Nem gondoljuk, hogy a kormány sasszéit látva az ellenzéknek könnyedén túl kellene tennie magát az ország uniós tagságának jövőjén. Nem csak az Európai Parlament politikai nyomása miatt, amely nyíltan háborúzik a Bizottsággal a lengyel és magyar ügyekben - ugyanezt teszi viszont a magyar és a lengyel kormány. Hanem, mert beindult a kormányzati agymosás: a nemzet túlságosan Unió-párti ahhoz, hogy a nyílt szakítást a hatalom a választások előtt vállalni merje.
Ehelyett a kormányfő Karl Poppert és a nyílt társadalom eszméjét ócsárolja, a nyugati civilizáció elvesztett küldetéstudatáról elmélkedik, mint tette múlt csütörtökön Budapesten, a Mathias Corvinus Collegium évnyitóján. Zavaros beszéd volt, egyszerre kéri számon a küldetéstudatot és a demokráciaexport afganisztáni csődjét. Hanem Kövér László házelnök szombaton a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyházi vendégei előtt a Házban azt mondta: "A magyarság a történelemben mindig is küldetésének érezte, hogy híd legyen Kelet és Nyugat között". Már azt gondoltuk, hogy az uniós tagság után a kompországgal együtt a történelmi emlékek közé tehetjük a "hídszerepet" is. Tévedtünk.
Gyúrják a közvéleményt, csak sikerül néhány százalékkal leolvasztani a magyar uniós tábort az EU-barát nyilatkozatokkal (Orbán Kötcsén), altatni az ellenzéket, miközben a kormányfő egy pillanatra sem mondott le legfőbb álmáról, az EU és Oroszország közötti, Varsótól Rómáig húzódó, jobboldali geopolitikai folyosóról. A tömbről, amely sikerre vihetné a jobboldali forradalom uniós hatalomátvételét. Ez a küldetés, amelynek rabja a miniszterelnök.
Közben figyeljünk Boris Johnson brit miniszterelnökre is, aki 9/11 évfordulóján annyit írt az amerikai elnöknek: "a terrortámadások elkövetői a szabad emberek nyitott társadalomba vetett hitét próbálták lerombolni, de nem sikerült megingatniuk a szabadságba és a demokráciába vetett hitünket, nem sikerült elérniük, hogy feladjuk az általunk vallott értékeket."
Most akkor, hogyan is állunk a magyarok küldetéstudatával?