A magyar társadalomban a rendszerváltás után bekövetkezett folyamatok mára már nyilvánvalóvá tették, hogy a korábbi évtizedekben kialakult nyugdíj- és időspolitika egyre nehezebben tartható fenn, az idősek egy része emberhez méltatlan körülmények közé került. Az aktuális pártpolitikai érdekektől vezérelt, vagy a gazdaság pillanatnyi állapotából kiinduló reformelképzelések nem felelnek meg sem a nyugdíjasoknak, sem a társadalom más csoportjainak. Egy-két évtized távlatában a fennálló rendszer működése végképpen ellehetetlenül, ami a jelenlegi fiatal és aktív korú generációk időskori biztonságát teszi kétségessé.
A mai és a majdani időskorúak helyzetét meghatározó gazdasági és társadalmi életkörülmények szervesen kapcsolódnak a nemzet életének valamennyi területéhez, ezért a jelen gondjainak megoldása és a jövő felé haladás lehetőségeinek feltárása csakis komplex jellegű lehet. Az időspolitika is része kell, hogy legyen annak az átfogó társadalmi-gazdasági paradigmaváltásnak, ami elkerülhetetlen, tovább már nem halasztható.
Magyarországnak az elmúlt 30 évben nem sikerült felzárkózni a fejlett világhoz. Hiába volt viszonylagos pénzbőség, nem jött létre a szükséges összhang a külső és a belső feltételek, a gazdasági és a társadalmi célok között. A sikertelenség fő oka az államvezetés alacsony minősége, a demokrácia és a közmegegyezés elsorvadása. Ma olyan világméretű civilizációs változás zajlik, ami hamarosan teljesen más világot teremt. Ez egyszerre veszély és lehetőség a nemzet számára. Ha a sikeres országok közé akarunk kerülni, akkor egy új gazdasági és társadalmi minőséget kell teremteni.
Jövőképünk: a fejlett világba integrálódó, magas életminőséget biztosító demokrácia. A gazdaság, a társadalom és az állam gyökeres átalakítása a politikai pártok felelőssége és történelmi feladata. Nem egyes elszigetelt korrekciókat, olcsó adományokat és rövid távú intézkedéseket várunk, hanem egy fejlett, demokratikus európai ország létrehozásának átfogó változásait kell rendszerbe foglalni, és egy új Alkotmányban kell rögzíteni a korszakváltás jogi garanciáit. Mi az időspolitika elodázhatatlan átalakításához fogalmaztuk meg a nyugdíjas társadalom javaslatait.
Új stratégiai elképzelésünk az időssé válás folyamatának egészét integrálja egy átfogó nemzeti társadalmi stratégiába, annak fontos részét alkotja.
Kiinduló pontunk, hogy a mai nyugdíjasok érdekvédelmén túl, ha egy összetartó, egészséges lelkű nemzetet akarunk, akkor meg kell teremteni minden generáció közös érdekét: a létbiztonságot és az Európában elvárható életminőséget. (Az Európai Unióban napirendre került lakhatás, egészségügyi alapellátás és alapjövedelem az elkerülhetetlen szociális paradigma váltás jelei.)
A legfontosabb hazai stratégiai tennivalók:
1. Szegénységellenes alkotmánymódosítás, benne: annak alkotmányban rögzítése, hány éves korig lehet emelni a nyugdíjkorhatárt; a garantált állami szociális ellátási minimum visszaállítása; a szociális biztonság alapjoggá minősítése (Skócia példája); az egészségügyi ellátás garantálása.
2. Paradigmaváltást az időspolitikában, benne: a nyugdíj alkotmányos védelmének visszaállítása; a nyugdíjemelés állandó kiegyenlítő mechanizmusának létrehozása; a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetősége; egy fenntartható és humánus nyugdíjrendszer létrehozása; az államilag biztosított támogatások kötelező minimumának egységes meghatározása; integrált és differenciált idősügyi ellátó rendszer létrehozása.
3. Az időskori egészségvédelem nemzeti prioritássá nyilvánítása.
4. A minőségi időskor komplex feltételeinek megteremtése.
Nem kergetünk álmokat – nem gondoljuk, hogy mindez egyik napról a másikra megvalósítható. Inkább világító toronyhoz hasonlítható, amely jelzi a hajóknak, merre kell menni, hogy épségben maradjanak.
Egy valóban össznemzeti érdekeket szolgáló politikától nemcsak az egyes társadalmi csoportok érdekében végrehajtott korrekciókat várjuk el – azok csak a tűzoltást szolgálják. Új Társadalmi Szerződés létrehozására van szükség, ami kiterjed a munka világára, az egészségügyre, az oktatásra, a szociális területre és természetesen az időspolitikára is.
A cél az lehet, hogy más dimenzióba kerüljön az időspolitika is, biztonságot és távlatokat teremtsen az egymást követő generációk számára. Ennek az átfogó társadalmi megújulásnak, „rendszerváltásnak” a része a nyugdíjrendszer átfogó reformjának a kidolgozása is. Ennek alapja a nyugdíj fogalmának törvénybe foglalása. Szabó Máté egykori ombudsman szerint ez "munkával és befizetésekkel szerzett vagyoni jellegű jog”, azaz egyéni tulajdon! Ha ez így van, akkor vissza kell állítani az önálló nyugdíjpénztárt, különválasztani a különböző jogcímeken folyó kifizetéseket.
Ha az új rendszeralkotás koncepciója elkészült, akkor társadalmi vita után egy új idősügyi törvénybe kell foglalni, és újjá kell szervezni és valós funkciót kell adni az időügyi tanácsnak.