A muzulmánok mindennapjait a Nap és a Hold mozgása határozza meg. A tradicionális tanítások szerint a Nap a férfiúi, a Hold pedig a női princípiumot szimbolizálja.A Tökéletes Egység pedig az ellentétek harmóniájából születik meg.
Az iszlám időszámítás követi az iszlám előtti (preiszlám) arab hagyományokat. Az évek, a hónapok, és a nagy vallási ünnepek dátumait a Hold keringése alapján számolják (holdévek), de a mindennapi 5 ima idejét már a Nap diktálja. A holdévek holdhónapokból állnak, azaz egy hónap annyi ideig tart, amennyi idő alatt a Hold egyszer megkerüli a Földet. Ez általában 29 és fél nap, és a 12 hónapból álló holdév 354-355 napos. A holdévek eltérései miatt az iszlám előtti arabok 3 évenként beiktattak egy szökőhónapot a 12. hónap után, és az első hónap előtt. Így hozták összhangba a holdévet a napévvel. Ez a plusz hónap sok félreértéshez vezetett, ezért Isten az időszámítással kapcsolatban is tanácsot adott Mohamednek, és csak a holdhónapok és a holdévek használatát engedélyezte (Korán, 9:36): „Azon a napon, amikor Isten megteremtette az egeket és a földet, 12 hónapról írt a Könyvében.” Mivel az iszlám időszámítás kezdete i.sz. 622, Mohamed Mekkából Medinába történt átköltözésének a dátuma, így az iszlám időszámítás szerinti pontos dátum meghatározása még mindig nem olyan egyszerű. Egy erre a célra meghatározott egyenlet segítségével osztunk/szorzunk; 2021 augusztusában fejeződött be az 1442. év, az újév, 1443. pedig augusztus 10.-én kezdődött.
Az év első hónapja a Muharram, a Ramadán (szent böjti hónap) után a második legszentebb hónap. Ebben a hónapban már az iszlám előtt is tilos volt a háború, ezt a szokást Mohamed is tovább hagyományozta. Amikor Medinában megkérdezte az ott élő zsidóktól, hogy miért böjtölnek, válaszul Izrael fiai Mózes harmadik könyvéből idéztek: „29. Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. / 30. Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt.” Ezt, a zsidó naptár szerinti hetedik hónap 10. napján lévő böjtöt (Aszor) az iszlám is átvette, de kétnaposra bővítette. Ez lett az Asúra, annak ünnepe, hogy Isten megnyitotta a tengert Mózes előtt.
Mohamed halála után (632) egyes muszlimok az emberi kvalitások alapján akarták megválasztani az utódot. Később ők lettek a szunniták. A másik közösség, ők lesznek majd a síiták, a származásból indultak ki, és azt akarták, hogy Alit - Mohamed unokatestvérét és a Fatima nevű lányának a férjét - válasszák meg. De az első három kalifa megválasztásakor nem az ő elképzelésük érvényesült, ezért a síiták, ezt a három uralkodót még ma sem tudják elfogadni. Számukra az iszlám közösség akkor lépett ismét a prófétai vezetés útjára, amikor 656-ban Ali lett a kalifa. Őt viszont 661-ben a kúfai nagymecsetben megölték. Miközben a két tábor között egyre kibékíthetetlenebb lett az ellentét, a megszülető síita közösségnek a meggyilkolt Ali fiai, azaz a Próféta unokái – Haszan és Huszajn (Husszein) - jelentették a reményt. Amikor a mai Irakban élő síiták elérkezettnek látták az időt arra, hogy ismét prófétai vezetése legyen a kalifátusnak, üzentek Husszeinnek, aki a családjával, és a maroknyi seregével Irakba indult. De Kerbelánál a kalifa helytartója megtámadta, és több napos harc után végül lemészárolta a kis csapatot. Ez i.sz. 680-ban történt, az iszlám időszámítás szerint a 61. év szent Muharram hónapjának 10. napján, tehát pont Asúrakor.
Ezért a síitáknak az Asúra leginkább már erről a tragédiáról és a mártíromságról szól. Ezekben a napokban zarándokok tízezrei látogatnak el azokba a városokba ahol Ali és a családjának a tagjai nyugszanak. Kúfától nem messze, Nedzsefben temették el Alit, Kerbelában található Husszein és Abbász sírja, az iráni Meshedben pedig Ali al-Ridának, a család 8. spirituális tanítójának a sírja található. Az asúrai megemlékezés több részből áll. Ezek egyik a tazíja (vigasztalás, részvétnyilvánítás) - Kerbela tragédiájának színpadi előadása. Az iszlám történelmében ez az egyetlen színdarab, ami hagyományosan a vallásból nőtt ki, mert a színművészet csak a XIX. században, európai hatásra honosodott meg. Miután a XVI. század elején Iránban a síita iszlám lett az állam hivatalos vallása, ezért az állami propaganda külön figyelmet fordított a tazíja előadásokra, ennek már külön szakirodalma és történelme van.
A másik, a médiából jobban ismert esemény a tatbír, amikor a hívők a szenvedés át- és megélése miatt önkéntesen borotvával, késsel, vagy más éles tárgyal megvágják a testüket, általában a fejbőrt, vagy a hátat. Ezt az önkínzást mindig is sokan ellenezték, ellenzik. Az Asúrával kapcsolatban kevés szó esik a szintén síita, de mégis világi iszlámot képviselő Azerbajdzsánról, ahol nem csak a vallási vezetők, de az állam is igyekszik megakadályozni a tatbírt. Az azeri vezetők közül sokan Iránt okolják a szélsőséges vallási nézetek térnyerésével, pedig Iránban, a legnépesebb síita lakosú országban sem támogatja mindenki az önkínzást. Elég csak az apai ágon szintén azeri Ali Khamenei nevét említeni, aki Irán legmagasabb rangú vallási vezetője. (Azerbajdzsánnal kapcsolatban lásd: Galgóczi István: Azerbajdzsán ezer táján. Szép Szó, 2021. 07. 11.). Az ellenzők, középutas megoldásként a mell ököllel történő ütögetéséről beszélnek.
Egy másik hagyomány szerint Asúra napján feneklett meg Noé bárkája a hegyen. Ezért Törökországban, a Balkánon és mindenütt ahol a török kultúra hosszabb ideig jelen volt, az ünnep alkalmából egy különleges édességet, „Noé pudingját” készítenek. A főleg gabonákból és aszalt gyümölcsökből álló finomságot a hagyomány szerint Noé készítette először, a bárkán talált maradék magokból, aszalt gyümölcsökből.
Ugyanakkor az Asúra ünneplői a nagy tömeg miatt könnyű célpontjai a terroristáknak. 2004-ben két nagy terrortámadás is volt az ünnep idején. Az egyik Pakisztánban, Kvetta városában (42 halott), a másik pedig Kerbelában, ahol több mint száz ember halt meg. De Pakisztánban az idén is volt egy három halálos áldozatot követelő támadás. Ezért ma már a síita vezetésű Irakban az esemény alkalmából nagyon komoly biztonsági intézkedéseket léptetnek életbe. Persze ezt egy olyan szunnita többségű országban, ahol a statisztikák szerint a harmadik legnagyobb síita közösség él, nem olyan könnyű biztosítani. A Pakisztánnal határos Afganisztánban is megünnepelték a síiták az Asúrát, igaz kevesebben mint tavaly, de ez nem a COVID-járvány miatt volt így.
