Az Európai Unió visszatérésre vonatkozó politikája alapjában véve sikertelen, és ez ösztönzi az illegális migrációt – állapította meg Leo Brincat, az Európai Számvevőszék máltai tagja az uniós intézmény friss jelentésének sajtóbemutatóján. Az EU pénzügyeit ellenőrző szerv arról készített részletes beszámolót, hogy a közösség 2015-2020 között mennyire sikeresen működött együtt harmadik országokkal annak érdekében, hogy azok visszafogadják a kiutasított irreguláris bevándorlókat. A sommás vélemény: születtek ugyan releváns intézkedések, de nem jártak sok eredménnyel.
Emellett olyan előírásokat erőltetett, amelyek elfogadhatatlanok a nem uniós országok számára. A 27-ek sokszor képtelenek voltak egységesen fellépni, mert a tagállamok előnyben részesítették a kétoldalú megállapodásokat, az Európai Bizottság pedig számos alkalommal “elfelejtett” konzultálni a fővárosokkal.
2008 óta a nemzeti hatóságok évente átlagosan mintegy félmillió külföldi állampolgár távozását rendelték el az Unióból, mert engedély nélkül utaztak be vagy tartózkodtak a területén. Az érintetteknek azonban csak az egyharmada, 2019-ben például a 29 százaléka tért vissza a küldő államba. Ez az arány az európai kontinensen kívüli országok esetében 20 százaléknál is alacsonyabb. A hazatérők fele önkéntesen hagyta el a kontinenst, a többieket kitoloncolták.
A tizenegy ország, amelyek állampolgárait a legnagyobb arányban utasították ki az EU-ból, illetve ahonnan a legtöbb vissza nem térő irreguláris migráns származott sorrendben: Afganisztán, Szíria Marokkó, Pakisztán, Irak, Algéria, Nigéria, Tunézia, India, Banglades, Guinea. A számvevők ezek közül tízet vizsgáltak visszafogadás szempontjából, egyedül Szíriát nem ellenőrizték, mert vele az Unió 2011-ben megszakított minden kétoldalú kapcsolatot.
Az Európai Bizottság kötelező erejű visszafogadási megállapodásokról, illetve nem kötelező, úgynevezett visszafogadási mechanizmusokról folytat megbeszéléseket ezekkel az államokkal, de még nem könyvelhet el átütő sikereket. Algériával eddig nem is sikerült tárgyalóasztalhoz ülnie, mivel az észak-afrikai ország inkább a tagállamokkal alkudozik, és uniós támogatás nélkül kezeli a migrációt.
Ráadásul az egyezmények ellenséges reakciókat válthatnak ki a lakosságukban, mivel a diaszpóra által hazautalt pénz a megélhetést jelenti széles közösségek számára. Ezek a transzferek jóval meghaladhatják a hivatalos fejlesztési támogatásokat. Az Európai Számvevőszék ezért is tartja szükségesnek kidolgozni a visszafogadást támogató ösztönzőket, többek között a kereskedelmi kapcsolatokban és a legális migráció terén. Szorgalmazza, hogy az EU mutasson rugalmasságot a visszafogadási megállapodásról folytatott tárgyalásokon és lépjen fel egységesen a külső országokkal szemben. A mézesmadzag és a furkósbot együttes alkalmazása azonban ellentmondásos: a tagállamok nem szívesen nyúlnak szankciókhoz, mert szerintük azok a várttal ellentétes hatást érhetnek el.
