„A következő kerethirdetéskor ne kérdezzék, ki miért maradt ki, mert aki nem teljesíti, amit kérek, azt nem hívom be. Vagy megteszik, amit kérek, vagy nem hívom be őket, vagy én távozom” – kelt ki magából Marco Rossi szövetségi kapitány, amikor a válogatott a világbajnoki selejtezők során épphogy megverte Andorrát (2-1). A kérdés azóta is a levegőben lóg: mi vezetett odáig, hogy a szövetség és a szurkolók által is körülrajongott kapitány meglebegtette lemondását? A kérdésfelvetés azért felettébb indokolt, mert meggyőződésünk, a bejelentés nem első felindulásból történt, sokkal inkább indokolta az a nyomás, amivel nap mint nap meg kell küzdenie a trénernek. Rossi olasz vérmérsékletét hónapok óta jegelhette, de ez csak idáig tartó látszatmegoldás volt, végül felforrt a vére.
Ahogy ebben az ország lassan minden, ez is a kormányfőtől indult, az ő véleménye néhány hét alatt átfolyt a csövön és leért legalulra, ami ott végződött, hogy az egyik kormányhű megmondóember már azt írta: azokat az ellenzéki politikusokat, akik megjelennek a válogatott mérkőzésein „részesítsük illő fogadtatásban”, ami gyakorlatilag a verbális szurkolói lincselésre uszított.
Orbán Viktor még június első hetében beszélt arról a Kossuth Rádióban, hogy „új szakaszba lép a magyar oltási program”, majd megvédte a szerinte „támadhatatlan pedofiltörvényt”, végül pedig ezekkel a valóban országos ügyekkel egy súlycsoportba emelte hobbiját, és Szoboszlai válogatottbeli szereplését szorgalmazta: „Nem vagyok nagyon boldog, mert végre felemelkedett a világ labdarúgásának égboltjára egy magyar csillag, de a kapitány úgy döntött, hogy nem szerepelteti (...) Most morózusabb, rosszkedvűbb vagyok, hogy Szoboszlai nem játszik, ez mindent átértékel.” Orbán azt is mondta, arra készült már hónapok óta, hogy „éles meccsen is láthatjuk” Szoboszlait.
Orbánt abszolút nem zavarta, hogy Rossi kapitány nem azért döntött így, mert idegesíteni akarta a miniszterelnököt, hanem azért, amit a keretorvos nyilatkozott napokkal korábban a Magyar Labdarúgó Szövetség hivatalos oldalán: „Sajnos néhány nap alatt egyértelművé vált, hogy Szoboszlai Dominik az Európa-bajnokságra nem lesz játékra alkalmas állapotban. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, de a meccsterhelés töredékének megfelelő feladatok is megterhelők voltak számára” – idézte dr. Szilas Ádám csapatorvost a szövetség. De ha ez hír elkerülte volna Orbán figyelmét, akkor is példátlan szereptévesztés az, hogy miniszterelnökként egy hivatalos politikai interjú keretében, és ne szurkolói körben, magánemberként minősítse a kapitány munkáját. Hasonlóra nem véletlenül nincs példa a demokratikus országokban, Macron, Johnson, de Merkel sem kérdőjelezte meg soha Deschamps, Southgate vagy Löw szakértelmét az összeállítás miatt. Sérült játékost meg pláne nem követelt semelyik a csapatba…
A NER azonban nem így működik: az Orbán alatti B kategóriás csapat ezt parancsnak tekintette. Szijjártó Péter ezután hetekig Dzsudzsák Balázs menedzsereként viselkedett, állandó presszió alatt tartva a kapitányt. „Reménykedünk.” Írta Szijjártó külügyminiszter, csak így egyszerűen, többes szám első személyben. A mellékelt képen pedig Dzsudzsák Balázs labdarúgó képe szerepelt, amint feltartott kézzel egy korábbi gólját ünnepli, meg a válogatottságára utaló 107-es szám. Biztonságból még a kormánylap vonatkozó cikkének linkje is szerepelt a posztban, ami már egyenesen a csapatba követelte azt a játékost, aki manapság többször fordul meg a VIP-teraszon, mint a tizenhatoson: „Az sem lenne ördögtől való gondolat, ha Rossi ma úgy ébredne, mégis ad egy esélyt a harmincnégy éves klasszisnak. Igen ám, csak hogy a kapitánynak a saját elveit kellene sutba vágnia. Könnyítsük meg a szakvezető dolgát, át lehet vágni a gordiuszi csomót!” – szólította fel a Magyar Nemzet a kapitányt.
Másnap a teljes kormánymédia vette a lapot, egymást érték a csúsztatásokkal terhelt ajánlások, hogy Rossi gondolja meg magát Dzsudzsák szerepeltetésével kapcsolatban. Az elszabadult hajóágyúként viselkedők pedig gyorsan a kerethirdetést is továbbgondolták, Bayer Zsolt műsorvezető a neki nem tetsző politikusok „illő fogadtatását” kérte a szurkolóktól.
Az őrület ellen felszólalt Csányi Sándor, a szövetség elnöke, aki közleményben kérte a politikusokat, hogy fejezzék be a magyar válogatott kisajátítását, egyúttal meghívta a két ellenzéki politikust a válogatott mérkőzésére.
Rossi karakán ember: ha ez folytatódik, akkor tényleg rövid idő kérdése, hogy azt mondja: Arrivederci! Ha meg majd egyszer visszatekint Magyarország jelenkorára, nem lennék meglepve, ha ezt gondolná: „Sokat tanultam itt, de sokat is kellett felejtenem.”
