tudott úgy kommunikálni velem, hogy abból normális együttműködés legyen. Ez a jövőben is így lett volna, nem tudom elképzelni, hogy ebben változás lett volna, ezzel együtt az elválás akár jobb hangulatban is történhetett volna. Ugyanakkor elismerem, hogy az edzőváltás jól sikerülhet, hiszen más karakter, fiatalabb, alkalmazkodó képesebb trénerrel készülhet, és hiszem, hogy Kristóf még hosszú és sikeres pályafutás előtt áll.
Beszélt új edzőjével?
Virth Balázs felhívott, hogy megkereste Kristóf, beszéltünk egymással, jóban voltunk és maradunk is, az edzőváltás nem befolyásolja a kapcsolatunkat.
Milákhoz mérhető klasszisa nincs több, merre kanyarodik most a pályaíve?
Egyelőre maradok a Honvédban, ez egy kis szakosztály, besegítek a kollégáknak, egy időre most kikerülök a frontvonalból. Nem gondolom, hogy vissza kellene vonulnom, amint elülnek a hullámok, ismét készen fogok állni az újabb csatára, arra, hogy új versenyzőkkel dolgozzak.
