Spiegel
A pápa tartotta a három lépés távolságot Orbán Viktorral, de egyben erkölcsi prédikációt tartott neki, miközben az – finoman szólva – nem tartozik a legnagyobb csodálói közé. A Szentatya nem hivatalában kereste fel az autokrata vezetőt, nem is a nunciatúrán fogadta azt, noha ez bevett szokásnak számítana. Semleges területen, zárt ajtók mögött találkozott vele. A beszédekről, üdvözlő szavakról semmi sem szivárgott ki, csupán egy fénykép jelent meg, amely olyan, mintha a hidegháború idején készült volna: a két küldöttség között jókora távolság húzódott a Szépművészeti Múzeumban, láthatólag nem sok mondanivalójuk volt egymás számára.
A látogatás időtartamát pedig olyan rövidre szabták, hogy az arculcsapással ér fel Orbán számára. Hogy a vendég mennyire nem becsüli a magyar vezetőt, az kiderült abból, amit az út előtt egy spanyol rádiónak elmesélt, hogy nem is tudja, egyáltalán találkozik-e a miniszterelnökkel. Ennél jobban már aligha lehet kimutatni az érdektelenséget. De a távolságtartás nem új keletű. A magyar politikus többször járt Rómában, de soha nem adatott meg neki az állami vezetőknek általában kijáró magánkihallgatás.
Viszont a pápa a menekültválság csúcsán elment Lampedusa szigetére és a menekültekért imádkozott, Orbán ezzel szemben az iszlám veszélyről érkezett és négy méter magas kerítést emelt, mivel országa állítólag ostrom alatt áll. Azt állította, hogy Európában zajlik a nagy lakosságcsere. De Ferenc pápánál nem sokra megy ezzel a retorikával. Annak érzékelhetően egyetlen célja volt a villámút során: el Budapestről, amilyen gyorsan csak lehet.
Orbán tudatosan használja a vallást, hogy magát a kereszténység védőjének állítsa be. Pedig a katolikus egyház nem játszik különösebb szerepet az országban. Ám a pápai látogatás nagyon jól beleillett volna a politikájába, csak ne képviselne az egyházfő egészen más értékeket és nem csupán a migráció kapcsán. Lásd az LMBT-jogokat és Európa jövőjét.
Heisler András arról beszélt a lapnak, hogy a Mazsihisz számára igen fontosak a Ferenc által hirdetett értékek a nyílt társadalomról. Bonyolultként jellemezte Orbán és az egyházfő viszonyát. A kormány ellenfelei ugyanakkor elutasítják, hogy a hatalom a maga idegenellenes, konzervatív politikai céljaira vesse be a kereszténységet.
A pápa üzenete a jelek szerint nagyon is tudatosan a kormányfőt vette célba, hogy ti. a másikban nem ellenséget, hanem barátot kell látni. Nagyon úgy tűnik, hogy az erkölcsi intelem a magyar autokratának, az idegenellenes vonalnak szólt.
Közép-európai útja 2. állomásán a pápa arra figyelmeztette a földrész országait, hogy ne magukra összpontosítsanak, ne az egyéni jogokért küzdjenek, hagyják a kulturális háborúskodást, inkább a közjót nézzék. Ferenc pápa akkor beszélt minderről Pozsonyban az elnöki palota kertjében, amikor a kontinens keleti felében erősödnek a nacionalista és bevándorlás-ellenes érzelmek. Visszatért arra, amit már a rövid budapesti tartózkodása során is érintett, hogy a nemzeteknek fel kell adniuk az önző, begubózó magatartást.
A történelmet idézve emlékeztetett arra, hogy ezekben az államokban a kommunizmus megfojtotta a szabadságot. Ma viszont egy másik, ugyancsak kizárólagosságra törekvő gondolati rendszer kiüresíti a szabadságot. A haladás egyetlen mércéjének a profitot tekinti és a jogokat csakis aszerint nézi, hogy azok mennyire felelnek meg a személyes igényeknek. Ám mint mondta, a szolidaritás nélkülözhetetlen az EU jövője érdekében.
Az egyházfő gyakran sürgeti, hogy közös megoldást kell találni a migránsválságra és bírált olyan kormányokat, mint pl. a magyar, amelyek egyoldalú és bezárkózó módszerekkel próbálkoznak. Két napja a Hősök terén, nyilvánvalóan Orbán Viktornak üzent, amikor arról beszélt, hogy a keresztény örökség megőrzése nem zárja ki a bajban lévők befogadását. Merthogy a keresztény szemléletmód a másokat nem tekintheti tehernek vagy gondnak. Testvéreknek kell venni őket, akiket segíteni és védeni kell – fejtette ki a szlovák fővárosban.
