Kissé meglepődve olvashattuk azokat a csalódott kommentárokat, amelyek szerzői többet vártak Ferenc pápa budapesti látogatásától, mondván nem mutatott rá világosan a kormány illetékeseinek arra, mit is jelent a keresztényi szeretet. Azok, akik többet reméltek az egyházfőtől, nem veszik figyelembe, hogy Ferenc nem politikus, hanem vallási vezető, aki a világ lelkiismereteként lép fel. Lehet, hogy becsomagolta mondandóját, mégis nagyon egyértelmű üzenetet fogalmazott meg.
A La Repubblica például a pápának azt a mondatát emelte ki, miszerint nyitottnak kell lenni a sokszínűségre, s a bezárkózás nem vezet sehova. A Le Monde címe így hangzott: „Magyarországon a pápa a multikulturális társadalom mellett emelt szót”. Ugyanezt a mondanivalót emelte ki a Corriere della Sera: „Ferenc üzenete Orbánnak: ki kell nyújtanunk a karunkat mások felé”. A pápával szemben pedig általában inkább kritikus Le Figaro ezt hangsúlyozta, ugyancsak a címben: „Budapesti látogatása során a pápa ’a másikra való nyitottságra’ szólított fel”.
A külföldi lapok tehát megértették, mi volt a pápa fő üzenete és kinek szólt. S akkor még nem is idézték a magyar püspököknek elmondott beszédét. A Vatikáni Rádió magyar adása részletesen közölte a pápa intelmeit: „Őrizni kell a múltat, de a jövőbe kell tekinteni… Meg kell őrizni vallásos gyökereinket és történelmünket, amelyből származunk, de nem tekinthetünk csak visszafelé: előre kell néznünk ahhoz, hogy megtaláljuk az Evangélium hirdetésének új útjait.” A következő kijelentése mindent elmond arról, hogy gondolkodik a magyar jelenről, és mit várna főpapjainktól: „Mint főpásztorok, arra kaptatok elsősorban meghívást, hogy emlékeztessétek népeteket: a keresztény hagyomány, ahogyan XVI. Benedek pápa fogalmazott ’nem dolgok és szavak gyűjteménye, mint egy doboz élettelen dolgokkal’”. De idézhetjük ezt a mondatát is: „Ha azt akarjuk, hogy (…) Magyarországon is testvériesebb és szolidárisabb társadalom alakuljon ki, ahhoz az szükséges, hogy az Egyház a párbeszéd új hídjait építse.”
Ezek a mondatok teljesen egyértelmű üzenetet hordoznak. Aki ezzel nem elégszik meg, emlékeztethetjük arra, hogy amikor II. János Pál 1979 júniusában, néhány hónappal pápává választása után szülőhazájába, Lengyelországba látogatott, nem tagadta meg a helyi vezetőkkel való találkozót, sőt, köszönetet is mondott nekik a meghívásért. Megadta „a császárnak, ami a császáré”, egyetlen alkalommal sem szólított fel a kommunizmus elleni lázadásra. Történelmi krakkói szentmiséjén elhangzott mondatát („Soha ne hagyjátok magatokat legyőzni, és soha ne csüggedjetek.”) mégis mindenki megértette.
Nem azzal van a gond, amit a pápa elmondott, sőt, nagyon is hálásak lehetünk neki minden üzenetéért. Szlovákiai látogatását látván amiatt lehet hiányérzetünk, mit nem mondtak neki a magyar illetékesek. Tanulhatnának Zuzana Caputová szlovák elnöktől, aki nemcsak a pápa enciklikáiból idézett, hanem rámutatott tanításának egyik lényegére: a mai világra leselkedő egyik legnagyobb veszély a populizmus és a nemzeti egoizmus.