Múlt héten Belgrádban járt Sebastian Kurz osztrák kancellár, akit ki is tüntetett Aleksandar Vucic szerb elnök. A két politikus láthatóan jól megértette egymást, s minden jel arra vall, kezd kialakulni valamiféle dacszövetség Ausztria, Szerbia és egyes visegrádi államok, főként Magyarország között. Ennek azonban nincs túl jó nemzetközi visszhangja. Kurz szupersztár volt azon német kereszténydemokrata választók körében, akik nem lelkesedtek Angela Merkel centrista politikájáért és keményebb, odamondogatóbb, a menekültkérdésben sokkal szigorúbb fellépést vártak volna tőle.
Amikor a német kancellár a 2017-es szövetségi választások után a Zöldekkel és a liberálisokkal próbált koalíciót életre hívni, pártjában sokak számára Kurz volt a minta. Az osztrák politikus, aki 2017 decembere óta hazája kancellárja, akkoriban Berlinben tett bemutatkozó látogatást, s máris sok helyi rajongója lett. Merkelnek ilyen megjegyzéseket kellett hallania saját pártján belül: „Kurz fiatal, dinamikus, pimasz, szokatlan, mindent másképp csinál. Ilyen személyiség nálunk hiányzik.” Merkel hűvösen reagált: „Nos, Ausztria kancellárja fiatal, ezt nem lehet tagadni. Ettől eltekintve pedig azon dolgozunk, hogy jó partnerek legyünk.”
Merkel ugyan sosem mondta ki, de pontosan tudta, elsősorban mire épült osztrák kollégája kivételes népszerűsége: a menekültpolitikával kapcsolatos álláspontjára. Kurz még külügyminiszterként, 2015 nyarán élesen bírálta a német menekültpolitikát és szigorúan ellenezte a menekültek európai szétosztásával kapcsolatos terveket. E tekintetben az akkori osztrák szociáldemokrata kancellárral, Werner Faymannal is szemben állt. Kurz a határok lezárásának szószólójaként pozícionálta magát. A menekültkérdésben tehát nagyban osztja a visegrádi államok zéró toleranciát hirdető álláspontját, s az afganisztáni válság kapcsán is szinte az utolsó pillanatig vissza akart toloncolni menekülteket a már a tálibok által irányított országba.
Kurz valóban mintha rocksztár lett volna egy bizonyos réteg számára. Fiatal, ambiciózus, valóságos csodát hajtott végre a konzervatív Osztrák Néppártnál (ÖVP), hiszen egy omladozó szervezetet reformált meg, s alakította át Ausztria messze legerősebb politikai formációjává. Jens Spahn német egészségügyi miniszter a Twitteren és a Facebookon akkoriban büszkén posztolt szelfit magáról és Kurzról, kijelentette, hogy a választás "jó volt Európának".
A fiatal kora ellenére dörzsölt osztrákot új bálványuknak tekintették a német konzervatívok: Paul Ziemiak, a CDU főtitkára, Carsten Linnemann, a CDU parlamenti frakciójának alelnöke, Friedrich Merz egykori frakcióvezető és Mike Mohring, a CDU korábbi türingiai vezetője nem fukarkodott a dicséretekkel. Még a CDU üdvöskéjének tartott, aztán nagyot bukott politikus, a mecklenburg-elő-pomerániai Philipp Amthor sem tiltakozott, amikor „Észak Sebastian Kurzának” nevezték.
A bajor CSU-nak eleve fontos szövetségese volt az ÖVP, de a CDU-nál is komoly szurkolói klubja volt az osztrák kancellárnak, különösen azon csoport részéről, amely úgy gondolkodik, mint Friedrich Merz, aki Armin Laschet, az uniópártok kancellárjelöltje csapatában is szerepet kapott. Neki túlságosan is konzervatív nézetei miatt nem teremhetett babér Merkel adminisztrációjában, ám most úgy érzi, eljött az ő ideje, hiszen a katasztrofális népszerűségi mutatókkal rendelkező Laschetnak szüksége van rá és a párt jobbszárnyára.
Albrecht von Lucke politológus úgy vélte, Kurz ügyesen használta ki a CDU megosztottságát. Okos stratégának nevezte, aki „jéghidegen felismerte Merkel gyengeségét és azt saját imázsának építésére használta fel". Kurz a „mindenható” német kancellár egyik ellenfelévé vált az európai menekültkérdésben. A CSU-n belüli, Markus Söder jelenlegi pártelnök és a bajor párt korábbi vezetője, Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter közötti hatalmi harcban ugyan a populizmus megszelídítésére tett kísérletet képviselte, de közben maga is populistaként lépett fel, mondta Lucke: „Egyfajta megújult populista konzervativizmus élharcosa lett”.
Kurz a németországi konzervatívok számára olyan politikus modelljét testesítette meg, aki azt ígérte választóinak, hogy mindent "másképp" fog csinálni. Márpedig a változás, a megújulás eszményképe támogatókra talált abban a CDU-ban, amely Merkel után új példaképeket keres. Lucke szerint Kurzról az a kép alakult ki, hogy ő "a fiatal zseni", aki felforgatta a megcsontosodott régi pártot és új szellemiséget hozott.