Az újság azt emeli ki a pápa budapesti beszédéből, hogy a magyaroknak nem szabad félniük a multikulturális társadalomból. A Szentatya a pedagógia módszerét választotta, amikor Orbán Viktorral találkozott. Arról igyekezett meggyőzni a magyar vezetőt és rajta keresztül a magyar népet, hogy fogadják el a sokszínűség bizonyos szintjét mind a vallásban, mind a kultúrában, mert abban nem veszélyt kell látni az identitás számára. Hanem lehetőséget, hogy még nagyobb legyen a testvériség.
Nem meglepő azonban, hogy felhívása süket fülekre talált a kormányfőnél, de Ferenc nem is miatta ment el Magyarországra. Sőt, mindent megtett annak érdekében, nehogy bárki is hivatalos állami látogatásnak tekintse az utat, hiszen a miniszterelnök a kereszténység védelmezőjének állítja be magát, de a politikája nagyban különbözik attól, amit Ferenc ajánl. Elutasítja a migránsok befogadását, az ország, illetve Európa vallási identitásának megóvására hivatkozva.
Persze hogy mi hangzott el a zárt ajtók mögött tartott találkozón, azt pontosan nem tudni, viszont a pápa annál egyértelműbben foglalt állást, amikor a magyar püspökök előtt beszélt. Közülük sokan jó néven veszik a keresztény közösségnek nyújtott állami támogatást. Arra bátorította őket, hogy ne húzzák be fülüket-farkukat az Európában zajló nagy változások láttán.
A glossza szerint ha minden igaz, a pápa azt mondta Budapesten: a teremtés első napján az Isten egészen pontosan magyarul sürgette, hogy „Legyen világosság”. Tehát nem németül, angolul vagy olaszul. Azért magyarul beszélt, mert a magyar a Mennyország nyelve. Ezt a Szentatya Ferihegyen említette Habsburg Eduárdnek, a vatikáni magyar nagykövetnek. Persze csak viccelt, amikor kijelentette, hogy az égiek azért használják a magyar nyelvet, mert egy örökkévalóságig tart megtanulni.
Ezt természetesen az Istenre nem vonatkozik, mert ő az egyik örökkévalóságtól a másikig jelen van, tehát folyékonyan tud magyarul. Ám azt igazából senki földi halandó nem tudja, odafönt milyen nyelvet használnak. Egyesek úgy képzelik, hogy nagy tolmácsszolgálat működik, akárcsak a Pokolban – nagyjából az EU mintájára. Tehát ha valaki megérkezik Szent Péter birodalmába, a két szárnyon kívül azonnal kap egy mikrofonos fejhallgatót is.
Ha tényleg a magyar volt annak idején használatban Ádám és Éva idején, akkor ez nagyjából Bábel tornyának megépítéséig tartott. Utána szétszóródtak az emberek és egyesek a Kárpát-medencébe kerültek. Ott a mai napig magyarul beszélnek. Csak egyedül a jó isten érti őket.
A vezércikk üdvözli, hogy a Bizottság az erélytelenség és az értelmetlen tárgyalások évei után immár keményen lép fel a lengyel kormány ellen és így befagyasztja Varsó számára az gazdasági segélyalapot. De hát Lengyelország folyamatosan számolja fel a fékeket és ellensúlyokat, amire bizonyíték a mostani vita tárgya, hogy ti. nem hajlandó végrehajtani az Európai Bíróság ítéleté és egyelőre nem számolja fel a Fegyelmi Kamarát, pedig az arra jó csak, hogy a politika megzabolázza általa az engedetlen bírákat.
Úgy hogy most a PiS hiába várja a 35 milliárd eurót, de ugyanez a helyzet Magyarországgal is. Brüsszel teker egyet a hüvelykszorítón, bár már előbb kellett volna cselekednie. Most ott tart, hogy akár napi egymillió eurós pénzbüntetést javasol az EUB-nál, ha Kaczynski és kompániája továbbra is ellenkezik, ideértve, hogy ki akarja mondatni a varsói Alkotmánybírósággal: a nemzeti jog felülírja a közösségi szabályokat.
Az teljesen új, hogy az EU anyagi eszközzel él, még akkor is, ha netán az lesz a következménye, hogy tovább éleződnek az ellentétek egynémely közép-kelet-európai hatalommal. Egyúttal még inkább felpaprikázhatja a lengyel euroszkeptikusokat, bár azok továbbra sincsenek sokan. Nem kérdéses ugyanakkor, hogy mi lesz a varsói reakció: az unió bünteti a nemzetet, jóllehet igazából a kormánypárt veszi tűz alá az ország demokratikus intézményeit és alaptörvényét.
