Az első kérdés az, hogy mit is rendeznek Oroszországban a hétvégén. Hivatalosan ugyan választásnak nevezik, de ez csak annyiban igaz, hogy a Kreml már kiválasztotta, kiket szeretne látni a törvényhozásban. Putyin elnöknek nincs szüksége bátor emberekre, csupán bólogató Jánosokra és gondoskodott is róla, hogy hétfőn majd ne érje kellemetlen meglepetés. Ezért a demokrácia orosz hívei hónapok óta vitatkoznak, hogy miként határozzák meg az eseményt. Szergej Parhomenko újságíró az Echo Moszkvi rádióállomáson csodák csodájára még mindig futó műsorában a „technikai manipuláció” kifejezést ajánlotta, mivel az induló pártok színezete és a jelöltek kiléte nem sokat számít, a lényeg csak az, hogy az elnök továbbra is megbízható pecsétnyomóként használhassa a Dumát. Ha pedig valamilyen csoda folytán mégis önállóskodásra hajlamos személyek csúsznának át a rostán, őket a hatalom alighanem rövid időn belül semlegesíteni fogja - kit hogy lehet, tisztséggel, pénzzel, megfélemlítéssel. Így, bár az elnevezésre sok ötlet merült fel, egy valami most biztosan nem lesz Oroszországban: tisztességes, szabad, egyenlő és titkos választás.
A 450 képviselői helyet fele-fele arányban egyéni körzetekben és pártlistákon osztják el. Tizennégy párt indul, de ezek zöme – vagy mindegyik – a hatalom zsebében van. Ha nem is teljesen mindegy, hogy miként szerepelnek, nem lehet tőlük meglepetésre számítani. A „központi erőteret” az Egységes Oroszország nevű ideológiamentes, Putyint szó nélkül kiszolgáló párt képviseli. Ennek soraiban „politizál” az első női űrhajós, a 84 esztendős Valentyina Tyereskova, aki azzal állt elő, hogy hagyják figyelmen kívül Putyin első két elnökségét, sőt, a mostani harmadikat is, és majd a 2024-ben esedékes választás utáni hatéves mandátum legyen az "első", amelyet az alkotmány szerint még egy követhet, 2030-tól. (Igaz, annak végére az 1952-es születésű államfő már 84 körül járna…)
A jelentősebb politikai erők közé tartozik az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja, amely balról óvatosan bírálja a rendszert, de egyetért Putyin nacionalista politikájával és agresszív ambíciójával. Három évtizede tartja magát a politikai pojáca szerepét alakító egykori katonai hírszerző Vlagyimir Zsirinovszkij, akinek első feladata a „liberális demokrata” szóösszetétel lejáratása volt, de azóta is remekül megél a kiabálva előadott nagyorosz sovinizmusból. A valós alternatívát kereső választók már régen kiábrándultak a megalkuvó, elvben liberális-szociáldemokrata Jabloko pártból, de mivel nincs túl sok opciójuk, alighanem ismét lesznek, akik ide teszik az ikszet.
A Kreml figyelme persze nem csak a pártokra, hanem az egyéni képviselőjelöltekre is kiterjed. Akik nyílt kihívást intéztek Putyin ellen, már külföldön vannak, mint Garri Kaszparov volt sakk-világbajnok és a börtönből tíz év után kiengedett Mihail Hodorkovszkij. Aki nem, az vagy halott, mint a Kremltől látótávolságra agyonlőtt Borisz Nyemcov vagy most is rács mögött van, mint a katonai titkosszolgálat, a GRU gyilkossági kísérletét túlélt Alekszej Navalnij. Utóbbi valamennyi közeli munkatársát elüldözték az országból vagy házi őrizetbe vették, nehogy indulni tudjanak, netán aktívan részt vehessenek a független jelöltek kampányának szervezésében. Ezek elé egyébként is nagyon nehéz akadályokat állítottak, az ismertebbek többségét formai okokra hivatkozva ki is zárták, másokkal szemben azonos nevű és kinézetű embereket indítanak.
Erre válaszul Navalnij és köre az „okos választás” ötletével állt elő. Ennek értelmében a rendszer ellenzőinek le kell mondaniuk arról, hogy megpróbálják megtalálni a nézeteikhez legközelebbi jelöltet, ehelyett húzzák az ikszet a Kremltől legtávolabbi, a hatalom számára a legkényelmetlenebb induló neve mellé. Az ilyenek megtalálására még telefonos alkalmazás is készült, ami olyannyira felbosszantotta a Kremlt, hogy a múlt héten berendelték a külügyminisztériumba az amerikai nagykövetet. Mint előadták neki, az Egyesült Államok „beavatkozik az orosz választásokba” azzal, hogy a Google és az Apple nem hajlandó eltávolítani kínálatából az okos szavazási alkalmazásokat, illetve a keresőprogram nem átallja kiadni a kért linkeket az azok iránt érdeklődőknek.
A szavazás amúgy péntek reggeltől vasárnap esti tart majd, ami két éjszakát is biztosít a szavazólapok zavartalan manipulására. Az eredmény meghatározásakor amúgy sem a szavazókörök jegyzőkönyvei lesznek a mérvadók, hanem az elektronikus választási rendszerbe az apparátus által feltöltött számok. Külföldi megfigyelők sem lesznek, mert a hatóságok elfogadhatatlan feltételeket támasztottak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet missziója elé. A választási megfigyeléssel foglalkozó legismertebb orosz civil szervezetet, a Goloszt tevékenységét ellehetetlenítendő „külföldi ügynökké” nyilvánították, mondván, hogy egy örmény állampolgárságú nő is küldött nekik pénzt. Az újságíróknak és a még megmaradt civil megfigyelőknek erősen korlátozták a szavazókörökbe való belépést és a régebben a csalások ellen használt ipari kamerákat is eltávolították.
Nem lenne szükség ennyi hókuszpókuszra, ha az emberek támogatnák a rezsimet. Azok az idők azonban elmúltak, amikor a Krím 2014-es elfoglalása nyomán az égbe szökött Putyin népszerűsége. A felmérések szerint az Egységes Oroszország mamelukjaiból pláne elegük van az embereknek, normális esetben csak a voksok egyharmadára számíthatnának. Persze egy tévesen Sztálinnak tulajdonított mondás szerint nem az a fontos, hogyan szavaznak az emberek, hanem az, hogy ki számolja össze a voksokat. A bon mot már a XIX. században is közkeletű voltak, újabban pedig az amerikai jobboldal használja, de olyan frappáns, hogy akár Sztálin vagy Putyin is mondhatta volna.