Az osztrák politikust sokan csodálták a német uniópártok fiatalabb generációjában. Csakhogy a mítosznak lassacskán vége, most már egyre többen távolodnak el tőle. A fordulat a koronavírus-járvánnyal kezdődött. Kurz egyike volt a korai lazítást szorgalmazó európai kormányfőknek. A német uniópártokon belüli megítélése ezért egyre inkább repedezni kezdett, különösen a bajor CSU-ban.
„Fél Európa megfertőződött Ischgl miatt" – dühöngött Söder annak kapcsán, hogy 2020 elején az ausztriai síparadicsomból terjedt szét a vírust Európa más országaiba. A bajor miniszterelnök egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy erre tegyen valamiféle utalást. „Nem akarunk második Ischglt” – hangzott a mantrája. Söder később sem kertelt. Idén így fogalmazott: „A nehéz időkben gyakran beszéltünk egymással telefonon. És minden beszélgetés mézesmázas hangulatú volt, azt hiszem, ezt el lehet mondani."
Södernek az sem esett jól, amikor Kurz müncheni látogatása során arra a kérdésre, nem látta volna szívesebben Laschet helyett Södert a CDU/CSU kancellárjelöltjeként, diplomatikusan azt válaszolta, „Ausztria ebbe nem szól bele”. Mire Söder: „Hát, lehetett volna egy kicsit euforikusabb is. De rendben. Semmi baj.”
Söder jellegzetesen olyan politikus, aki a látszólagos dicséretbe zseniálisan szövi bele nem feltétlenül kedvező véleményét. Amikor nemrégiben az osztrák kancellár Berlinben átvette a Ludwig Erhard-emlékérmet, a bajor gratulált, de némi szünet után nem tudta megállni, hogy ne tegyen rafinált megjegyzést Kurzra: „Neki sincs most könnyű dolga Ausztriában.”
A CSU-nál rossznéven vették, hogy Kurz 2020 őszén elutasította az egyik görög menekülttáborból érkezők befogadását. Horst Seehofer és Söder is csalódottságát fejezte ki, mint utóbbi fogalmazott, Ausztria még csak szimbolikus jelzést sem küldött. A Kurzot egy ideig valósággal istenítő Bild Zeitungban a főszerkesztő-helyettes és Kurz-életrajzíró Paul Ronzheimer azt követelte: „Ne legyen szívtelen kancellár, Kurz úr!.”
A CDU-nál sem bálványozzák már Kurzot: zsörtölődés támadt, amikor bejelentette, akkor is kancellár marad, ha hamis állításai miatt vádat emel ellene a bécsi Gazdasági és Korrupciós Ügyészség. "Ilyesmi itt Németországban elképzelhetetlen lenne ” – mondogatták.
A német Bundestag egyik képviselője az osztrák Der Standardnak elismerte, hogy emiatt megnehezülhetnek a baráti kapcsolatok. Mint mondta, Ausztriában, akárcsak Németországban, az emberek bíznak a jogállamiságban, de az osztrák kancellár hozzáállása ezt aláássa.
A média kevésbé fogta vissza magát. A Süddeutsche Zeitung feltette a kérdést: „meddig bírja még Ausztria botrányos kancellárja?”
Kétes értékű dicséret szélsőjobbról
Az sem öregbíti Kurz hírnevét, hogy mostanság egyetlen német párttól, a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) tömörüléstől kap dicséretet. Alice Weidel frakcióvezető elismeréssel illette az uniós helyreállítási alappal kapcsolatos álláspontjának "visszafogottságát". Az osztrák kancellár ugyanis azt követelte, hogy legyen minél kevesebb a tagállamoknak nyújtandó vissza nem térítendő támogatás és minél nagyobb a hitel. Weidel így fogalmazott: „Németként egyenesen hálásak kell lennünk Sebastian Kurznak és az északi államok kormányfőinek.” A másik frakcióvezető, Tino Chrupalla pedig felszólította Németországot, hogy "kövesse Ausztria példáját" az afgán menekültek elutasításában.
Ugyanakkor egyvalamiben mégiscsak modell Kurz Európa számára. Miközben korábban a szélsőjobboldali Osztrák Néppárttal volt koalícióban, az Ibiza-botrány után a Zöldekkel alakította meg az új kabinetet. Bécs példája azt mutatja, hogy igenis lehetséges a konzervatívok és a környezetvédők együttműködése. Ez pedig Berlint is megnyugtatta. A CDU/CSU köreiben sokáig attól tartottak, hogy egy esetleges uniópárti-zöld német kormányban túl magas követeléseket támasztana az ökopárt. Ez az aggodalom átmenetileg csillapodott, ahogyan a környezetvédők népszerűsége visszaesett, de mostanra részben visszatért, mivel a CDU/CSU is egyre inkább gyengül.
Az ausztriai koalíciós együttműködés azonban az ottani zöldeknél is okoz némi szemráncolást, mert a környezetvédők vezetése egyelőre csendben szemléli Kurz elutasításra épülő menekültpolitikáját. Olyannyira, hogy ez már a németországi Zöldeknél is visszatetszést keltett. Az ő kancellárjelöltjük, Annalena Baerbock meg is ígérte, hogy „Németországban ilyesmi nem lesz”.