A Bizottság hibázott, amikor nem jött rá, hogy a támadás módszeres, ám amikor végre lépett, akkor a lengyelek rátettek egy lapáttal, és már az uniós jog elsőbbségét is vitatják. Ám az unió nem tehet engedményeket, a szerződések őreként érvényt kell szereznie követeléseinek. De még utána is résen kell lennie, hogy szükség esetén felfüggessze a pénzek folyósítást. Nehogy bármi suskus legyen a szubvenciók elköltése körül.
Ha az unió megmagyarázza a lengyeleknek, hogy a tét az ország tagsága, valamint az összes, abból következő előny, akkor a szavazópolgárok mérlegelhetik, hogy kell-e nekik egy ilyen hajthatatlan vezetés.
A világ méltatlanul elfeledkezett arról, hogy Kelet-Európa felemelkedése mekkora gazdasági siker. Erre figyelmeztet a Morgen Stanley befektetési üzletágának fő stratégája, Merthogy a Nyugat csak a politikai visszalépést figyeli, bírálja a reakciós populizmus szárba szökkenését, főleg Magyarországon és Lengyelországban. Ám a termelőszektor lendíti előre a térséget és ez még csak érdekesebbé teszi a dolgot. .
A Valutaalap 195 gazdaságot követ nyomon és arra jutott, hogy a 2. világháború óta csupán 18 nemzet volt képes a legfelső osztályba lépni, a következő jelölt azonban éppen Európa keleti fele. Csehország, Szlovákia, Szlovénia és a 3 balti köztársaság. A nemzeti jövedelmük meghaladja a 17 ezer dollárt. De zárkóznak fel hozzájuk a lengyelek (jó 15 ezer dolláros GDP-vel), valamint a magyarok, csaknem 16 ezer dolláros mutatóval.
A titok nyitja a folyamatos növekedés. Éspedig akkor is, amikor a világban lelassul a kereskedelem, illetve a tőke áramlása. Sőt, ezek az országok kiemelkednek a mezőnyből, köszönhetően a termelő szektornak. Merthogy az exportjövedelmet hoz létre, azt újra be lehet fektetni új üzemekbe és utakba, vagyis a gyártás a növekedés önfenntartó motorja lehet. Pedig az ipari termelés csupán 15-25 %-ban veszi ki részét a GDP előállításából, viszont 60 %-ban részesedik a kivitelből.
Nagyon sok, igen fejlett technikát képviselő német autó magyar és román földön készül. A lengyelek élenjárnak a digitális technológiában. Ezek az országok megszabadultak a szovjet uralomtól, cserében ömlik hozzájuk az uniós támogatás. De végül is mindegy, mikor lépnek be a világ gazdasági elitjének klubjába, a fejlődésükkel a legnagyobb sikersztorit szolgáltatták a kelet-ázsiai gazdasági csoda óta.
A szalámitaktika a magyar nyelvből került át a világ politikai szótárába. Amikor a New York Times 56 márciusában megkérdezte Rákosit, az nem tagadta, hogy igenis alkalmazza ellenfeleivel szemben ezt a módszert, azaz szeletenként számolja fel az ellenzéket. Arra hivatkozott, hogy minden jó politikai pártnak ez a dolga.
De napjainkban Kínát is azzal vádolják, hogy szintén alkalmazza a környező térségben. Csak kínaiul úgy hívják: ’can shi’, azaz szép lassan rágcsálni, mint egy selyemhernyó. Főként a játékelmélet sűrűn foglalkozik a szalámi taktikával. Külön kiemeli, hogy apránként morzsolja fel az ellenséget. Úgy, hogy az egymást követő lépések nem provokálnak válaszintézkedést.
Az a módszer ellene, hogy meg kell vonni a vörös vonalat: eddig és ne tovább. De az nem jó, ha ez szájtépésben merül ki. Hiszen Obama pl. azzal fenyegetőzött, hogy a szír elnök megnézheti magát, ha vegyi fegyvert vet be a polgárháborúban, aztán mégsem történt semmi, amikor meglépte.
Az elriasztáshoz az is jó, ha valakiről az a hír járja, hogy egy kissé őrült és hajlamos túlregálni a dolgokat. Ez visszavisz Magyarországra, ahol Rákosi négy hónappal a már említett interjú után kénytelen volt lemondani és a Szovjetunióba távozni. Majd kirobbant a forradalom. Időként a szalámi nem kér abból, hogy felszeleteljék.
