– Jövőre még beleférne az iparűzési adó megfelezése, érdemes rajta elgondolkodni, de a döntéssel meg kell várni, hogy mit hoz a járvány negyedik hulláma – jelentette ki lapunknak Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke szerint ezt alátámasztanák az idei év pozitív tapasztalatai. Bár azt nem tagadja, hogy volt némi időbeli eltolódás, az érintett kis- és középvállalkozások, valamint az egyéni vállalkozók kicsit később érezték meg az intézkedés kedvező hatását, mint arra előzetesen számítottak.
– Az iparűzési adó felére csökkentése jövőre is segítené a vállalkozásokat, hiszen többet költhetnének fejlesztésre, ráadásul az önkormányzatok sem utasították el egyhangúan. Ha újra terítékre kerül a kérdés, akkor iparkamarai elnökként nem is tehetnék másként, minthogy támogatom az erre vonatkozó javaslatot – tette hozzá Parragh, akit mostanság a miniszterelnök egyik legfontosabb gazdasági tanácsadójaként emlegetnek és legutóbb a minimálbér emelésről is vele egyeztetett Varga Mihály pénzügyminiszter.
Az iparkamarai elnök ismét előhúzta régi érvelését, miszerint a jelenlegi iparűzési adórendszer nem igazságos. Van egy ipari centrum, amely egymaga fölözi le az ott megtelepedett gyárból származó nyereséget, miközben az ott dolgozók nem csupán ott élnek, hanem a közeli településeken is, de azok mégsem kapnak semmit, miközben a gyár munkaerő vonzása miatt növekvő lakosságnak nyújtott közszolgáltatásokat – út, óvoda, háziorvosi rendelő - nekik is működtetni kell.
„Az iparűzési adót jobban szét kellene teríteni. A jelenlegi rendszer nem segíti a gazdaság fejlődését és az önkormányzatok számára sem kedvező, így ezt előbb-utóbb ki kell dobni és egy új rendszert alkotni. Ez persze egy hosszabb folyamat lesz és összecsúszhat a globális társasági minimumadó okán szükségessé váló társasági adó korrekcióval. A kettőt össze lehetne vonni, de ennek most nincs itt az ideje. Ki kell várni a választásokat, mivel most nem lehetne erről korrekt szakmai vitát lefolytatni, hiszen rögtön a politikai csatér közepére kerülne az erről szóló elképzelés” – magyarázta Parragh.
– Nehezen lesz alátámasztható az iparűzési adó megfelezésének jövő évi fenntartása, különösen annak fényében, hogy az állam az idén nominálisan több adót szedett be, mint például a válság előtt, miközben az önkormányzatok ebből származó bevételeit erőteljesen csökkentette – reagált lapunknak Parragh felvetésére Kiss Ambrus. A főpolgármester-helyettes szerint egy jobb világban az iparűzési, illetve a társasági adó átalakítása szakmai, versenyképességi kérdés lenne, de Magyarországon kényszerítő és fegyelmező eszköz. Ha az ipa beolvad a nagy közös kasszába, akkor évente lesz döntés az elosztásáról, mint a szociális hozzájárulás esetében, amit az egészségügyi kassza és a nyugdíjalap között osztanak meg. Ez politikailag teljesen kiszolgáltatottá tenné az önkormányzatokat.
A globális minimáladó ugyanakkor szerepel a 99 mozgalom programjában is. A Karácsony Gergely fémjelezte politikai tömörülés támogatja az egységes társasági minimumadó bevezetését célzó nemzetközi törekvéseket a multinacionális nagyvállalatokra vonatkozóan. A hazai piacra dolgozó kis- és középvállalkozásokat ez úgy sem érintené. Kiss Ambrus úgy véli, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze: a társasági és az iparűzési adó kérdését a nemzetközi egyezségtől függetlenül is rendezni lehetne, de stabil normatív finanszírozás nélkül veszélyes ebben egyoldalúan lépni.
Arról a Világgazdaság írt, hogy a 25 ezer fő alatti települések esetében heteken belül megérkezik a felezés miatti, összesen 50 milliárdos kompenzáció második részlete. A huszonötezer főnél nagyobb települések közül 32-nek összesen 23 milliárd forint támogatást ítélt meg a kormány, míg a nagyvárosok esetében egyéni döntések születtek. Mint arról korábban a Népszava beszámolt, a fideszes vezetésű települések pénzükhöz jutottak, az ellenzékiek többsége – beleértve Budapestet – hoppon maradtak.
Az iparűzési adó teljes elvonásától aligha kell tartani. Az Alkotmánybíróság a gödi különleges övezet kapcsán hozott határozata szerint a kötelező feladatok fedezetét megteremtő helyi adóbevételeket veszélyhelyzet idején is legfeljebb csökkenteni lehet, a teljes elvonás alkotmányossági aggályokat vetne fel. De az elképzelhető a kormányközeli lap által megkérdezett adószakértő szerint, hogy az adót a központi államháztartásba szedjék be és onnan osszák szét. Ennek előjele lehet, hogy 2021-től már a Nemzeti Adó- és Vámhivatalon keresztül kell bevallani az iparűzési adót.
A Pénzügyminisztériumot is megkérdeztük arról, hogy tervezik-e az iparűzési adó megfelezésének jövő évi alkalmazását, illetve készülnek-e az iparűzési adórendszer átalakítására. A Varga Mihály vezette tárca nem válaszolt érdemben, csupán azt írták, a változtatás nyomán százötvenmilliárd forint maradhatott a kisebb vállalkozásoknál. Egy másik – immáron állandósult – eszköz a különleges gazdasági övezetek kialakításának lehetősége. Az övezetben van mód arra, hogy egy nagyobb beruházó számára a megye kedvező adóklímát biztosítson, továbbá arra, hogy a környező települések közvetlenül részesedjenek a helyi adóból – közölték.
– Az iparűzési adóbevétel 80 százalékát működésre költik az önkormányzatok, ezt elvonni nem lehet, hiszen a kötelező feladatokat így is- úgy is el kell végezni, ehhez pedig szükség van erre a forrásra. Az persze nem elképzelhetetlen, hogy ezt központi adónemként szedik be, majd kormányzati képlet alapján osztják vissza a településeknek. Vannak intő jelek – ezt már Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke mondta lapunknak. – Korábban azt gondoltam, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer gazdasági erősítése a kormány szándéka. Göd különleges gazdasági övezetbe sorolásakor azt mondtam, hogy ez a Samsunggal való önkormányzati összeakaszkodás miatt van. Amikor azonban Dunaújvárossal történt ugyanez, az egyedi döntés hirtelen modellkísérletté vált, amelyben az iparűzési adó szétosztásáról ha nem is a kormány, de a megyei önkormányzatok döntenek. Ezzel elveszik a településektől a döntés jogát – fogalmazott, hangsúlyozva: ha eltűnik az „ön”, akkor csak a „kormányzat” marad és a települések egyszerű üzemeltetővé, kifizetőhellyé válnak, nem pedig önmagukat irányító közösséggé.
